Lelkünk köteléke Legolas Ff

7.

De most egészen más miatt örültem hogy őt hoztam el.

Legolas szemszöge

Már egy öt perce bent lehettünk a barlangban amikor Eolin hirtelen felém fordult.
-Hogyhogy elhoztál ide? - nézett mélyen a szemembe.
-Öhm hát te jutottál eszembe erről a helyről- vágtam ki magam- tetszik?
-Igen gyönyörű minden és örülök hogy veled vagyok itt-jött oda hozzám és óvatosan mintha félne attól hogy elszaladok átölelt. Én is köré fontam karjaimat. Éreztem a mellkasában dübörgő szívét.

Miután kibontakoztunk az ölelésünkből kezét fogva elkezdtem kifelé húzni.

- Máris megyünk? - nézett rám csalódottan.
- Muszáj különben lemaradunk a bálról - ültem fel Arod határa. Eolin is helyetfoglalt lova hátán majd megindult visszafelé. Én is utána siettem.

Eolin szemszöge

Mikor oda értünk bevittük a lovakat az istállóba majd én belekaroltam  Legolasba és már mentünk is  be a bálterembe. Még szerettem volna maradni vele a barlangban mert nagyon jól éreztem magam ám tudtam, hogy hercegként jelenése van.

Amint beléptünk szememmel egyből nővéremet kerestem s mivel nem találtam a teremben kicsit aggódni kezdtem.

-Mi a baj? - nézett rám Legolas.
- Nem látom Taurielt sehol- ismertettem  vele gondomat.
- Nyugi biztos nincs baj- mosolygott rám de láttam rajta hogy ő is hiányolja nővérem jelenlétét- táncolunk egyet és utána megkeressük rendben?- simitotta egyik kezét az arcomra megnyugtatásképp. Most sokkal másképp viselkedett mint szokott de nem bántam.

A tánc parkettre húzott majd egyik kezével az én kezemet fogta és tartotta el kicsit tőlünk másikkat pedig derekamra csúsztatta. Érintésétől libabőrös lettem.

A zene felhangzott mi pedig táncolni kezdtünk. Könnyeden, szépen és lassan lépegettünk.
Egy ideig lábaimat néztem de mikor kezével felemelte államat a szöszi elvesztem vakító kék szemeiben.
Éreztem hogy a szívverésem rohamosan gyorsul. Arcomról a mosoly levakarhatatlan volt. Olyan boldognak éreztem magam azon az estén mint még soha.

És így táncoltunk addig míg a zenének vége nem lett. Meghajoltunk egymással szemben majd mosolyogva lesétáltunk a tánc parkettről.
Éppen indulni készültünk nővérem keresésére amikor valaki elkapta a karomat. Lindir volt az.

-Van kedved táncolni velem? - nézett rám.
Én a mögöttem álló Legolasra néztem és ő bólintással jelezte hogy egyedül is megtalálja nővéremet és hogy maradjak nyugodtan.
-Persze- mosolyogtam rá Lindirre. A parkettre húzott majd vele is táncolni kezdtem. Nem volt akkora élmény mint az előbb a szőkével...

Sziasztok
Nagyon sokszor gondolom át hogy mit is fogok írni úgyhogy a mai is egy rövidebb rész és holnapra rakom ennek a másik felét.

Ha tetszik a könyv ne felejts el vote-olni előre is köszi❤️