Lìrai lélek

Hinnél - e...?

Hinnél - e nekem, ha azt látnád, lebegek?
És csakis a csillagok takarnàk testemet
Bordám közt ezernyi, színes virág nőne
És a csend örökre engem körbeszőne?

Hinnél - e nekem, ha azt látnád, keringek?
És köröttem repülnènek ezüst heringek
Bögrémben pedig a Tejút íze lenne
S a hideg csészètől sok bolygó dideregne?

Hinnél - e nekem, ha a vízen járnèk?
S ha  papírban fekve tintàban áznèk?
Ha szememben egy - egy órát vennél észre
És csak a telihold fénye festene egészre?

Hinnél - e nekem, ha szél szórna szerteszét?
És kézzel forgatnàm kis bolygónk tengelyèt
Ha elaludnèk a Hold karimájàn
És szavakat lesnèk egy idegen száján?

Hinnél - e nekem, ha süketnèma lennék?
S a nagy fűben egészen fűtövig süllyednèk
Szívem nem vért, hanem napfényt pumpàlna
S ha átlátszó lett bőröm, csak akkor állnék lábra?

Bíznál - e bennem, ha azt mondanám, vétek?
S fognàd e kezem ha sírba küldenèlek
Meglàtnàd majd egyszer, mindennek a végén
Hogy szeretni nem lehet, csak áldozatok révén...?