Lelkünk köteléke Legolas Ff

3.

Reggel megint hamar indultunk. Már nagyon közel voltunk.

Minden teli volt pókhálóval és a nyomok is egyre frissebbnek tűntek. Legolas már hívott pár embert erősítésnek hiszen nem tudtuk mivel találjuk majd szembe magunkat.

Pont időben jöttek mert amikor beértek minket akkor voltunk feltehetően egy vagy több hatalmas pók fészkében.

Valahonnan kiáltozást hallottunk úgyhogy arra futottunk.

Már messziről láttuk hogy négy vagy öt pók rátámadt egy csomó.... Törpre.

Előszedtem az íjamat majd lőttem. Pont a szemén találtam egy pókot ami éppen egy dagadt törpöt akart kibekezni.

Az összes harcos nekiesett egy egy póknak de nem akartak elfogyni. Csak jöttek egyre többen.
Bár nem voltak nagy ellenfelek azért lassan már elfogyhattak volna. Felváltva lőttem és használtam kardomat a bestiák ellen.

Mikor az összessel végeztünk egy körbe zártuk a törpöket.
-Motozzátok meg őket-utasította embereit tünde nyelven Legolas.

Én egy szőke törphöz mentem. Csak szőrös mellénye zsebeiből öt kisebb kés és ilyesmik kerültek elő. Nadrágja sebeit is átnéztem amit végig egy önelégült undorító mosollyal élvezett.

Felegyenesedtem és szikrázott a tekintetem. Ő ártatlanul nézett rám. Tudtam hogy ennek van oka úgyhogy háta mögé nyúltam és egy mellénye alatt lévő zsebből egy kisebb baltát vettem ki. Már mikor nyúltam érte láttam hogy arcáról eltűnt a vigyor.

Most rajtam volt a sor és én mosolyodtam el.
-Ilyen könnyen nem tudsz átverni - kuncogtam naívságán.
- Majdnem sikerült szépség-nézett rám.
-Jah álmodban- löktem egyet rajta társai felé.

Legolas éppen egy törp előtt állt és egy képet nézett.
-Ki ez? A bátyád?-mutatta a törp felé a képet.
-Ő a feleségem - mondta felhaborodva a vörös törp. Nem bírtam ki nevetés nélkül pedig nekem nem volt annyira bajom a törpökel mint általában a tündéknek.
-És ez a szörnyszülött? - kérdezett rá egy másik képre a szöszi.
- A kisfiam - mondta a törp de itt már nem mérges hanem szomorú volt. Ez már nem tetszett úgyhogy ki vettem Legolas kezéből a képet és visszaraktam a törp mellénye zsebébe.
-Szerintem nem szörnyszülött - mosolyogtam rá mire csak egy morgást kaptam válaszul.

-Ezt most miért? - nézett rám Legolas.
-Ez nem volt szép mármint a gyerekes-néztem bele gyönyörű kék iriszeibe.
-Jó igazad van - bólintott - de az elsőn nevettél-mosolygott.
-Jó oké az vicces volt - ismertem el.

Elvittük a törp foglyokat a palotába majd ott bezártuk őket.

Én egy kicsit később mentem mert a szőke törp minden áron szabadulni akart úgyhogy meggyűlt vele a bajom. Végül csak bezártam egy másik mellé. Mikor jöttem a lépcsőn fölfelé elkaptam egy mondatot Legolas és Tauriel közötti beszélgetésből.

-Magasabb a többinél de nem kevésbé ronda-mondta Legolas tündéül sértődötten mire Tauriel felszaladt a lépcsőn faképnél hagyva a szöszit.

Én is szobámba siettem majd lepakoltam.

-Megyek beszámolok Thranduilnak a pókokról - mondta nővérem majd kisietett az ajtón. Én ott álltam egyedül a szobában.

Tauriel szemszöge
Miután kissé összekaptunk a királlyal éppen távozni akartam amikor utánam szólt.
-Legolas mondta hogy ma jól harcoltál-mosolygott- fontos vagy neki.
-Nem hiszem hogy máshogy nézne rám mint egy barátra vagy mint egy katonájára-válaszoltam és meg voltam győződve arról hogy igazam van.

-Én nem vennék erre mérget-foglalt helyet trónján.
Én sarkon fordultam és felviharzottam a szobámba. Miért mond olyat amiről fogalma sincs? Talán kever a húgommal?Hiszen rá teljesen máshogy néz a herceg.

Mivel elegem volt mindenből ezért vettem egy forró fürdőt.

Sziasztok!
Végig jegyzeteltem a hobbit második részét úgyhogy egy darabig el lesztek látva részekkel(az a kemény 7db olvasóm amúgy köszi és szeretlek titeket ❤️❤️)
Remélem tetszenek és tényleg írjátok hogy változtassak e valamin.

Hibákra próbálom figyelni és javítani!
Holnap jövök az új résszel!