4.

142 7 0
                                    

Eolin szemszöge
Reggel izgatottan keltem és egyből a fürdőbe siettem. Nagy nap volt a mai.
Ma van a Csillagfény ünnepe. Ilyenkor a palotában egyfajta bált rendez a király.

Szóval emiatt keltem reggel teljes lázban és miután lezuhanyoztam szekrényemhez futottam és kiválasztottam egy tökéletes öltözéket.

Egy gyönyörű szürke hosszú ruhát választottam.

Kikészítettem az ágyamra a gyönyörűséget mivel a bál csak este lesz

Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.

Kikészítettem az ágyamra a gyönyörűséget mivel a bál csak este lesz. Most egy egyszerű vadász ruhát vettem fel majd kimentem és gondoltam lovagolok egyet.

Éppen a trónterem előtt sétáltam el amikor egy törpöt hurcoltak kifelé.
Ismerősnek tűnt úgyhogy a teremben álló Legolashoz futottam.

-Ez tölgypajzsos Thorin volt? - tettem fel egyből a kérdést.
-Igen-bólintott a szöszi-sajnos nem fogadta el az ajánlatunkat úgyhogy még egy darabig itt marad a társaival eggyütt-sétáltunk ki a folyosóra-hova készülsz?-nézett végig rajtam.
-Gondoltam az ünnepség előtt kimegyek lovagolni-mutattam ki a palota kapuján.
-Veled tarthatok?
-Persze - moslyodtam el. Jó ideje nem voltunk már ketten csak úgy jókedvből lovagolni.

Kint megsimogattam Morn orrát majd úgy döntöttem hogy ma szőrén fogom megülni.

Legolas is lovához sétált majd átnézett hozzám.
-Szőrén? - állt meg a levegőben a karja amiben éppen a nyerget tartotta.
-Hát én igen de neked nem kell - ugrottam fel Morn határa.
-Jó lesz gyakorlásnak- foglalt ő is helyet lova, Arod hátán.

Mosolyogtam majd sarkammal kicsit megböktem Mornt és vágtatni kezdtem.
-Aki később ér a patakhoz az takarít a bál után - kiáltottam hátra a ledermedt fiúnak.
-Hé erről nem volt szó - hallottam a választ és hangos kacagásban törtem ki.

Szerettem lovagolni. Hajamba belekapott a szél és teljesen felfrissültem. Mindig úgy éreztem magam mintha hozzá kötöttek volna a lóhoz. Mármint nem testileg hanem lelkileg. Éreztem az erős lábait és a szívdobogását.

Már mélyen bent voltam az erdőben. Nem volt már messze a patak amit kijelöltem célvonalnak.

Hátam mögött lódobogást hallottam úgyhogy hátra néztem. Legolas közelített egy hatalmas mosollyal az arcán.
-Gyerünk kislány-súgtam Morn fülébe-Simán lehagyjuk őket-mosolyodtam el és igazam is lett. Már láttam a patakot és amikor oda értünk lovacskám nemes egyszerűséggel átugrotta ezzel nyomatékosítva győzelmünket.

Legolas is átugratott Aroddal majd nagy meglepetésemre lovárol rám vetette magát. Nevetve borultunk le Morn hátáról és terültünk el a puha füvön.

-Ha nem csalsz én nyerek - fonta össze karjait maga előtt fektében.
-Jó igazad van-nevettem.

Sokáig csak feküdtünk egymás mellett csendben és hallgattuk az erdő hangjait. A kis tisztás amin feküdtünk öreg tölgyfákkal volt körülvéve. A fák again madarak énekeltek és néha más állatot is lehetett látni.

-Lassan mennünk kéne - ültem föl.
-Igazad van - ugrott fel Legolas majd  lovához futott és felülve a határa megindult- visszafelé én nyerek-fordult vissza egy pillanatra majd eltűnt a fák között.
-És akkor még én csalok! - kiáltottam utána majd nyomába eredtem.

Morn csak úgy száguldott és hamarosan már beértük a szőkét. Pont egy hajszállal előbb vágtázott be a kapun mint mi.
-Ez nem igaz-szálltam le durcásan Mornról majd bevittem az istállóba-nem baj kislány ügyes voltál - adtam neki egy almát amire boldogan harapott rá.
-Igen azok voltatok - jött oda Legolas és megsimogatta fekete szépségem orrát. Én pedig csak néztem.

Ahogy itt állt előttem és a ma délelőtt után csak egyre erősebbek iránta érzelmeim.

Felém fordult majd elmosolyodott.
-Megyünk eggyütt az esti ünnepségre? - csúszott ki a számon. Láttam az arcán hogy nagyon meglepődött én pedig lehajtottam a fejem és próbáltam nem arra gondolni hogy arcom színe kb egy paradicsoméra hasonlít.

Kezével lassan felemelte a fejemet hogy nézzek a szemébe. Gondoltam hogy mit fog mondani hiszen Tauriel iránt érez valamit és valószínűleg őt hívta el.
-Szívesen megyek veled - mondta mosolyogva. Nagyon ledöbbentem amit valószínűleg ő is észrevett.

-Ez annyira meglepő? - nézett rám értetlenül.
-Nem csak rájöttem hogy még el kell készülnöm - vágtam ki magam gyorsan-úgyhogy már megyek is. Akkor majd a bálon-rohantam el.

Arcom égett és nem értettem miért.
Nem is figyeltem merre megyek csak futva igyekeztem messzebb menni a szőkétől.

Sziasztok
Szeretném ha valami visszajelzést adnátok hogy milyen a könyv. Sokat segítene 💜
Hibákért bocsi.

Lelkünk köteléke Legolas FfOnde histórias criam vida. Descubra agora