Egy jós kis galambja 🔮

1. Fejezet: Semmi nem lebeg magától

Már harmadszor kellett az általa toborzott tömeg elé kiállnia, de még mindig félt. Szíve a torkában dobogott és tüdeje is zihálva vette a levegőt. Keze kis híján már látványosan remegett. Minden testrésze menekülőre fogta volna, egyedül az elméje tartotta benne a lelket az adrenalin áradattal szemben. Csak egy dolog hajtotta és bátorította, a tudat, hogy végre hisznek neki és le fogják győzni, örökre eltüntetik a Föld színéről Jorvik ellenségét. Azt, akinek a kezéhez több bűn tapadt, mint magához a világhoz.

Ez az alak rosszabb volt a legszörnyűbb rémálomnál és erősebb minden hatalomnál. Ő volt a hátborzongató és kegyetlen Ydris. A hajdanán az Álmok Cirkuszának rejtélyes jósa, aki megalapította a fennsíkon a szórakozóhelyet. Időtlen idők óta ott állt már a rózsaszín sátra. Sok ezren szórakoztak arra éveken át, mígnem rémes dolgok vették kezdetüket. Egyesek fekete mágiáról pletykáltak, mások csak azt rebesgették, hogy a jós beleőrült a magányba. a cirkuszigazgató egy élettelen testű bohóc szolgát teremtett magának, Xint. Mellé fogságba ejtett egy gyönyörű lovat, akit Zeenek nevezett. Így azon túl hárman lakták a rettegett helyet. Voltak idők, amikor aki csak tehette, messziről elkerülte a sátrat. Azonban a kételkedők, akik ismeretlen módon Ydris hatalma alá kerültek, rendszeresen feljártak hozzá jósoltatni. Mivel semmi bajuk nem esett, a dolog hamarosan feledésbe merült az idő homályában. Jelenleg csak egy flúgos középkorú jósnak könyvelték el, akit jobb nem zargatni.

A közeli falu lakói közül senki sem tudott ennél többet róla és arról sem, ami Inesnek azonnal leesett, mikor Jorvik szigetére érkezett; Ennek a kiéhezett és titokzatos férfinek a műve mindaz a szörnyűség és káosz, ami a szigetet uralta. A helybeliek talán Ydris bűbájától nem látták tisztán az igazságot, vagy csak megszokták a rendkívüli dolgokat a szigetet körülölelő mágia miatt. Minden esetre Ines megérkezése óta kötelességének érezte azt, hogy felvegye a harcot a jóssal és megdöntse az örök hatalmát.

A lány összeszedte magát és fellépett a pódiumra. Gesztenyebarna, hátközépig érő puha haján megcsillantak a napsugarak. Körülnézett a teremben, ahol összegyűltek. A Moorland lovarda épülete erre tökéletes hely volt és a Moorland család amúgy is nagylelkűen támogatta Inest.

A lány évekkel ezelőtt érkezett Jorvik szigetére, hogy új kalandokat keressen és feltalálja magát. Másrészt a családjával sem jött ki túlságosan jól. Belátásuk szerint mindenkinek jót tett az, hogy Ines az otthontól távol fedezi fel a világot. A Moorland család mindenben támogatta és Justin, a család fia különösképpen közel került a lányhoz. Az első évét is velük töltötte, amíg saját lakást nem vett Pinta erődben. Aztán sok barátot szerzett. Megismerte a léleklovasokat, akikkel az ideje legnagyobb részét töltötte. Ők biztosították számára a kalandot. Nem sokkal később egy klub tagja is lett, ahol megismerte a mindig vidám vörös hajú lányt, Piát. Annoushkát és Lilaht, illetve Antoinettet is hamar a baráti körében tudhatta. Ők mindenben támogatták és csodás élményekben volt része velük. Ines azonban tudta, hogy valami nem stimmel. Valaki szabotálja a Jorvikiak életét.

Pia barátnőjével elkezdték kutatni a furcsa esetek sorát. Később egyértelművé vált, hogy csak egy valaki állhat a bűntettek mögött és addigi feltételezéseik minden bizonnyal igazak. Ez az alak Ydris. Bárhányszor ment hozzá jósoltatni, állandóan kétértelmű zagyvaságokat hordott össze és általában flörtölni próbálkozott. Adta a jóképű cirkusz igazgatót, akibe aztán hamar minden környékbeli lány bele is habarodott. Köztudott volt egész Közép-Jorvikban, hogy Ydrisnek több mint 50 csaja van egyszerre. Ezentúl a lány udorítónak találta a cirkuszigazgatót. Egy álszent szörnyeteg, aki a lányokat elcsábítja a sátrába, aztán ki tudja mit csinál velük, majd felhasználja őket a mocskos terveihez, hogy bajt hozzon az emberek fejére.

Tekintete egy seregnyi barátjával, ismerősével és rokonával találkozott. Most már biztos volt benne, hogy készen áll. Torkát kissé megköszörülte, majd belekezdett a mondandójába.

- Köszönöm, hogy ismét eljöttetek. Ez nagyon sokat jelent számomra. Mint tudjátok, az utóbbi időben Ydris, a Nilmer-fennsík szörnye ismét lecsapott. Többen jelentették, hogy fejjel lefelé ébredtek, vagy eltűntek a birtokukban lévő tárgyak. Pia barátnőmnél pedig gyakran nincs net, mert valaki rendszeresen kihúzza a netkábelt. Úgy gondolom, hogy ez tűrhetetlen és mind tudjuk, hogy ezen szörnyűségek hátterében ki is áll valójában. Azonban azzal egyikőnk sincs tisztában, hogy miért teszi ezt Ydris és a céljait sem ismerjük. Arra szeretnélek titeket megkérni, hogy legyetek bátrak és nézzetek szembe a szörnyeteggel. Menjetek minden nap jósoltatni és próbáljatok minél több információt szerezni róla. Legyetek szemfülesek, fogást kell találnunk rajta, senki sem legyőzhetetlen. A mocskos szemétnek bűnhődnie kell.

A többiek éljenezték a lányt és egyetértettek vele abban, hogy bármennyire is ijesztő, utána kell járni Ydrisnek.

- Ez attól tartok nem lesz elég.- fejtette ki aggodalmát Ines vörös hajú barátnője.

- Tudom, de egyelőre semmit sem tehetünk ezen kívül. Veled gyakrabban fogunk körülötte ólálkodni, hátha kiderítünk valamit. Illetve beszélek majd egy az Ydris által elcsábított lánnyal és - a mondat azonban Ines torkán akadt a kintről beszűrődő kiáltás miatt.

Hirtelen mindenki kirohant és tömeg alakult ki az istálló előtt. Inesnek előre kellett furakodnia, hogy bármit is lásson. A látvány rémisztő volt. A legtöbben lebegtek az istálló körül, beleértve a lovakat és Mayát is. A halálfélelemmel átitatott sikolyok a lány szívébe markoltak. A levegő ezektől a kétségbeesett kiáltásoktól volt hangos. Aztán hirtelen leestek. Mintha a fordított gravitáció egyszer csak megszűnt volna. Rengeteg sérült és mennyi fájdalom. Inesnek könnyek szöktek a smaragdzöld szemeibe. A tömeg tehetetlenül állt és várta a borzalom végét. Mindez egy átkozott porondmester miatt. Inesnek nem kellett kétszer mondani, elindult Fortunedream lova felé. Hű társa aggodalmas szemekkel nézett rá. Ugyan ő is repült egyet az előbb, de katona dolog volt a sérülése. Ines gyorsan leöblítette vízzel és bekötözte a sebet, amiben Justin sietett a segítségére.

A fekete hajú fiú az utóbbi hetekben különösképpen közeledett felé. Ha tehette körülötte lézengett. Sokszor ért hozzá és nagy odafigyeléssel itta a barnahajú minden egyes szavát. Állandóan közös programokra vitte és kedveskedett neki. Ines nem értette ezt a hirtelen jött érzelmi kötődését a fiútól és igazság szerint nem is tudta hova tenni. Majdnem egy évig a fiúval és családjával lakott Moorlandi otthonukban. Ők fogadták be őt és vezették be Jorvik különös világába. Így hát több mint egy hosszú esztendeje már ismerte a nála egy évvel idősebb srácot. Jó fejnek találta és sosem volt ellene kifogása ha a fiú közeledett hozzá, de képtelen lett volna szerelemmel tekinteni rá. Egyszerűen csak egy közeli barát volt. Másrészről köztudott volt, hogy Moorland leghíresebb klubjának vezetőjével van együtt ovis koruk óta. Loretta nem tartozott Ines ,,kedvenc embereim Jorvikon,, listájába, de ha Justin boldog tudott lenni vele, akkor neki is mindegy volt. Viszont ha a fiú valóban flörtöl most vele úgy, hogy közben együtt vannak Lorettával...Igen, abból még sok fejfájásuk fog következni. Meg egyébként is Ines nem volt szerelmes Justinba és nem is tervezett az lenni.

Miután a fiú segítségével ellátták a sérülést, Ines gondosan leápolta Dreamyt, úgyhogy rögtön útnak is indult lovával, arra a bizonyos fennsíkra.