Lelkünk köteléke Legolas Ff

2.

Nehezen aludtam el. A gondolataim cikáztak a Legolason észrevett dolgok miatt.
Igyekeztem halkan mocorogni, hogy két társam azért tudjon pihenni.

Amikor átfordultam Legolas felé a hold pont megvilágította az arcát. Szeme csukva volt arcizmai lazák. Sokkal másabb volt így de még mindig gyönyörű. Szőke hosszú haján táncolt a holdfény. Olyan érzés fogott el amit még nem tapasztaltam és nem is értettem.

Melegség és biztonság érzet.

Nyugodt voltam és mosolyogni támadt kedvem.

Már egy ideje a fiút néztem amikor szemét lassan kinyitotta. Így még szebb volt. Vakító kék íriszei tükrözték a holdat. Tekintetét rám emelte és az enyémbe fúrta.

Megszólalni sem tudtam. Lassan elmosolyodott.

-Már aludnod kéne- mosolygott és eltűrt egy kósza tincset a szemem elől. Mozdulatától meg furáb érzés kerített hatalmába. Arcom égni kezdett és valószínű, hogy vörös is volt. Reméljük a sötét miatt ez nem látszott.

-Igen tudom-mosolyodtam el én is zavartan- csak nem jött álom a szememre
-Gondolj valami jóra-mondta - nekem az szokott segíteni
-Megpróbálok. Jó éjt-fordultam át másik oldalamra.
-Jó éjt-hallottam lágy simogató hangját. Ez maradt bennem úgyhogy boldogan aludtam el.

Reggel mire felkelt a nap mi már úton voltunk.

Az erdőben az ösvény mellett egyre több pókháló volt a fákon és a földön. Errefelé sötétedett a Bakacsin erdő. A lombkorona nagyon zárt volt alig jött be bármilyen fény.

Tudtuk hogy már közeledünk a „célunk" felé. Ahol pont a legsötétebb volt egy zajt hallottunk a fák közül.

Mindhárman kifeszítettük az íjainkat de még nem lőttünk.

Pár pillanat múlva egy fehér szarvas ugrott ki a bokorból. Megállt előttünk és egy darabig farkas szemet néztünk vele majd tovább szaladt.

-Valami elől menekül- ugrottam le lovam hátáról majd sétáltam oda a bozótoshoz ahonnan a szarvas kiugrott-szerintem erre kéne mennünk
-De a nyomok erre vannak- mutatott az ösvényre Tauriel.
- Én most Eolinnak adok igazat-jött oda mellém Legolas.

-Rendben akkor kövessük a kapitányt- indult el befelé Tauriel.
Legolas mosolyogva követte.

Én lemaradtam mert felmentem egy fára hogy ki tudjak nézni a lombok fölött hogy mennyi időnk van még napnyugtáig. Még volt időnk.
Szippantottam egyet a friss levegőbe mert lent kicsit állottabb volt.

-Eolin gyere-hallottam nővérem hangját.
-Megyek már-ugrottam le a fáról és ültem vissza Morn határa .

Hamarosan elértünk az erdő mágikus folyójához. Itt már más feltűnő dolgok is voltak.

Láb és cipő nyomok voltak a sárban a folyó partján.

-Valakik jártak itt - hajolt le Legolas és a nyomokat kezdte vizsgálni- ha jól számolom tizennégy lény

-Na akkor sokkal több mindent tudunk-nevettem ironikusan.
Legolas is mosolygott majd elindult egy másik ösvényen a lábnyomokat követve.

Sötétedésig követtük őket majd letelepedtünk. Elláttuk a lovakat majd mi is elfogyasztottuk szerény vacsoránkat.

Most kivételesen nekem is sikerült hamar elaludnom.

Sziasztok.
Itt is lenne a második rész. Kicsit rövid lett viszont lehet hogy a harmadikat kirakom még ma de nem ígérek semmit.
Esetleg ha van valami amin változtassak az írással kapcsolatban akkor azt nyugodtan megírhatjátok.

Terveztem egy új könyvet írni.
Will Turner ff lenne. Ti mit gondoltok? Belvágjak? Ezt is megírhatjátok.

Azért nem biztos hogy ma kirakom a következő részt mert fel kell elevenítenem hogy hogy is van maga a film és a könyv és terveztem megnézni azt a részt amelyik ide kapcsolódik mivel nagyon szeretem.

Hibákra próbálok figyelni és bocsánat ha egy kettő becsúszik.