Egy jós kis galambja 🔮

8. Fejezet: A lilából sose elég

A férfi mellette ült és felemás színű szemeit Ines arcán legeltette. Egyik ujja a lányéhoz ért. Egy ideig csendben ültek egymás mellett, majd Ines ráemelte tekintetét Ydrisre. A jobb szeme alatt csak nem olyan lila folt éktelenkedett, mint maga Ydris ruhája, a mérete pedig tökéletesen megegyezett Ines ökléjével. A lány lassan az egyik kezével megérintette a véraláfutást a férfi arcán. Míg Ines a sebhelyre koncentrált, magán érezte Ydris gyönyörködő tekintetét. A jós egy kicsit közelebb húzódott a lányhoz, mire az inkább megszólalt, hogy megtörje az egyre kínosabb helyzetet.- Bocsánat.- motyogta zavartan a lány.- Bocsánat, hogy megütöttelek.

- Semmi baj, így legalább egy napig érezhettem az érintésed úgy is, hogy a közeledben sem voltam.

Ezt már Ines sem bírta ki kuncogás nélkül.- Mégis miféle hősszerelmes mond ilyet, miután behúznak neki?- gondolta, majd a simogató kezét leemelte az igazgató arcáról, aki látszólag még nem bánta volna, ha a lány keze ott időzik egy darabig. Ezután mindketten a folyó vizén csillogó Pinta erőd fényeit kezdték bámulni. A víz túlpartján álló erőd fényei kellemes hangulatot árasztottak magukból.

- Egyébként hány éves vagy?- bukott ki Ines száján az első kérdés, ami eszébe jutott.

- Annyi amennyinek szeretnél, hogy legyek galambom.

- Nos vagy harmincnak is kinézel, de legyél mondjuk huszonöt.- mondta Ines egy halvány mosoly kíséretében.

- Nos egy; tényleg ilyen idősnek nézek ki?, kettő; Azért huszonöt, mert az csak 8 évvel idősebb nálad?

- Talán.- vallotta be, de csak ennyi jött ki a száján, mert megint ledöbbent, hogy Ydris mennyi mindent tud róla. Az életkorát, a baráti körét meg mindent. Újabb csend következett és Ines őszintén örült neki, hogy köztük egyik szótlan pillanat sem volt kínos. Ezután hátra dőlt és háton fekve a felettük pompázó csillagos eget kezdte kémlelni. Nem sokkal később Ydris is követte a lányt és mellé feküdt a puha fűbe. Arra azonban különösen ügyelt, hogy a keze továbbra is érintse Inesét.

- Amúgy te követtél az elmúlt időben?- kérdezte gyanakvóan a lány.

- Mint általában mindenkit.

- De az a mindenki nem lát téged, én viszont éreztem az illatod és az istállóban a szekrénynél is láttalak elbújni. Tagadni se próbáld.

- Ha úgy akarom nem látnak az emberek.- sóhajtott Ydris, ami miatt kissé önfényezően hangzott a kijelentése.

- De akkor én miért láthattalak?

Ydris, tekintetét elszakítva a folyóról, ismét a mellette fekvő lányra emelte.- Mert szerettél volna.- válaszolta.

Ines erre erősen elpirult és megint az jutott eszébe, hogy ezt meg honnan az Aideenből szedte a férfi. Néha komolyan úgy tűnt, hogy a jós többet tud róla mint ő maga.

Ydris a bal kezét teljesen a mellette heverő lányéra helyezte, majd szólt.

- Most jobb ha mész, mert meg fogsz fagyni.

Inesnek valamiért az jutott eszébe, hogy mi lenne ha a férfi hazakísérné és tudatosan fókuszált erre. Remélte, hátha kitalálja ezt a gondolatát is. De Ydris csak eltűnt és tudta, hogy most még ha szeretné is látni, akkor sem fogja.

Másnap a két barátnő elhatározta, hogy meglátogatja a fennsík szörnyét. Tervük volt őt kifaggatni a céljairól, illetve jobb belátásra is szerették volna téríteni. Nyilván ez őrülten hangzott elsőre, de puding próbája az evés, tartja a mondás. Így meg kellett próbálniuk, hátha még sikerül is elérniük valamit. Kettesben lovagoltak fel a Moorlandtól nem messze található meredek úton. Hamar elérték a cirkuszt és jó (vagy éppen balszerencséjükre) ott találták a férfit, aki árgus szemekkel fürkészte a jövevényeket.

-Tuti, hogy számított ránk a gaz.-súgta oda Pia Inesnek.

Ezt követően leszálltak a lovaikról és megindultak felé. Fél méterre álltak meg szembenézve a jóssal.

Ydris először Inesre fordította kérdő tekintetét, aztán szemügyre vette a mellette álló Piát is. Azonban a vörös hajút teljesen kizárva, ismét szerelmére koncentrálódott a figyelme. Ines beharapta alsó ajkát és szemével sugallta a szerelem tüzét, ami minden egyes alkalommal fellángolt benne, ha csak a jósra gondolt. Ydris macsó tekintettel szétnyitotta ajkait és nyelvét kidugva harapdálni kezdte azt. Erre Pia szemöldöke hamar az égig szaladt, miközben elnézte a kettőjük rémisztő játékát. Úgy tűnt, hogyha ő nem lenne ott, akkor tuti egymásra ugrottak volna. Pia ezért gyorsan megtörte a nyálcsorgatást azzal, hogy megköszörülte a torkát.

- Na ide figyelj fiam! Mi a fészkes francot akarsz azzal elérni, hogy tönkreteszed a Jorvikiak életét? Mire jó ez neked?-mivel nem kapott választ az Inest bámuló jóstól, így folytatta- Azért jöttünk, hogy béketárgyaljunk. Ugye Ines?!-bökte oldalba az elkábult lányt maga mellett.

-Igen, persze. Csúnya, gonosz Ydris! Fejezd be amit csinálsz!-kezdte meg Ines a játékos párbeszédet.

-Pimasz kis galamb, sosem hagyom abba. Egy percig sem.-folytatta Ydris.

-Akkor csúnyán meg fogod bánni. Megverlek és elátkozlak.-fenyegetőzött a zöldszemű.

-Azt már nem. Az átkozás az én dolgom, kicsim.-kacsintott halványan a porondmester, amit csak Ines láthatott. Ámde Piának hamar gyanús lett az, hogy a férfi az ajkait harapdálva szerelmesen néz Inesre, aki ezt viszonozza is. -Ráadásul miközben egymást szidják, mintha még poénkodva flörtölnének is. Ezek ketten borzasztóak együtt.-gondolta lemondóan a lány, miközben szemeit hol Inesen, hol Ydrisen tartotta.

-Magasságos ég! Hagyjátok már abba!-korholta le őket Pia.-Inest talán megfűzted, de engem sosem fogsz. Kinyírlak, ha addig élek is!

-Már tűkön ülök kis bolha.-vicsorgott a vöröshajúra Ydris.

Pia dühében csak visszamorgott és Inest átkarolva faképnél hagyták a porondmestert. A vöröshajú, barátnője mögött kissé lemaradt és visszafordult Ydrishez. Egészen közel lépett hozzá, hogy a fölé magasodó jós álla szinte a homlokát érintette. Pia mutatóujját sebesen a férfi állának nyomta, körmeit a bőrébe mélyesztve. A cirkuszigazgató azonban meg se rezzent, továbbra is megvetően tekintett Piára.

-Szállj...le...Inesről.- sziszegte fogai közt a lány.

-Mily buta bolha, ki gazdatestének parancsol.-válaszolt kiegyensúlyozott hangon a lila ruhás.

-Ha mégegyszer a közelében látlak, esküszöm úgy seggberuglak, hogy Pandóriáig repülsz.-jelentette be Pia magából szerfelett kikelve. Aztán lendületesen sarkonfordult ezzel szándékosan hátralökve Ydrist, aki még percekig idegesen bámult utána.

Ines napja a továbbiakban eseménytelenült telt. Volt lovagolni, istállót takarított, Piával telefonált, de még a nap is szokatlanul egyhangúan ment le az óceán fölött. Este még összerámolta a kupis Pintai lakását, aztán úgy döntött, hogy vesz egy kellemes forró fürdőt.

Valóban jól esett neki a meleg víz, de ami azután következett, az már kevésbé. Miközben egy szál törülközőbe csavartan szárította a haját, a tükörben Ydris piszkosul vigyorgó mosolya tűnt fel. Tekintete csak úgy perzselte a levegőt. A lány ijedtében elejtette a hajszárítót, ami darabjaira hullott a földön. Mire azonban megfordult, a férfi alakja teljesen eltűnt, mintha ott sem lett volna. A lány nem tudta eldönteni, hogy melyik jobb; ha képzelte az egészet, ami azt jelentené, hogy tényleg egyfolytában rajta kattog az agya; vagy ha Ydris valóban megleste. Végtére is a kettő nem zárja ki egymást. De akkor vajon végig figyelte őt? Mikor az a törölköző sem takarta a testét? Bármilyen furcsán is érte a felismerés, de nem is érezte magát feszélyezetten emiatt. Egy kicsit sem.