Lìrai lélek

A könyvek születése

Szèlsebesen vágtat a toll a papíron,
Kèk tintàja patakot fakaszt a semmiben.
Reszkető lélek szárnyal e testben;
Megáll, mert elveszett;
- megpihen.

Szállnak az illatok, ès repülnek a szavak
A tollat körülfonjàk, irányt mutatnak
A tintacseppek pedig halkan sírnak,
Míg örök álomba nem zuhannak.

Vágtat a toll, egyre vágtat
Làbnyoma gyöngyözve pereg mögötte
Összeköt a lélek minden apró szálat
Az üressèget csakhamar kitöltve.

Összeàll a szó, s az illat
A hanggal együtt egy mozgòkèppè
S a toll minden vágyat álomba ringat
Ő pedig csak vágtat, válva végtelennè.