Trouble under the pants

1.

○Jimin pov.○

Miután találkoztam Jungkookkal, le akartam nyugodni egy kicsit, így elindultam megkeresni páromat, akit egy kis idő után, megis találtam pár beosztottjával beszélgetni. Mosolyogva simítottam kezemet karjára, mire megállt a beszédben és felém fordult, majd amint realizálta, hogy én vagyok, felvidulva nyomott egy csókot számra.
- Kicsim, jó hogy jössz. Éppen azt meséltem, hogy milyen szépen énekeltél múltkor.
- Nem a cégről kellene beszélnetek egy ilyen eseményen ? - Kuncogtam el magam, mire közölte, hogy mindenkinél velem indította a társalgást. Örültem, amiért ennyire szerette a hangomat és büszkén dicsekedett is vele. Sok bókot kaptam a hangommal kapcsolatban, de tőle jelentett a legtöbbet. Keze derekamra simult, ahogy átöleltem őt, s örültem, hogy végre kettesben vagyunk, hiszen akik eddig itt voltak vele, szépen szétszéledtek már. Azonban nem sokáig ringatózhattam csendben párommal, miután meghallottam, hogy felkiáltva köszön valakinek. Valakinek, aki az őrületbe kerget engem.
- Jungkook, szia. Nem is találkoztam még veled ma. Jiminnel ismeritek már egymást, igaz ? - Lassan váltam el a férfitól, s feszengve néztem szembe a nem régen látott levakarhatatlan rágóval. Azzal az undorítóan piszkos rágóval. Szemtelenül somolygott egyenesen szemeimbe nézve, majd bazsalyogva válaszolt a kérdésre.
- Igen, már volt alkalmunk egymáshoz.
- Szuper, akkor muszáj, hogy eldicsekedjek vele, mennyire oda vagyok érte. Nincs senkinek olyan szép hangja, mint neki. Nem tudom, hallottad-e már !?
- Oh, igen, szerencsére egyszer nagyon is jól hallottam a hangját, és igazat kell adnom, tényleg nagyon...felpezsdített. - Nem tudtam eldönteni, hogy sírjak, vagy verekedjek. Nagyon érett már egy pofon a féfinak, és bármikor megszólalt, csak egyre nagyobb késztetést éreztem arra, hogy megtegyem. Például itt és most. Míg ők ketten mindenféléről fecsegtek, én inkább csendben hallgattam őket. Jungkook nem egyszer mért végig engem azzal az idegesítő vigyorával, vagy tett félreérthető megjegyzéseket, amiket bár párom nem értett, én észrevettem a rejtett utalásokat. Egyértelmű volt, hogy élvezi, hogy ilyen helyzetbe hozhat engem, főleg; vissza se vághattam. Pár perc múlva befejezték a társalgást, s míg Channal kezet fogott, addig a kezét a derekamra simította. Dühöngtem és egyszerre fagytam le teljesen tettétől. Nem gondolkozik azon, mi van, ha Chan észreveszi ? Hogy lehet valaki ennyire felelőtlen ? Ja...már tudom.
- Baj van ? Nagyon szótlan vagy.
- Csak...nem ismerem annyira őt, nem tudtam hozzá szólni a témákhoz.
- Na és hol találkoztatok ? Azt mondta, hallotta a hangodat. - Az egyik mosdóban, miközben dugott, te pedig kint futkároztál az alkalmazottaid között.
- Bejött az étterembe. - Mosolyodtam el kellemetlenül. - Énekeltem, mikor megjelent, utána váltottunk pár szót.
- Értem. Talán majd máskor többet tudtok beszélgetni. Szerintem egész jól kijönnétek, jó fej srác.
- Persze, majd...máskor. - Azaz, remélem, soha.

- Megőrülök. Egyszerűen megőrülök. - Nagy lendülettel vágtam ki főnököm, egyben egy jó barátom irodájának ajtaját, s hevesen gesztikulálva foglaltam helyet a helyiségben elhelyezkedő kanapén. Ő felvont szemöldökkel nézett rám a szemüvege mögül, majd sóhajtva hátradőlt a székében.
- Mit tehetek érted, Jiminie ?
-...Nem tudom, Jin hyung, hogy elmondhatom-e. - Motyogtam. Senkinek nem mondtam semmit Jungkookkal kapcsolatban, még Jinnek sem, pedig szinte ő a legközelebbi barátom. Viszont annyira szégyelltem magam, és mocskosnak éreztem az egészet, hogy nem akartam; bárki is tudjon róla. Sejtettem, hogy mi lenne róla a véleménye, hiszen én is undorítónak találtam ezt a húzást, annak ellenére, én voltam az, aki megtette. Azonban most már muszáj volt kiadnom magamból, mert borzasztóan emésztett, és erre Jungkook viselkedése csak rátett egy lapáttal. Vagy többel is.
- Ekkora a baj ?
- Én csak...csak ígérd meg, hogy nem ítélsz el.
- Persze, hogy nem foglak, Jiminie, viszont kezdesz megijeszteni. Mond, mi történt ?
- Szörnyű dolgot tettem. - Dünnyögtem, s jobbnak láttam, ha nem nézek fürkésző tekintetébe, mert csak rosszabbul érezném magamat, talán még sírnék is. Tudtam, hogy ő mindig megpróbál nekem segíteni, ha szükségem van rá, bármiről is legyen szó, így nem féltem attól, hogy elküld, vagy esetleg ő maga menne páromhoz, hogy elmondjon neki mindent. Mindig mellettem állt, és remélem, ez nem fog változni. - Mint mindig, Bangchan elvitt magával az egyik céges bulijára. Előtte összekaptunk egy kicsit, mert nem volt kedvem menni, de ő erősködött, ez majd más lesz. Odaértünk, ő pedig, mint minden ilyen eseményen, elment, hogy üdvözöljön mindenkit és váltson velük pár szót, én meg dühös voltam emiatt is, hisz szerettem volna vele lenni, azután, hogy összevesztünk, reméltem, most meg tudjuk beszélni, de nem így lett. Le akartam vezetni a felgyülemlett feszültséget, úgyhogy...sorban döntöttem le az alkoholokat egymás után, nem is figyeltem, mit és mennyit iszok, csak nem akartam gondolni semmire sem abban a pillanatban. Aztán...odajött hozzám valaki. - Motyogtam. Egy pillanatást vetettem csak Jinre, mielőtt újra elfordítottam volna róla tekintetem, de ez is elég volt ahhoz, hogy lássam; sejti, miről lehet szó. - Először csak beszélgettünk, és ő is ivott velem, majd...majd egyszer csak a mosdóban kötöttünk ki. Tényleg nem tudom, hogy történt, egyszerűen csak lefeküdtünk és én...megcsaltam Chant, hyung. Annyira rosszul éreztem magamat. Nem akartam ezt tenni, ez csak, csak megtörtént. Nem mondtam el neki, de...szóval a férfi a cégénél dolgozik, és az a helyzet, hogy nagyon sokszor tesz megjegyzéseket arra az alkalomra, mikor találkozunk. Nem tudom, mit tegyek. - Hangom kétsébeesett és reménytelen volt. Még én is szánalmasnak tartottam magamat, el nem tudtam képzelni, barátom mit gondolhat rólam ezek után. Jin egy ideig nem szólt egy szót sem, csak bámult maga elé, s gondolom agyalt azon, amit most kiadtam magamból neki. Végül pár perc halálos csend után sóhajtott egyet, s enyhén megrázta fejét, mintha csak el akarná hesegetni gondolatait, hogy tiszta fejjel válaszolhasson.
- Nem fogok rád máshogy tekinteni emiatt, Jiminie, de tudnod kell, hogy felelőtlen voltál és a te hibád is, hogy ez történt, de az is fontos, hogy nem csak te tehetsz róla, sok minden közrejátszott, azonban valóban nincs mit szépíteni ezen. Nem mondom, hogy tartsd titokban továbbra is Chan előtt, de azt sem, hogy mond el. Viszont, Bangchannak tőled kell hallania, ne hagyd, hogy az a férfi elrontson mindent azzal, hogy feleslegesen jár a szája, ő is ugyanúgy benne volt a dologban. Gondolom tudta, hogy kinek a párja vagy. - Szótlanul bólintottam, jelezve, hogy figyeltem rá, s megértettem, ám értelmes választ nem tudtam kinyögni. Bár az eset nem most történt, hanem majdnem egy hónapja, eddig nem beszéltem róla, s most, hogy megtettem, még valósabb lett. Egyre jobban letaglózott tettem, hisz sosem gondoltam volna, hogy egyszer én leszek az, aki megcsalja a párját, amennyire elleneztem ezt a ,,megoldást,, egy problémára. Nem tudom, hogy lehettem annyira könnyűvérű, s az első adandó alkalommal egy veszekedés után más karjaiba futottam. Undorítónak találtam magamat, amiert ezt tettem azzal, akit szeretek, és ezt nem fogom megbocsátani magamnak...s attól tartok, hogy ő sem fogja.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is. A következő rész hétfőn, vagy egy hét múlva érkezik💜
További szép napot mindenkinek ! ❤️🧡💛💚💙💜