Lelkünk köteléke Legolas Ff

11.

Reggel hamar indultunk tovább hiszen tudtuk hogy a törpök már messze járhatnak. Láttam Taurielen hogy kicsit ki van készülve bár nem értettem miért.

Ott van az a törp akit meglőttek de nem gondoltam hogy ez ennyire fel fogja kavarni .

Már egyre kevesebb ork tetem volt a folyó mentén.

Leszálltunk a lovakról és úgy mentünk tovább. Én éppen lehajoltam hogy megvizsgáljak egy hullát hátha van valami a zsebében vagy ilyesmi amikor a fülem mellett elsuhant egy nyíl és előttem a talajba fúródott. Én egyből felismertem a szépen faragott zöld tollú nyilat de Tauriel nem úgyhogy már készült is lelőni a „támadómat".

-Tauriel várj - kiáltottam majd a tőlünk nem messze álló szöszi nyakába ugrottam. Ő is szorosan megölelt.

-Azt hittem egy ork vagy - nevetett Tauriel.
- Ha az lennék már halott lennél - mondta Legolas - apám nagyon dühös de ha visszajöttök talán képes lesz megbocsájtani.

- Az lehet hogy ő begbocsájt de én magamnak nem tudnék- fordult el Tauriel.
-Ha most nem megyünk utánuk akkor kihagyjuk a lehetőséget hogy még csírájában elfojtsunk egy gonosz tervet - fogtam meg Legolas vállát- mikor volt olyan hogy a gonosz fölénk kerekedett?

Legolas elhuzta a száját de végül beadta a derekát es folytatja velünk az utat.

Eközben...

A törpök Tóvárosba igyekeztek egy Bard nevű halász hajóján.
Kili már nagyon beteg volt a mérgezett nyíl miatt.

Bard saját otthonában adott szállás nekik de miután kiderült hogy ki is az egyik törp nem maradhattak ott.
Úgy volt mind mennek de Kilinek maradnia kellett úgyhogy vele marad pár társa a többiek viszont megmászták a Magányos Hegyet.

Bocsánat ez nagyon rövid lett de most beteg vagyok és elég nehéz fejfájással jó és tartalmas részt kirakni... A következő hosszabb lesz ígérem.

Az is lehet hogy még ma kirakom a kövit.

Ha tetszik a sztori ne felejts el voteolni
Előre is köszi ❤️