Lelkünk köteléke Legolas Ff

21.

Miután mindenki talált magának helyet Thranduil felállt és mint minden ünnepség előtt beszédet mondott.
- Üdvözlöm a kedves ittlévőket- kezdett bele a szokásos szövegbe. Én nem igazán figyeltem. Lehajtott fejjel ültem a helyemen és gondolataimba voltam merülve. Még mindig a harc egyes részeit elevenítettem fel magamba.
-...és most emeljük poharunkat azokra kik hősiesen harcoltak a csatában- fejezte be mondanivalóját Thranduil és serlegét az égnek emelte. Mindenki követte mozdulatát majd kezdődhetett a lakoma. Mindenki visszaült a helyére és megtöltötte tányérját.
Én nem voltam éhes ám Tauriel és Legolas nem engedték hogy ne egyek. Az utóbbi kikapta kezemből a tányért majd megszedte mindenféle finomsággal.
- Tessék- tette le elém a téli tányért.
- Igazán köszönöm - forgattam a szememet.
- Jó étvágyat- mosolygott Tauriel. Jó volt újra így látni.
- Jó étvágyat- mondtuk kórusba Legolassal. Míg ők nekiálltak enni én csak turkáltam az ételt.
- Tényleg enned kéne- simított a vállamra Tauriel- hosszú lesz még az este
- Jól van- sóhajtottam. Amint az első falatot lenyeltem a többi már könnyebben csúszott. Miután a legtöbben végeztek felhangzott újra a hangszerek hangja. A tündék felálltak és lassan megtöltötték a táncparkettet.
Már én is végeztem ám én a helyemen maradtam. Szememmel Hirannist kerestem. Nemsokára meg is láttam. Odhrionnal táncolt. Ruhája napsárga színben pompázott. Ujja közép hosszú volt kivágása nem olyan mély épphogy kilógott a kulccsontja . Szoknyája a földig ért. Szép sárga topánkája néha kikandikált a hosszú ruha alól. Hosszú szőkésbarna haját egy kontyba kötötte és apró fehér és sárga virágokat tűzött bele.

Halványan elmosolyodtam ahogy néztem őket. Odhrion is gyerekkorunk óta jó barátunk bár tudtam Hirannist erősebb érzelmek is kötik a fiúhoz.

Felálltam majd lassan hozzájuk sétáltam. Megérintettem Hirannis vállát aki egyből hátra fordult.
Odhrion egy hatalmas mosollyal lépett oda hozzám és egy ölelésbe vont.
- Már azt hittem nem jössz vissza- súgta a fülembe.
- Ne aggódj még sokáig nem fogsz megszabadulni tőlem- kacagtam.
Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon. Hátrafordultam és Legolas tündöklő kék szemével találtam szembe magamat.
- Szabad egy táncra?- hajolt meg előttem a szőke és kezét nyújtotta felém. Nevetve megfogtam azt majd egy hatalmas bólintottam. Több se kellett neki egyből a derekamra fogott és behúzott a táncoló tömegbe. Alig bírtam lépést tartani vele. Mikor már megálltunk egy helyen kecsesen libegtünk jobbra balra.
Legolas végig a szemembe nézett amitől nekem felkeltek a pillangók a hasamban.
Arcom feltehetően vörös volt mint a lemenő nap sugarai.
Legolas elmosolyodott majd a fülemhez hajolt.
- Meddig fogsz még zavarba jönni ha rád nézek?- suttogta hangján hallottam hogy mosolyog.
- Ki tudja?- nevettem.
Újra a szemembe nézett. Én csak elvesztem a kék szemeiben a többit kizártam. Nem láttam mást csak őt. A zene is elhalkult a fejemben. Azon kaptam magam hogy egyre közelebb hajolok majd puháimmal táncba hívom Legolas ajkait.
Csodálkozva fogadta a csókomat ám nem bánta. Így táncolunk tovább míg a zene véget nem ért. Utána én nevetve kiszaladtam az egyik erkélyre. Halottam hogy Legolas utánam jött. Míg én a korlátra könyököltem ő csak állt mellettem.

Legolas szemszöge

Csak néztem ahogy Eolin haját lágyan fújja a szél. Nem akartam még elmondani hogy nemsokára itt kell hagynom és nem jöhet velem.
- Apád mit szólt hozzánk?- fordult lassan felém. Én csak összeráncoltam a szemöldökömet úgyhogy folytatta.
- Gondolom nem nagyon teszik neki hogy egy egyszerű erdőtünde mellett kötelezed el magad- hajtotta le a fejét.
- Nem tudom erről még nem beszéltünk- sóhajtottam- ne aggódj most ezen- sétáltam oda hozzá és egy lágy ölelésbe vontam.
Ő is derekam köré fűzte kezeit.

Egy lassab dallam hangzott fel a bálteremből. Fél kezemmel elengedtem Eolint másikkal a derekára fogtam. Üres kezemmel az övét fogtam majd léptem egyet jobbra. Ő követte a mozdulatomat.

Lassan táncolni kezdtünk. Ide-oda lépegettünk a kis erkélyen. Eolin hatalmas szoknyájába néha belekapott a szél. A csillagok és a Hold fénye megcsillant szürke haján.

Nemtudom mennyi ideig táncolunk kint az erkélyen ám ennél szebb estét álmodni sem tudtam volna.