Lìrai lélek

Zuhanás a Napba

Pepsiisgood

Az égbolt vendége vagyok; egy üstökös.
Túl közel merèszkedem a Naphoz,
Mint ahogyan saját Magamhoz,
Ami rendkívül különös.

Közeledem a Nap forró felszínéhez,
Miközben felgyorsulok, nyìlegyenesen száguldok.
Nem tudom, hogy testem majd semmivé lesz,
Csak egyre közelebb suhanok.

Èrzem a meleget, szinte szénné szabdal
Egyre hullok szét, apró darabokra
S közben eggyé válok a tarka pillanattal,
Belevetve magam az égető lélek - habokba.

Elèrem a Nap peremét, halványulok
A Napba zuhanva pedig megsemmisülök
Előttem fénylik a vékony vilàgburok,
Utolsó erőmmel táncra perdülök.

Táncolok, majd szètporladok
De előtte látványosan ragyogok
A Napba érkezve holtan zuhanok,
Mint az erejüktől fosztott néma kis csillagok.

Felemészt a Nap, gondolataim tömege
Én meg csak csapòdom a végtelenségig bele,
Elsodor a kétely forrón jeges szele,
S én szunnyadó üstökösként repülök vele.