𝗖𝗟𝗨𝗕𝗛𝗢𝗨𝗦𝗘 | ᴇɴʜʏᴘᴇɴ

• ᴛɪᴢᴇɴɴʏᴏʟᴄᴀᴅɪᴋ •

【𝟏𝟖. 𝐫𝐞́𝐬𝐳: 𝚁𝚊𝚗𝚐𝚘𝚔】

----

Margaret a folyosón sétált, kereste Heeseung hálószobáját, bár sokáig hezitált lépést tenni. Nem ismerte Heeseung-ot eléggé ahhoz, hogy nyugodtan beléphessen a szobájába, és a lány szemében a fiú nem is hagyott rajta jó benyomást. Azonban, mindezen keveset gondolkozott, hiszen azt már sejtette, hogy Jungwon parancsaival kevesen mernek szembeszállni, így az lenne a legbiztonságosabb, ha amíg Margaret itt tartózkodik, ő is olyan fegyelemmel engedelmeskedne, mint a legtöbb társa a vezetőnek. Az útján a kezébe nyomott, gyönyörű, bíboros virágcsokrot vizsgálgatta, ekkor vette észre, hogy a nagy sietségben Jungwon gyökerestül tépte ki az értékesnek hitt növényeket. Be kellett vallania magának, hogy így kissé hervasztónak tűnt a csokor, de nem hibáztatta a fiút érte, mivel akkor látta az arcán, hogy komoly veszély elől menekültek. Az ismeretlen hálószoba ajtaja kizökkentette őt az elmélyült gondolatmenetéből, felismerte, hogy ide lépett be először, miután feléledt. Nyelt egy nagyot, mielőtt felemelte az ökölbe szorított kezét, de még ilyenkor is inkább megtorpant a mozdulatban, minthogy egyszerűen bekopogott volna.

Meg sem várta a bent meghökkenő fiú válaszát a jelzésre, Margaret óvatosan benyitott Heeseung szobájába. "H-hello, Heeseung..." Lehajtva tartotta a fejét, nehézkesen kezdett el beszélni.

"Margaret..." Heeseung arca nem sugallt sokat, nem mutatott örömöt vagy ellenkezést a lány berontása iránt, csak meglepődött. A türkiz párkákkal díszített ágya végében hajtogatta a ruháit, amikor Margaret belépett, és már pizsamában volt, készült lefeküdni. Heeseung szobájában ekkortájt fénylettek a legszebben a parányi, sárga lámpásoknak a fényei, amik megcsillogtatták az egész szobát, és amiktől a sarokban nővő, plafonig erő fűzfák még dicsőségesebbnek tűntek, mint valójában. Margaret-et újonnan elragadtatta a fiú szobájának a hangulata, talán ebben a helyiségben érezte magát eddig a legotthonosabban, annak ellenére, hogy a tulajdonosával nem volt a éppen közeli viszonyban. "Engem keresel? Tudok valamiben segíteni?" A lány a kérdéseket hallva egyből meghökkent.

"M-mi?" Dadogott, majd kilinccsel becsukta a hálószoba ajtaját. Heeseung az összes mozzanatát gondos figyelemmel kísérte. "Neked nem szólt Jungwon?" Heeseung felhúzta az egyik szemöldökét, de szótlan maradt, várt Margaret magyarázatára. "H-hát... nekem Jungwon azt mondta, hogy jöjjek a te szobádba, mert-..." Ahogy Heeseung pillanatokkal változó arckifejezését nézte, úgy vált maga is egyre szégyenlősebbé. "mostantól nálad fogok aludni."

"Tessék?" Heeseung válasza túl hamar érkezett ahhoz, hogy jóindulatúan hangozzon el, de mindketten érezték a feszültséget nőni a levegőben. "Ezt Jungwon mondta? De-" Két ujja közé csípte az orrnyergét miközben mélyet sóhajtott, elég elutasítóan fogadta az ötletet, amin Margaret meg is lepődött, mivel ez eltekintett a fiú általános megjelenésétől. "Hol van most? Mármint Jungwon. Beszélni szeretnék vele." Elindult az ajtaja irányába, félre tolva ezzel a lányt, aki a bejárat előtt állt, azonban amikor Heeseung a kilincsre fogott, a lány beszélni kezdett.

"Szerintem nem jó ötlet." Megállította őt a mozdulatában, a keze a kilincsen maradt, de nem fordult a lány felé, csak hallgatta. "Nem tudom hol van Jungwon. De nem te mondtad még ezelőtt, hogy vele nem érdemes vitatkozni?" Margaret sem fogadta szívéjesen Heeseung hozzáállását, nem értette, hogy mi volt az, amitől a fiú ilyen hirtelen elhidegült tőle.

"Neked nem. Te nem ismered őt elég rég óta ahhoz, hogy elbírjad az indulatát." Csak fél arccal fordult hátra, a szemeit lesütötte, és szokatlanul mély hangon beszélt. Azonban Margaret-et ez nem riasztotta vissza, ő maga is tükrözte a fiú hangnemét.