Lìrai lélek

Eltévedtem

Papírforgòt táncoltat a szél
Hajam kibontva vállamra hull
És csíkokra szabdalja látómezőm
Nem tudom mi van oldalt, fölül, alul.

Hallom, ahogy a szél tarka rojtjai
Megcsendülnek, de hogy hol, nem tudom.
És a föld is elharapta az emberek nyomait
Buzgó szívvel hiába kutatom.

Lila - arany fodrokat köhögök
Mik elhomályosítjàk a szememet
És egyszercsak látom eltűnni
A hidegtől piros, aprócska kezemet.

Hol vagyok, hová tartok, mi a célom?
Kérdések falnak belülről engem
És egy véletlenszerű úton elindulva
Bevallom magamnak: eltévedtem.