Lelkünk köteléke Legolas Ff

29

A szobámban már ott volt Hirannis és éppen a ruhámat készítette elő.
- Honnan tudtad hogy pont ezt akartam felvenni?- mosolyogtam rá.
- Nem tudom ez nagyon illik hozzád és az ünnepséghez úgyhogy ezt vettem ki- nevetett.
A ruha amúgy egy világos zöld hosszú ujjú bokáig érő gyönyörű tavaszi ruha volt. A fölső része kissé fűző szerű volt. Az ujja egy áttetszőbb anyagból volt amin apró virágok voltak rózsaszín, fehér és sárga színben.
Az egész ruhát befedte ez a virágos réteg. A ruhának nem volt válla csak a fűző takart fölülről meg a hosszú ujjak amik a mellrészhez voltak varrva.
- Nagyon jól fog állni- nézett végig Hirannis a ruhán majd rajtam.
- Mindjárt meglátjuk - mosolyogtam, majd gyorsan átöltöztem. A tükörbe nézve megigazitgattam a ruhát és Hirannis felé fordultam.
- Hogy festek?- pördültem meg.
- Meseszép vagy- mosolygott.
- Köszönöm- fordultam ismét a tükör felé- már csak frizura és ékszerek és meg is vagyunk
- Pontosan- mosolygott- és már tudom is milyen frizurát csinálok neked
- Na akkor hajrá- mosolyogtam én is majd leültem a székbe.

Hirannis fölülről a hajambol leválasztott egy kicsit majd elkezdte befonni. Az első kisebb babahajak és tincsek egyből kihullottak a copfból.
A fonatba kissebb arany hajgyűrűket tett majd egy kontyba csavarta.
A konty tetejébe egy csattott tűzött amin smaragd virágszirmok voltak.
- Kész- lépett el tőlem egy kicsit amikor befejezte a munkát.
- Hú ez nagyon szép lett- forgattam a fejem hogy jobban megnézzem a tükörben a frizurámat.

Ezután az ékszereimet vettem fel.
Egy fehér köves virág alakú nyakláncot vettem fel egy hozzá illő szép csiga mintás tünde fülgyűrűvel.
Fülbevalónak egy szép, zöld köves logósat választottam majd vékony ezüst gyűrűket húztam a középső és a mutató ujjaimra.
- Én cipőnek ezt szántam- vett elő Hirannis a szekrényből egy világoszöld topánkát aminek apró selyem szalagok voltak a szélén. Belebujtam a cipőbe majd a szalagokat végigkötöttem a vádlimon.
- Hogy festek- pördültem körbe Hirannis előtt.
- Akár egy hercegnő- mosolygott.
- Köszönöm- viszonoztam gesztusát- na szaladj hisz még neked is el kell készülnöd
- A nagyteremben találkozunk- ment ki az ajtón Hirannis.
Épp leültem volna az ágyamra amikor Tauriel sétált át a szobába.

Gyönyörűen festett. Egy hosszú pánt nélküli bíborvörös testhezálló ruha volt rajta amely a bokájáig ért.
Cipője egy vörös bőrtopánka volt amelyből kiinduló csavart minták fedték a bokáját.
Egy piros vállkendőt is viselt amelyet a karjait behajlítva óvott meg a lecsúszástól.
Nyakában egy nagy vörös ékkő volt amelyet két arany meghajlitott drót fogott közre.
Jobb kezén a mutató ujját egy arany levél formájú gyűrű fonta körbe míg másik kézen a hüvelyken egy nagy vörös kő díszelgett.
Haja egy feszes konytba volt feje hátulján rajta egy levél alakú arany konyt dísszel.
Fülében egy piros kő fülbevaló csücsült.
- Meseszép vagy- léptem hozzá majd átöleltem.
- Köszönöm és te is- mosolygott- siessünk le mert anya hamarosan itt lesz vagy lehet már itt is van
- Igazad van - szóltam majd kirohantam az ajtón.

Tauriellel leszaladtunk a lépcsőn majd egyenesen a palota kapuja felé vettük az irányt ahol én két alakot véltem észrevenni a gyéren kivilágított már sötétbe burkolózó kertben.
- Anya- rohantam felé amint megláttam az arcát.
Ahogy odaértem a nyakába ugrottam. Éreztem hogy Tauriel is átölel minket.
Amint elválunk szemügyre vettem anyát.
Sötét barna haja egy feszes konytba volt kötve a tarkóján.

Azt tudjuk hogy tauriel az apjától örökölte a vörös haját de az én szürke hajam az egy rejtély.

Ruhája mélykék volt. Kivágása nagy volt és v alakú.
Hosszú trombita ujja volt.
Az alja anya bokájáig ért és lent tágult.
Nyakában egy nagy kék nyaklánc lógott. Fülében a hozzá illő fülbevaló.
- Gyönyörű vagy anya- mosolyogtam
- Ti is szívem- nézett ránk- borzasztóan hiányoztatok
- Te is nekünk- mosolygott Tauriel kissé szomorúan.
- Még a vendéget nem is üdvözöltétek- mutatott mosolyogva a mellette álló... Gandalfra.
- Jaj el is feletkeztem- léptem az idős varázslóhoz majd neki is adtam egy ölelést majd Tauriel is.
- A csata óta nem találkoztunk- nézett végig rajtunk- látom azóta felgyógyultál a gyászból- fordult Tauriel felé.
- Hát igyekszem de elég nehéz- szomorodott el nővérem.

- De örülök hogy újra látlak Nosvaeth- hallottam meg egy hangot mögülem.

Megfordultam és elmosolyodtam majd a jövevény felé vettem az irányt...

Sziasztok!
Sajnálom hogy sokat kell várni a részekre és elég rövidek is lesznek de igyekszem esküszöm!
Hibákra próbálok figyelni ☺️