Egy jós kis galambja 🔮

14. Fejezet: Egy barát szükségben is barát

-Ááá!!! Te meg mit csinálsz itt? Ez valami rémálom? Te jóságos Aidee...-Ydris fehér szövetes kesztyűje szorosan fonódott a vörös hajú lány szájára, így nem tudta befejezni a mondandóját.

Mikor aznap nyugodt álmából ébredve Pia kinyitotta szemeit, egy lila ruhás alak terpeszkedett az ágyával szembeni fotelben. Karjait a tarkója mögé vetve féloldalasan feküdt a karfák között. Látszólag otthon érezte magát és kicsit sem hagyta magát zavartatni a vörös hajú leányzó miatt. Egy ideig hallgatta a lány rémüldöző szövegét, majd egy szempillantás alatt mögötte termett és ujjait a szája elé szorította elzárva ezzel a hang útját. Pia az idegességtől amúgy is hevesebb tempóban vette a levegőt, így hamar rátört a fuldoklás. Vészhelyzetben nincs más megoldás mint azt alkalmazni, amink van. Pia hirtelen belemélyesztette fogait a férfi ujjaiba és érezte, ahogy a rágósegédei Ydris húsába vájnak. Ezúttal Ydrisen volt az ordítás sora.

- Aaa!!!- dübörgött mérgesen a hangja.- Ezt nem éppen így képzeltem el.

- Mit akarsz tőlem te vadmalac?!

- Hé! Vissza lehet venni, jó?

- Persze te céklaagyú.

- Jó, nem érdekes, nem azért jöttem, hogy szópárbajozzunk. Lenne hozzád egy kérésem. Egy szívesség.- mivel a vörös hajú lány erre csak szúrós szemekkel reagált, így folytatta.- Megkértem a barátnőd kezét és mielőbb szeretnénk oltár elé vonulni. Nem szokásom szívességeket kérni, szóval nézd el jómagamnak, ha elbénázom.

- Te csináltál neki egy gyereket?!- kérdezte felháborodottan és meglehetősen kiakadva Pia.

- Mondom feleségül akarom venni.- tért a tárgyra Ydris figyelmen kívül hagyva a vöröshajú kérdését.

- Tudtam...

- Anyám! Olyan őrült vagy!- nézett lekezelően Pia szemébe és kesztyűs kezét színpadiasan végighúzta az arcán, mint akinek teljesen az idegeire mentek. Aztán mélyen kifújta a levegőt és újra szemkontaktus létesített a totális undorral őt bámuló lánnyal.

-Amire te gondolsz még nem történt meg, de majd hamarosan.- vágott egy önelégült vigyort Ydris.

-Oh, jesszus....-akadt ki Pia, hogy ezt miért kellett a férfinek most közölnie vele. Azzal elfordította tekintetét a jósról. -Most azt hiszed, hogy azok után, amit Jorvikon művelsz én majd megbo...

- Khmm. -köszörülte meg a torkát a jós, ezzel elnyomva Pia felhördülését.- Kedves drága Pia! Kérlek légy az esketőnk és egyben tanúnk az én hitvesemmel!- Mondandója mellé még egy színpadias meghajlást is mellékelt, kezét kérőn a lány felé irányozva.

- Lehet, hogy teljesen megvesztem, de elvállalom. Félreértés azonban ne essék, csak és kizárólag Ines miatt megyek bele ebbe az őrültségbe. -válaszolta meglehetősen keményen a lány.

- Hálám üldözzön kis bolhám!

Pia már csak annyit látott, hogy a férfi csettint, majd a rózsaszín füstköd elfedte a szobáját és a jósnak nyoma sem maradt.

- Miféle átokkal habaríthatta magába az én barátnőmet ez a hígagyú? De ha bántani meri, kitekerem a nyakát az egyszer biztos.

Pia erre a pizsamájára nézett és emlékeztette magát az Ydris miatt félbeszakadt reggeli rutinjára. Gyorsan a szoba jobb sarkához sietett és előkapott belőle egy jónak tűnő napi szerelést, majd iparkodva az ablakot is becsukta, nehogy napközben benézzen rajta Ydris. Az üvegen keresztül megcsodálta a lenyűgöző Valedale ébredező táját. A kis falut a fölé magasodó hegyekkel és a hűs vízeséssel. Csupán a látvány elég volt hozzá, hogy a reggeli incidens kiszálljon a fejéből.

Ma Inesen volt a sor, hogy megtartsa a gyűlést, de természetesen a vörös hajú lány is hivatalos volt az eseményre. Azon kapta magát, hogy máris a moorlandi istálló irányába vágtat Illusionpromise nevű lován.

Ines teljes kábulatban állt a pódiumon. A vak is látta volna, hogy nincs magánál. Álmodozott és a figyelme is folyton elterelődött. Le sem kell írnom merre felé kalandozott vagy épp, hogy kinél járt képzeletben.

- Szóval...meg izé állítani. Ő... Akarom mondani Ydrist meg kell állítanunk és el kell kerülni. - Ines csak nyökögött és értelmetlen dolgokat hordott össze. Ezt már ő is észlelte, ezért segélykérőn Piára tekintett.

- Úgy érti, hogy kell egy új terv, csak szegény nagyon keveset aludt. -azzal oldalba bökte a már megint álmodozó lányt.

- Valakinek van ötlete? - kérdezte zavarodottan Ines.

Ekkor Igor keze emelkedett a magasba. -Mi lenne ha megsütnénk a lovát?

- Pont, hogy Zeet akarjuk megmenteni. Szó se lehet róla Igor.

A furcsa bankrabló kinézetű figura duzzogva helyezkedett vissza ülőhelyére. A teremben ismét sokan gyűltek össze, de Inesnek szemet szúrt az egyik leglelkesebb tag hiánya. Tan nem jött el. Ráadásul már egy ideje kerülte a lányt. Vajon Ydrisnek igaza van és valóban szervezkednek ellene Lorettáék? Justin azonban a gyűlésen volt, de búskomor kifejezés ült az arcán és látszólag a gondolataiba merült. -Furcsa. -gondolta Ines.

- Szerintem Ines szívesen elmenne Ydrishez, elcsábítaná és utána egy randin a szakadékba lökné, nem?- A hang gúnyos volt és a fekete hajú fiútól származott.

- Hát ezen agyalt Justin. -motyogta Ines, de a meglepettségtől lefagyott. Rosszul érintette, hogy jó barátja csúfolódik vele, mintha tudna valamit. És ha valóban tud valamit? De honnan?

- Ez egy rémesen ro...-A tömeg ujjongott és nem is figyelt Inesre. Justin a háta mögött meggyőzte őket. -Remek, így nem is mondhatok nemet.- gondolta.

Ezután a gyűlés feloszlott és mindenki a dolgára ment. A két barátnő azonban ottmaradt. A szokásos kidumálás most sem maradhatott el.

- Nos csajszi. Hol is jártál tegnap este, hogy nem aludtál? -kezdeményezett Pia, mire Ines rákvörösre pirult.

- Ydris megkérte a kezem.- lelkendezett és a gyűrűt az ujján barátnője orra alá dugta.

A vörös hajú lánynak hamar leesett, hogy akkor Ines nem is tud arról, hogy Ydris őt kérte fel esketőnek reggel. Tehát ez is egy csalafinta terve a jóscsávónak. Remek.

Pia szorosan átölelte Inest és még hosszasan beszélgettek a lánykérésről, Ydrisről, az esküvőről. már búcsúzkodtak, mikor Pia úgy érezte, hogy el kell mondania valamit a lánynak.

- Ines! Bocs, hogy ezt mondom, de Ydris nekem sosem volt szimpatikus és ki tudja hány évvel idősebb is nálad. Nem tudom. Biztos vagy ebben az esküvő dologban?

A gesztenyebarna hajú lány csak a meggyőző és ellenállást nem tűrő tekintettel felelt.

- Ha te boldog vagy, én is.- azzal elváltak útjaik.

A hazaúton Ines vagy háromszor megbotlott és egyszer el is esett. Az egyik pillanatban még Jasper bácsi régi kunyhója mellett sétált Pinta erőd felé, a következőben a semmiből egy adag víz landolt a haján. Egyre gyorsított léptein, de hiába. Ijesztő hangok vették körbe. A háta mögül valaki azt mondta földönkívüli hangon, hogy ,,fejezd be vele vagy végetek,,. Azzal egy ütést mértek a lány fejére és elsötétült előtte a világ.