Lelkünk köteléke Legolas Ff

12.

A nyomokat követve végül eljutottunk Tóvárosba. Este volt már akkor mikor odaértünk ezért már kevesen voltak az utcának nem nevezhető víz fölé épített házak közötti összekötő stégeken.
Végigjártuk az egész várost meg pár házba is bekopogtunk a törpök után érdeklődve és végül valaki útba is igazított minket.

Egy házhoz irányított minket a város szélén a vízhez közel.
Mikor odaértünk láttuk hogy a házat ellepték az...
-Orkok!- kiáltotta Tauriel. Míg Tauriel az ajtón rontott be a házba hogy a már bejutott orkokkal küzdjön addig én és Legolas a bejutásukat gátoltuk.

Legolas hirtelen a tetőre ugrott mivel az orkok azt készültek betörni. Mivel a tető elég rozoga volt ezért beszakadt úgyhogy a három ork Legolassal együtt bezuhant a házba.

Mivel kint a közelben már nem volt több bestia én is a házba mentem segíteni. Láttam hogy Tauriel egy asztal fölött hajol. Az asztalon feküdt valaki és körülötte még sokan álltak. Köztük két kisgyerek is. Odaszaladtam hozzájuk és megálltam az asztal mellett.

Egy másik szobában Legolas küzdött három orkkal. Kettőt szúrt le egyszerre harmadiknak pedig én csaptam le a fejét mögé lopozva.

Már éppen fordultam Tauriel felé amikor hátulról rárontott egy bestia.

Az asztalon fekvő Kili kirántotta kardját és az okrba szúrta majd ordítva visszahanyatlott az asztalra.

- Gyertek- kiáltott Legolas és már indult is a többi ork után

- Én nem megyek- makacsolta meg magát Tauriel és én is fejemet ráztam a szőke Tünde felé. Legolas otthagyott minket Tauriel pedig vizsgálni kezdte Kili sebét

- Még is mire készülsz?- kérdezte kissé mogorván a szőke törp aki Kili mellett állt.

-Meg fogom gyógyítani- jelentette ki magabiztosan Tauriel- Hé te!- mutatott egy másik törpre- keress athelast
A törp értetlenül nézett rá de miután az egyik kislány elmagyarázta neki hogy mi is az már indult is megkeresni a gyógyfüvet.

Amíg a törpöt vártuk Tauriel végig kezét Kili sebére szorította.
- Hol van már az a törp? - indultam el megkeresni. Kiléptem az ajtón és láttam hogy a földön fekve próbált egy orkkal küzdeni. Kezében ott volt a gyógyfű. Oda szaladtam hozzá s miután az orkkal végeztem kivettem kezéből a növényt és gyors léptekkel visszamentem a házhoz.

Bent egyből Taurielnek adtam a növényt aki kért egy mozsárt és összemorzsolta a leveleket egy masszává.

Miután ezzel kész volt a krémet Kili sebére kente és közben egy tünde gyógyító varázslatot motyogott. Én csak álltam és néztem mivel nem igazán tudtam segíteni.

Kili arca vissza nyerte eredeti színét és a láza is úgy tűnt hogy lement úgyhogy működött a varázslat.

-Hallottunk már a tündnék gyógyítási módjáról de látni még nem volt szerencsénk- mondta halkan egy őszebb törp.

-Te vagy az? - emelte fel Kili a fejét mire Tauriel megfogta a kezét - nem nem lehetsz ő... ő messze van..... ő olyan mint egy álom - sóhajtott. Tauriel arcán legördült egy könnycsepp-szerinted képes lett volna szeretni? - folytatta a tröpfiú de a választ már nem halottam mert elhagytam a házat.

Sziasztok!
Most már jobban vagyok úgyhogy hosszabb részeket fogok kirakni.

Nekem annyira nem tetszik eddig ez a sztori mert írtam még régebben olyanokat amiket nem raktam ki és azok jobbak voltak....
És a szavazatokból ítélve nektek sem tetszik annyira... Lehet hogy abbahagyom de még nem biztos.

A hibákra próbálok figyelni