Rólam

38 8 6
                                    

Az idő mindig, mindig
Visszarànt, elsodor: irányít
Mindenkit, engem is. Elcsàbìt.

És hiába torz, mint a tükör
Elmossa vágyaim, őèrte
Jöttem rá az élet
Titkára, felfedezésére:

Minden rajtam múlik, bár
Néha nem tűnik úgy
Mert emlékeimben szaporàn és gyakran
Kisimul, helyet kér - a múlt.

De mintha lenne valami, ami
Felsőbb mint én vagyok: szeretet, hála
Ráébredni, átváltozni kéne pár embernek
Az óriási világnak arculatàra.

Hajam a vitorla, hogy ha a szél
Fújja meg, összeborzolòdjon
És vigye jó messze testemet, járjon
Át, át a Napon, Holdon.

Testem a hajó, mely tétova, ingatag
Ezer gondolat ezer irányba űz
De ott van szemem, két apró csillag, mely
Ösztökèl szüntelen, tovább tovább: tűz.

Ajkam a kulcs a szívemhez, talán
Néha nem is olyan nehéz közeledni hozzám
De ha egyszer sikerül szívem kinyitni
Valakinek, akkor elragad egy hullám.

Bőröm a mindenség, rètegződik,
Hét van belőle, mint hét teremtett nap
Magamra hùzhatom ha úgy tartja kedvem
Vagy eldobhatom az álarcokat.

Kezem a hatalom, vágyik
Birtokolni, megfogni a földgolyót egészben
S néha nem kér, ad szó nélkül,
Hogy az embereket csodában részesìtsem.

Lábam a súly, megtart, ha összerogynèk
Vészterhes időkben álmom alatt
És làbujjaimon kúszik felfelé mindig
A jelen lényegi része : pillanat.

Ott van a koponyám, melynek falàra
Kivetül, mire vágyom, mit akarok
S ha a valóság túlságosan elbutìtana
Elefántcsontszìnűvè mosnak a csillagok.

Lelkem - szívem aranyszàllal egybekötve
A remény, hogy jobb mindig lehet
A fényből, a nagybòl, az egészből merítve
Párbeszédve hozva egy nagy úrral engemet.

Én vagyok minden, minden
Nem hagyom hogy az elkorcsosult szelek
Hajómat csúful elragadják, és rossz
Kikötőbe vigyék törékeny szívemet.

Lìrai lélekWhere stories live. Discover now