Egy jós kis galambja 🔮

9. Fejezet: Csak egy rossz ómen?

Ines mikor reggel kinyitotta szemeit, erős vattacukor szagot érzett és ahogy sejtette az ágya környékéről áradt. Most valami popcorn is keveredett benne. Ahhoz túl korán volt, hogy felfogja, mit jelent ez. Bele sem szeretett volna gondolni, hogy az elvileges ellensége jó esetben csak egy popcornt dézsmálva nézte este azt, ahogy alszik. -A találkozó!!!- cikázott át a lány agyán a gondolat, ezzel félbeszakítva az Ydrisen való elmélkedést. Gyorsan összekaparta magát és már rohant is lefelé a lépcsőn úticélul az istállót tűzve ki. A nagy rohanásban elbotlott egy az útban heverő kövön és jókorát bucskázott. Mire feltápászkodott már a fél jobb keze vérben állt és erőteljesen sajgott a könyöke. Gyorsan a lószerszámok közt gézt keresett és betekerte vele az igen csúnya sebet egy alapos öblítés után. Dreamy hátán már félig magának félig a lónak motyogott.

- Nem hiszem el. Egyszer végre nem én szervezem a gyűlést, hanem Pia elvállalta. Erre jól elkések, zúgok egy ólajtónyit a lépcsőn, majd beállítok, hogy ,,Bocs, elaludtam, meg amúgy kedvelem Ydrist,,.

A találkozó nem is volt olyan rémes. Senki sem gyanakodott Inesre, még csak nem is rosszallották a késését. A hírek szerint Ydris tevékenykedése az eddigiekhez képest nőtt, de ez annak is köszönhető, hogy régen volt már gyűlés. Összességében Inesnek pozitív élmény volt, csak hiányolta Justint a közösségből. Úgy tűnt, fontosabb dolga akadt és nem tudott eljönni.

Tűkön ült már a lány, hogy leszálljon az est. A kelleténél még korábban is útnak indult már napnyugtakor, hogy egy percet se vesztegessen el. A lila sátor közelébe érve már valósággal motorként zakatolt a szíve. Hihetetlenül erős vágy tombolt benne; látni akarta Ydrist.

Belépett a sátorba és helyet foglalt. A jóslás a vágyaival ellentétben teljesen átlagosnak tűnt. Ines vágyakozása hamar alábbhagyott. Ugyan a jós néha a sebes kezére sandított, de viselkedése ahhoz hasonlított, mintha egy idegennel szemben ült volna. A jövendölés egy személyre utalt, akit Ydris meglehetősen szúrós szemmel figyelt a jósgömbjében. Elvileg a lovak ápolását kell egyensúlyban tartania a lovaglással és akkor rá talál majd az igaz szerelem, valaki, aki majd elfoglalja a gondolatait.

A férfi végig csak monoton beszélt, mintha nem is ismerte volna a lányt. Inesnek viszont feltűnt, hogy a hangja megremegett, mikor a jóslat azon részére ért, ahol az Inesbe szerető, feltehetőleg másik férfi jött a képbe. Miután kihűlt a jósgömb, Ines nem hagyta el a sátrat. Figyelte, ahogy Ydris feszülten feláll, majd pakolni kezd háttal a lánynak. Ines a férfi mögé lépett és megérintette a hátát, amitől az lefagyott egy pillanatra a dolgok ide-oda taszigálásában.

- Figyeltél álmomban.- jelentette ki sunyin Ines. Nem tudta, mi más témát keríthetne, amivel elűzi a férfi rosszkedvét.

- Nem csak figyeltelek.- erre egy Ineséhez hasonló féloldalas mosoly jelent meg Ydris arcán.

- Te...mit?!

Ydris erre egy apró nevetés hangot hallatott, majd hirtelen egy puszit nyomott Ines fejére.

- Nyugalom, semmi olyan,- itt egy igencsak perverz mosolyra váltott- csak látni akartam az arcod.

Ines teljesen ledöbbent. A férfi viccelődött. Még sosem látott valódi érzelmeket a férfi arcán, maximum akkor, ha kárörömről volt szó. Ydris a lány döbbenete láttán újra felöltötte a szokásos komor és kifürkészhetetlen arckifejezését.

- Nos ma már nem lesz jövendölés a következő alkalomig.- itt kis szünetet tartott, hátha ennyi is elég ahhoz, hogy a lány lelépjen. Úgy látszott azonban, hogy meg kell erősítenie a kijelentését.- Holnap talá...

Ines hirtelen felindulásból átkarolta Ydris derekát és a kezeit lassan a mellkasára csúsztatta onnan. Mindennél jobban vágyott rá. Érezte az édes illatot és a férfi tüdejének rezgését, ahogy meglepetésében kimondta azt a szót, amit úgy szeretett hallani tőle: -Galambom.- suttogta.

Miután magához tért döbbenetéből, Ydris is szorosan átkarolta a lányt és erősen tartotta a derekát, hogy ne is jusson eszébe elengedni többé.

Ines először kényelmetlenül érezte magát, mitöbb, inkább kínosan. Mikor aztán érezte a férfi karjait a hátán, megnyugodott. Úgy vélte, hogy többé nem kell félnie semmitől, mert biztonságban van itt, a karjaiban. Rájött, hogy a férfi sosem taszította el magától, mindigis ő menekült előle. Ydris betartotta az ígéretét és hagyta, hogy szabad legyen, de most mintha magához láncolta volna úgy ölelte át. Ydris újra Ines hajába fúrta állát és a lány érezte a férfi leheletét a nyakán. Mélyen és lassan vette a levegőt. Csend volt, csak egy két gyertya fénye táncolt a sátor ponyvájának tetején. Ezzel az ölelkezők árnyékát vetette a túloldali falra. Ines elmerengett azon, hogy milyen jól néz ki Ydris karjai közt az ő törékeny teste. Ydris kezével Ines arcát kezdte cirógatni, fehér kesztyűje súrolta a bőrét.

-Fáj még a kezed?- érdeklődött halkan a cirkuszi porondmester.

-Csak kicsit.

A lány ráemelte tekintetét az arcával játszó Ydrisre. Lassan a kezébe vette Ydris kezeit, majd elkezdte lehámozni róla a kesztyűit. Közben Ydris tekintete végigsiklott Ines rózsaszínre pirult arcán és megállapodott a vérpiros ajkain. Ines nem borzadt el, mikor meglátta Ydris rózsaszín erekkel átszőtt kézfejét. Éppen ellenkezőleg, még különlegesnek is találta. Lassan játszani kezdett a férfi ujjaival és az hagyta neki. Bár az elején feszült volt, mert félt Ines reakciójától az ő ronda keze láttán.

Ines jól tudta, hogy Ydris erőteljesen bámulja őt a felemás színű szemeivel, de nem nézett rá. Félt, hogy akkor valami olyan történik, amit nem tud leállítani. Félt attól, hogy a férfi meg akarja majd csókolni. Ugyanakkor nagyon is vágyott rá, de ő maga sem csókolózott még soha és nem akart bénázni. Leeresztette a melengető kezet, majd egy lépést távolodott Ydristől és ránézett az értetlenkedő igazgatóra. A mellettük fénylő gyertya lángja még jobban kiemelte a férfi arcának éles vonalait. Nem tudta miért érez ilyen erős vonzalmat iránta, de még a testének sem tudott parancsolni a közelében. Félig mámorosan közelebb lépett és nyomott egy puszit Ydris jobb arcára. Érezte, hogy a férfi arcán lévő bőr megfeszül. A következő pillanatban a felé induló kezeit is észlelte a lány.

Ezen elmosolyodott. Gyorsan hátrált, de arcáról továbbra sem tűnt el a huncut vigyorgás. Ydris karja csalódottan ereszkedett vissza és csak bámult a sátorajtón kilépő lány után. De Ydrisnek ez a lány amióta csak ismerte, többet jelentett holmi nőszemélynél az életében. Ő volt a mindene, aki tudatalatt irányította és támogatta. Akiért az életét is odaadta volna. Minden egyes nap a lány bájos arcával ébredt fel és Ines hangja lágy dallamát kellemes muzsikaként duruzsolta fülébe a szél.

Ekkor azonban ráeszmélt, hogy nem rakta el a jósgömböt. Közelebb sétált a varázseszközhöz, de amint belenézett újra és újra csak az Inest nyaló-faló férfi képe lebegett be a szeme elé. Az a férfi viszont nem ő volt. Valaki átvette a helyét. Ydris dühében a földhöz vágta a gömböt, aminek következtében ezernyi üvegszilánk kisebb-nagyobb részei lepték el a helyiséget. Egy felé repülő darab felhasította a kézfeje bőrét és kicsordult rajta rózsaszín vére. Ujjaival a hajába túrt és hátravetett fejjel zihált a benne tomboló dühtől. Ezután a cilindere is a földön végezte. A fájdalom érzése percekig nyugtalanította, bár utána egy kicsit tisztábban látott, a levezetett dühtől. Arra az elhatározásra jutott, hogy aznap este biztosan nem hagyja egyedül a szívében őrzött lányt.