Lelkünk köteléke Legolas Ff

26.

Reggel öltözés után egyből Legolashoz siettem. A gyengélkedőbe betoppantva észrevettem hogy szöszinek más vendége is van mégpedig az apja, Thranduil.
A Tündekirály az ágy mellett egy széken ülve éppen magyarázott neki valamit mire Legolas fáradtan megforgatta a szemét.
Az ajtófélfának dőlve figyeltem tovább a két szőkét. Valamin veszekedtek.
Egy kis idő elteltével Legolas észrevett és apja válla fölött rám mosolygott. Erre Thranduil is felém nézett. Miután elmondott még egy mondatot Legolasnak felállt és elindult felém.
Mikor elhaladt mellettem biccentett egyet én pedig kissé meghajoltam majd Legolashoz siettem.
- Szia- ültem le az ágy melletti székre- hogy vagy?
- Hát már jobban csak fáj az oldalam- mosolygott halványan.
- Miről beszéltetek? Idegesnek tűntél- néztem mélyen a szemébe.
- Semmi fontosról- legyintett ám láttam rajta hogy pont az ellenkezőjéről van szó. Kissé összeszűkítettem a szememet de nem kérdeztem rá miért terel.
- Azért remélem az ünnepségig jól leszel- fogtam meg a kezét.
- Én is- mosolygott- már alig várom
- Apropó neked még nem is mondtam- vigyorogtam- anya jön a tavaszköszöntőre
- Jaj de jó- csillant fel a szeme- meséltél már neki rólunk?
- Még nem volt nagyon lehetőségem- sütöttem le a szemem. Legolas bólintott majd beleivott az ágy melletti kis szekrényen lévő bögrébe. Amint lenyelte elhúzta a száját.
- Mi a fene ez?- nézett bele a bögrébe.
- Gyógytea- lépett mögém Hirannis- fájdalomcsillapító
- Gusztustalan- tette le a bögrét a szöszi.
- Jaj ne légy már finnyás- forgatta meg a szemét Hirannis mire én kuncogni kezdtem.

Hirtelen hallottam hogy kicsapódik a gyengélkedő ajataja. Odakaptam a fejem és láttam hogy Lindir rontott be rajta.
- Eolin szükség van rád- állt meg előttem.
- Miben?- álltam fel.
- Koboldok jöttek a hegyekből egészen a régi vár romjáig- indult vissza az ajtóhoz Lindir.
- Bocsánat majd visszajövök- néztem Legolasra mire ő elmosolyodott.
- Itt várlak- szólt vigyorogva.
- Mintha el tudnál menni bárhova- nevettem majd a szobámba siettem.
Szép fehér ruhámat egy egyszerű vadászruhára cseréltem, felkaptam a fegyvereimet majd a palota kapujához siettem ahol már ott volt a többi katona Tauriellel és Lindirrel együtt.
Megálltam Tauriel mellett majd észrevettem hogy senki sem mozdul és mindenki engem néz.
- Mire várunk?- néztem körbe értetlenül.
- A parancsnok indítására- szólt Lindir mire én bólintottam. Továbbra is engem néztek úgyhogy végre leesett.
- Mi?- nyitottam nagyra a szemem- hogy én?
- Igen, parancsnok- lökött vállba vigyorogva Tauriel.
- Hát akkor indulás- szóltam majd megindultam az erdőbe.

A régi várrom az erdő északi részében volt. Érthető hogy itt vertek tábort a rondaságok mivel ez van a legközelebb a Szürkehegységhez ahol köztudottan egy csomó koboldlyuk van.
Az eső ma már enyhébb volt apró cseppekben potyogott a tündeköpenyeinkre. A szél közepes erővel fújt. Az erdőbe belépve ez lejjebb csökkent a magas fák miatt.

A fejemben cikáztak a gondolatok a parancsnokká választásom kapcsán. Tauriel régebb óta szolgál katonaként és ügyesebb is jobban megérdemelné a parancsnoki szerepet. Azon is agyaltam vajon kinek az ötlete lehetett.

Már egy ideje csúszkáltunk a sárban. Egyre közelebb jutottunk a régi várromhoz. Onnan tudtuk hogy már csak egy-két mérföld van hátra hogy az idős tölgy és bükk fákat magas fenyőfák váltották fel.

A fák erős gyökerei néhol kilógtak a földből úgyhogy figyelnünk kellett nehogy rálépjünk így zajt csapva.

Éjszaka terveztünk rajtuk csapni úgyhogy nem olyan közel de nem is messze a romoktól telepedtünk le.
A tervem ismertetése után ettünk egy kicsit majd mindenki szétszéledt. Volt aki megfigyelte a koboldokat volt aki csak elvonult pihenni.

Én is így tettem. Egy magas fenyőfa tövébe ültem le majd lehunytam a szemem. Megtanultam hallgatni az erdőt. Néha óva intenek a fák hullámzó ágai néha mesélnek és van amikor csak mormognak.
Ujjaimmal végigsimítottam a hatalmas gyökereken majd fejemet a fa törzsének döntöttem.

***

Mikor felébredtem már sötét volt. Tauriel előttem guggolt és szólongatott.
- De jó hogy végre felkeltél- szólt- valamikor most kéne rajtuk csapni
- Rendben- álltam fel. Felvettem az íjamat majd a többiekhez sétáltam akik egy bokor mögött bújtak meg. 
- Mivel nyolcan vagyunk négy ember innen kettő hátulról és kettő pedig jobbról támadjon- ismertettem a tervet a többiekkel- balról nem kell mivel ott egyrészt fal van másrészt elintézzük őket mire menekülnének- kacsintottam.
A legtöbben elmosolyodtak és volt aki helyeselt is.
Egy utolsó biztatás után mindenki a helyére lopózott. Én Tauriellel jobbról mentem. Egyre közelebb kerültünk a várromhoz aminek jobb fala csak két méter magas volt apró törésekkel így lehajolva kellett közlekednünk.

Benéztem az egyik apró törésen. A bestiák egy kupacban aludtak a hajdani lépcsők romjainál. A vár előre néző fala teljesen le volt omolva ezért láttam ahogy Lindir és másik három társa közeledik. Fejemmel jeleztem nekik hogy jussanak minél közelebb.

- Ha felkelnek indulunk- suttogtam Taurielnek. Abban a pillanatban éles visitást hallottam. A résen benézve láttam hogy az egyik katona leszúrta a legközelebb fekvő koboldot.
Erre természetesen az összes többi is felkelt és egyből fegyvert rántottak.
Tauriellel felugrottunk a falra majd onnan le és bevetettük magunkat a rondaságok közé. Addigra már hátulról is jött a két ember. A koboldok többen voltak mint számítottunk rájuk ám senki sem hátrált. Sorra kaszaboltuk le a fejüket. Volt aki magasabbra mászott és íjával lőtte a szörnyeket. Én néha ránéztem Taurielre aki eltávolodott tőlem. Úgy tűnt jól megvan. A pillanatnyi figyelmetlenségemet kihasználva egy kobold felém vette az irányt és rám akart ugrani ám egy nyíl a fejébe szúródott és holtan hullott a lábam elé.
- Jól vagy?- halottam Lindir hangját mögülem.
- Igen- kiáltottam miközben egy másik koboldot szúrtam le- neked köszönhetően

Már fogytak a rondaságok ám az egyik megvágott a késével. Az oldalam sérült meg és elég sok vért vesztettem. A sebes lábam is kezdett fájni. Az oldalamat szorítva felmásztam egy régi toronyba és inkább az íjamat használtam.

Miután az utolsó bestiát is elpusztítottuk lemalásztam a toronyból és leroskadtam a hideg kőfal mellé. Tompán halottam Tauriel hangját ám utána minden elsötétült.

Sziasztok
Sajnálom, hogy sokáig nem volt rész de Szlovákiába voltam az osztállyal és nem volt lehetőségem feltölteni.
Hibákra próbálok figyelni.