Egy jós kis galambja 🔮

6. Fejezet: Mibe fáj egy álom?

Este alig tudott aludni a lány, ezért karikás szemei alatt akkora lila táskák ültek, hogy bárkinek könnyen Ydris sátra jutott volna róla az eszébe. Kinyitotta az ablakot és a hajnal frissítő illata árasztotta el a szobát. A nap csak nemrégiben kelt fel és bearanyozta az eget. A madarak és tengeri sirályok hangja keveredett a Pinta erődi szökőkút lágy neszével. Ines nekilátott rendbeszedni magát.

Lesietett a lépcsőn. Az istállóban Dreamy már nagyon várta egyetlen szeretett gazdáját. A lány szorosan átölelte, barna haja a paci orrára omlott. Jó volt éreznie a lova halk szuszogását és arcán a melengető szőr érzését. Mikor próbált nagyon Dreamy sörényfonására koncentrálni, elsötétült minden és egy felemás színű szempár jelent meg előtte. Mosolyogva közelített felé. Ekkor ismét felriadt és a földön találta magát elterülve. Fájdalmasan feltápászkodott és mivel a szédülés kerülgette, megragadta a legközelebbi box kerítését. -Ez így nem mehet tovább. Először a rémálmok most meg ez. Ydris könyörtelenül visszaadja a tegnapit.- érezte a bosszúvágy és harag keverékét. -Ydris most azonnal meg fogja kapni, amit érdemel ezért.- gondolta magában, majd lóra ült, hogy a fennsík irányába induljon. Ugyan megígérte, hogy többet be nem teszi oda a lábát, de a bosszú nagy úr s ugyanekkora kivétel az ilyen esetekben.

A Doyle-kolostor, a bágyadt Moorland, az emelkedő, majd a lila sátor képe érkezett eléjük. A lila sátor, amiben a gonosz rejlik. Ines tervek híján csak hirtelen haragból be akart rontani hozzá. Hamar rájött, hogy ez esztelenség lenne, hiszen a Titokzatos kocsiban végezné.

Ekkor halk neszre lett figyelmes, ami a sátorból szűrődött ki. Ydris reszelős hangja volt, mintha sírt volna. Ines lefagyott egy pillanatra, aztán feleszmélt és elbújtatta lovát egy fa mögé. Ő maga pedig a jós sátrához lopakodott és hallgatózni kezdett. A férfi hangja érdesebb lett és szipogott. -Vajon valóban sír?- kérdezte magától a lány. Egy darabig semmit sem hallott, már azon volt, hogy feladja az egészet és hazamegy.

Azonban hirtelen két fehér kesztyűs kéz a háta mögül lassan kulcsolódott össze a hasán. Az érintése meleg volt. Majd egy arc és a hozzá tartozó áll mélyedt a hajába, ezzel teljesen közre fogva őt. Ines nem tehetett mást, a düh szólt belőle. Teljes erejéből kitépte magát a jós ölelő karjaiból, majd egy hatalmasat öklözött a jobb arccsontjába, amitől az a semmirekellő hátrahőkölt. Ines látta a fájdalom könnyeket a férfi szemében, de úgy gondolta, hogy abszolút megérdemli. A férfi a sérült részre kapta a kezét és szorítva próbált enyhíteni a fájdalmon, ami az egész arcába kisugárzott. Látszólag nem akart visszatámadni. Becsülettel tűrte, amit kapott.

Ydris észrevette, hogy a lány levegőt vesz és valamit mondani készül. Gyorsan elé vágott, de hangja halk volt, mint a suttogás.

- Nem én küldtem a rémálmokat és látomásokat.- Ines nem szólt semmit csak mérlegelőn, felhúzott szemöldökkel bámult rá, ezért folytatta.- Ezeket saját magad miatt érzed és látod. Kérlek higgy nekem, ha se értem se magadért, hát tedd meg a lovadért.- hangszíne valóban szomorúan és könyörgően hatott.

- Na, őt végképp hagyd ki ebből, te féreg!- vágott oda neki a lány.- A lovamhoz semmi közöd. Különben is honnan tudsz te a rémálmokról?

- Kis galambom, hát nem mondtam el elégszer? A Csodálatos Ydris mindent lát.

Ines összeráncolta szemöldökét és haragosan pillantott a férfira. A jós azonban nem kapta fel a vizet. Olyan gyengéd mosoly húzódott a száján, mint kislányoknak, mikor egy kutyakölyköt látnak.

- Drágám, - szólt újra a porondmester- vedd be ezeket a tablettákat és elmúlnak a rossz álmok. Hidd el, hogy az Álmok cirkuszának igazgatója ilyen téren biztosan tudja, hogy miről beszél.

Ines kinyújtotta a kezét, hogy a férfi a kezébe ejtsen két puha, habkönnyű tablettát.

- De hát ez csak összegyűrt vattacukor. - állapította meg a lány.

- A látszat néha csal, édesem. És ezeknek én vagyok a legnagyobb mestere, te is tudod.

Ines fintorgott egyet, majd dühös léptekkel haza felé indult. Tenyerében a két tablettát szorongatta és eszébe jutott, hogy bármit is okoznak a pirulák, még a halál is csak jobb lehet, mint ez a világfájdalmas állapot, amiből menekülni sem képes. Jobb esetben eszébe sem jutott volna bevenni őket, de megtette. Mintha valóban az utolsó pillanatait élné, átölelte Dreamyt és lenyelte a két édes ízű gyógyszert. Aztán lehunyta smaragdzöld szemeit.