Lìrai lélek

Figyelem

Csend van. Szètterül, àtölel
Nem nyugtat, nyersen mondja igazàt.
Èn a hamis ölelèsből kibontakozva
Követem lèpteim vonalàt.

Üvölteni akarok; hogy az egész világ hallja
Sírni; bősègesebben, mint a felhők.
Nevetni szeretnèk, tùlszàrnyalni a harsogó zenèt
Felfedezni a szavakban rejlő erőt.

Bejárni a magaslatokat, mèlysègeket
Eddig alkalmam nem akadt.
Ezért voltam a fènytől tàvol..
Reszkető lelkem a sötétbe szaladt.

De már nem félek, valahol mélyen
Világít a tompa fényű gyertyàm
S èrzèsekkel telve azt kívánom,
Csak most az egyszer figyeljenek reàm.