Lìrai lélek

Érintés

Álmodtam egy világot magamnak
Egy világot, ahol nincsen súlya
Az ártatlanul játszò szavaknak
È a szél a vágyakat messze fújja.

Álmodtam egy világot, jobbat, szebbet
Egy világot, ahol a szabadság tartja
Életben az embereket, abból lélegeznek
Míg hallatszik szívükben szél hívò hangja.

Álmodtam egy világot, ahol nincs pusztítás
Építenek a tenger habjai, a tűz
Nincs szabály, sem utasítás
S a szélvihar távoli tàjakra nem űz.

Álmodtam egy világot magamnak,
Egy világot, ahol nincsen súlya
Az ártatlanul játszò szavaknak
S a szél a gyűlöletet messze fújja.

Ébren kerestem az ezerszìnű álmot
A remény őrületes játékba kevert
És egy hideg érintés elmosta a világot
Ráncos simítása a valóságba rántott.

Miközben képzeletem messze hódított
Kergetett a jövő, a végtelen úr
S a félelem rám tette kemény kezét
Érintése hideg volt, azúr.