Egy jós kis galambja 🔮

4. Fejezet: Kvittek vagyunk

Ilyen időkben nem volt szokatlan dolog, hogy a lány sikolyokra ébredt. Addig még kifejezetten örült is, amíg nem a saját rémületére eszmélt fel. Ezúttal azonban a hangok az istállóból szűrődtek ki és lónyerítésre hasonlítottak. Ines lerohant, hogy megnézze mi történt. Természetesen kedvenc lováért, Dreamyért aggódott leginkább. Mikor leért és befordult az istállóba, nem akart hinni a szemének. Azt, látta, hogy a lovak egyfolytában ágaskodnak és úgy tűnt, hogy nem tudják abbahagyni.-Ydris.- futott át Ines agyán a gondolat- ki más?

Futott, ahogy a lábai csak bírták a tempót. Minél előbb beszélnie kellett Ydrisszel, különben ebből semmi jó nem sült volna ki. Dreamy is az istállóban önkéntelenül ágaskodott, úgyhogy volt motivációja bőven, hogy minél előbb odaérjen. Főleg a felfelemenet fárasztotta ki nagyon és a tüdeje már nem bírta. Ines úgy érezte, hogy mindjárt elájul. Lihegve esett be Ydris sátrába és a kis kör asztalára csapott.

-Ydris, mégis mit képzelsz? Azonnal fejezd be, amit művelsz a lovakkal.

- Ahogy csak szeretnéd, ma chérie.

- De, ha ennyi volt csak, akkor miért csináltad?

- Azt még nem árulhatom el, de menj és hazudj csak tovább mindenkinek, hogy rossz vagyok. Hazudj, hogy én vagyok a szörnyeteg. Eddig nem hazudtál, mert komolyan gondoltad, de most már te is tudod, hogy ez nem így van, igaz?

- Tessék? Hallod amit beszélsz?! Az előbb még lovakat átkoztál meg, most pedig jó kis angyalnak hiszed magad? Hogy is ne gondolnám, hogy egy szörnyeteg vagy.

- Nem vagyok. Mint már mondtam nem tudod, hogy miért teszem. Mivan ha jó cél érdekében?

- Azt kétlem. De ha elmondanád, hogy miben mesterkedsz, talán segíteni is tudnánk.

- Még nincs itt az ideje, hogy elmondjam, de hidd el édesem, hogy senkinek sem esik bántódása, ha te erre kérsz. És mindig várni foglak egy jóslásra. A célom mellett viszont továbbra is kitartok.

Ines megelégelte az értelmetlen eszmecserét, mert rájött, hogy úgy sem húz ki egy szót sem Ydrisből. Egy hirtelen mozdulattal elhagyta a már jól ismert vattacukor illatú helyiséget és dühös ábrázattal nekivágott az útnak hazafelé.

Az élénkvörös hajú Pia már messziről észrevette a lejtőn baktató Inest és elé szaladt, hogy üdvözölje.

- Te beszélted le Ydrist a lovak nyaggatásáról, ugye?

- Azt ne mondd, hogy Valedaleban is átkot szórt rájuk! - akadt ki a barnahajú lány.

- Jó akkor nem mondom, de így történt. Azt javaslom, ismét hívjunk össze egy gyűlést.

- Igazad van, nem várhatunk tovább, ideje leszámolni vele örökre. - helyeselt Ines, bár belül érezte, hogy nincs rendjén az, hogy olyat tesz, amit önmagától nem tenne. Nem akarta bántani Ydrist. De ha ezt közli a barátaival, akkor kinyírják érte, nem viselnék el, hogy a vezetőjük ellenük fordul. Továbbra is úgy kell tennie, mintha Ydris ellen lenne. Végül is Ydris is erre utasította. A gondolatmenetét Pia szakította félbe.

- Ines akkor jössz vagy sem?- aki félúton vette észre, hogy a barátnője ugyanott bambul, ahol percekkel ezelőtt is állt.

Mindenki megérkezett. Ezúttal körben ültek és mindenki várta a vezetőjüket, hogy elkezdjék a gyűlést. Így Ines felállt és körbe nézett az egybegyűlt csapaton. Tényleg mindenki eljött. A klub tagjai, Tan, még Loretta is és persze Moorlandék. Különösen Justinnak örült. Aztán ott volt a kovács, Jenna és Maya is, aki egy csapat vadmacska közt foglalt helyet. Igor akitől amúgy Ines rettegett, szintén eljött, de csak az ajtófélfát támasztotta a háttérben. Ott voltak az ikrek a Goldspur farmról és Waterloo kapitány Pinta erődből.