A tenger nyugalmat, s békét sugároz,
Lassú hullámai a partot nyaldossàk.
Mikor odaérnek a víz partjához,
Fodrozòdnak, a homokot átmossák.
A felhők gomolyogva úsznak,
Örvènylenek körbe- körbe.
Egyre feljebb, és feljebb kúsznak,
Nem nézve az ég-tükörbe.
A madarak vígan szállnak,
Fekete tolluk kitűnik a kékből.
Repülnek, akár a röpke vágyak,
Menekülve a sötétségből.
Az ég üveggyöngybe van zárva,
Elönti a víz a felhőt, a madarat
Csak egy szín van; a kék, az árva
Az a szép, végtelen akarat.
ESTÁS LEYENDO
Lìrai lélek
PoesíaHasonló témájú versek, egy álmodozó lány tollàbòl, aki még hisz a csodákban
