Egy jós kis galambja 🔮

16. Fejezet: Elbűvölő esküvő

Ines éppen elhagyni készült Ydris jóssátrát, miután segített neki visszarendezni a helyet. Egyszerre azonban csomó gond árasztotta el. Általában ez történt. A férfi közelében olyan gondtalan és nyugodt volt. Csak ő volt és a szerelme. Ezek a pillanatok felértek egy álommal, azonban amint elhagyta jöendőbelije környékét rátört a világ ezernyi gondja. Minden félelem újra a szívébe költözött, amit eddig a férfi aurája teljesen kizárt. A küszöbön aggodalmas tekintetére mosolyt próbált erőltetni, de a jós már a mozdulataiból sejtette, hogy valami nincs rendben. Az asztalra helyezte a kezében elpakolásra váró bűvészbotját és megadóan a lány felé lépett, egészen közel. Gyengéden a lány állát felhúzta, hogy tekintetük egymásba forrjon.

- Ki vele életem, kit kell lóvá átkoznom?- kérdezte macsón a jós.

Ines csak halványan mosolygott, mielőtt összeszedte volna gondolatait.

- Nem bántottak nyugi, vagyis...nem tudom. Egyfelől hajnalban a támadóim utaltak rá, hogy tudnak rólunk és hogy e miatt kaptam azt, amit. Végérvényesen a veled való kapcsolat megszakítására kényszerítenek. Erre én sosem lennék képes, belehalnék. Aztán a gyűlés is aggaszt. Szerintem Justin haragszik rám valamiért vagy ami rosszabb, igazad volt vele kapcsolatban. Talán valamit tényleg ellenem szervez. És azt...azt akarják, hogy...- itt elakadt. Torkát a sírás fojtogatta és égett a szeme. Képtelen volt kimondani, hogy mit kívánnak tőle a szervezetben.- Azt akarják, hogy öljelek meg.- nyögte ki végül halkan és azon nyomban a férfi ölelésébe temette arcát.- Ilyenre még a legrosszabb rémálmomban sem tudnék gondolni.

Ydris csak kifejezéstelen arccal hallgatta a lányt, majd mikor Ines könnyekben tört ki, átölelte. A férfit végtelen megkönnyebüléssel töltötte el, hogy mindössze csak ennyi a baj. Szerencsére a lány ép és egészséges, a többi meg mit számít ha vele van? Tudta, hogyha valaki zaklatni merné őket, akkor azt egy csettintése képes lenne örökre elhallgattatni.

- Megoldjuk. Ha valaki közénk akarna állni, azt saját kezűleg űzöm Pandóriába.- mondta Ydris, majd nyugtatóan simogatni kezdte a lányt.

- De azt akarják, hogy lelökjelek egy szikláról a szakadékba és mindenki előtt és figyelnek minket és sose fogom megbocsátani magamnak ha miattam bajod es...

- Ha ezt nem hagyod abba, megcsikizlek. Te is tudod, hogy én is tudom, hogy hol vagy csikis.- szakította félbe Ines zokogását a férfi.

- Hé! Ez csalás! Én nem tudom, hol vagy csikis.- kuncogott a lány, bár könnyei még a szomorúságát idézték.

Ydris fürgén a lány oldalát kezdte csiklandozni, az pedig úgy próbált menekülni, hogy a jós másik karját ragadta meg és pajzsul maga elé szorította. Úgy látszott, hogy a védelem nem igen hatékony, ugyanis Inest már javában rázta a nevetés és a földre menekült. Természetesen Ydris sem mulasztotta el követni őt. Már megint a földön kötöttek ki. Inesen már alig látszott a könnyezés nyoma. A lány vissza készült támadni a csikiző partnerére. Kicsit felhajolt, hogy rávesse magát, de a jós szemfüles volt és elkapta a felé törtető csuklóját. A kisebb harc hevében már mindkettőjüknek fülig ért a szája. Ydris egy lendülettel visszalökte a barnahajút a talajra és kezével a lányét bilincselte a földhöz. Ines védtelen másik keze is hamar a férfi fogságába került. Jegyese fölé hajolt és úgy próbálta lefogni őt. Ines nem akart beletörődni az elvesztett csatába és ficánkolt még. A küzdelem miatt szaporán vették a levegőt és mivel a jós egyre közelebb ereszkedett hozzá, így érezte, ahogy próbálja lassabb tempóra kényszeríteni a tüdejét. Ugyan a lány szintén pihegett. Ekkor Ydris véghez vitte a végső támadást. Mélyen megcsókolta a lányt, de kezeivel továbbra sem engedte el őt. Ines minden porcikája érezte a férfi közelségét. Az észveszejtő illata lebegte körbe őket. Ydris szerelme bal lába körül térdelt és úgy hasalt fölé, közben testük közt nem maradt hely. Még hosszas percekig maradtak így.