Lelkünk köteléke Legolas Ff

28

Reggel teljes ünnepi lázban volt a palota. Mindenki még szorgosan díszített. A konyhában is nagy volt a sürgés forgás. Az ünnepség nagy részét a szabadban tartják úgyhogy oda is padokat, asztalokat, hangszereket vittek ki és apró tűzrakó helyeket építettek. A fákra virág füzérek voltak felfűzve és apró fényes kövek amelyeken megtörtek a napsugarak.
A palota belsejében a lépcsők korlátján és a magas kőfalakon borostyán és vadszőlő futott végig. A termek és a hosszú folyosók plafonjáröl lilaakác és lonc füzérek lógtak. A hatalmas fenyő és tölgyfa ajtókon gyönyörű színes virágkoszorúk díszelegtek. A palota közelében lévő szökőkútban tavirózsák úszkáltak.
A gyengélkedő is virágba borult.

Eolin szemszöge

Reggel arra keltem hogy valami az arcomra hullott.
- Bocsi Eolin- halottam meg Odhrion egyik barátja, Darwen hangját.
Lassan kitisztult a látásom. Az egész testemet apró lila virágszirmok takarták be. Darwen éppen azon ügyeskedett hogy az ágyam fölötti falra szép virágfüzéreket aggasson.
A gyengélkedő egész plafonán hasonlók voltak. A boltíveket még borostyán és egyéb zöld futó növények is díszítették.
- Szép lesz- mosolyogtam a mellettem álló férfire.
- Igyekszünk- viszonozta gesztusomat- hogy vagy?
- Egész jól- ültem fel hogy igyak egy pohár vizet.
Oldalamba kicsit belenyilalt a fájdalom de már nem volt olyan szörnyű mint tegnap.
Oldalra néztem ám nem találtam ott azt akit kerestem.
- Ha Legolast keresed ő már elment- szólt Hirannis aki közben odaért az ágyamhoz. Egy tálcát hozott friss kötéssel és egy fiolával.
- Hogyhogy?- néztem rá.
- Már teljesen felépült így segít a díszítésben- válaszolt Hirannis- kicserélem a kötésedet és te is szabad vagy
- Oh de jó- szóltam majd hátamat a falnak döntve hagytam hogy Hirannis leszedje rólam a régi kötést.
- A lábadat ne nézzem meg?- mutatott a bokámon lévő kötésre.
- Nem kell köszi azt már elintéztem- mosolyogtam rá.
Újra kente és kötözte a sebemet majd mondta hogy sétáljak egyet és nézzem meg hogy fáj e.
Ahogy kikeltem az ágyból kicsit megszédültem így a falnak támaszkodtam.
- Baj van?- ugrott egyből hozzám Hirannis.
- Nem nincs nyugi- fogtam meg a vállát megnyugtatás képpen- csak kicsit megszédültem
Ellöktem magamat a faltól majd mentem pár kört a gyengélkedőben.
- Rendben leszek- szóltam.
- Az remélem is különben nem tudsz táncolni- mosolygott- akkor szabad vagy
- Jó csak meg megnézem Odhriont- néztem a tünde férfi ágya felé.
- Már jobban van- mosolygott Hirannis majd elsietett lepakolni a tálcát.

Odhrion ágyához sétáltam majd leültem mellé.
- Szia- mosolyogtam rá.
- Szia Eolin- mosolygott ő is- látom már jól vagy
- Igen én igen- bólintottam- de te hogy vagy?
- Elvileg egy csomó kötéssel ott tudok lenni a köszöntésen- nevetett fel kínjában.
- Hát az is jobb mint a semmi- szorítottam meg a felém eső kezét- tudok valakit aki szívesen táncolna veled- kacsintottam.
- Tényleg? Ki az?- méregetett Odhrion.
- Majd meglátod- vigyorogtam- na én szerintem megyek segítek a díszítésben- álltam fel- remélem felépülsz
- Én is- mosolygott- majd találkozunk
- Pontosan- intettem majd kimentem a gyengélkedőről.

Legolas szemszöge

- Mit csináltál már megint- nevetett rajtam Tauriel. Hajamban apró ágak, levelek és rózsaszín virágok csücsültek.
- Ahogy kérted felraktam a füzéreket a fákra- néztem rá- nem értem hogy mi rossz van ebbe
- Hát nem is tudom de csoda hogy még nem rakott tojásokat a hajadban egy fürj- kacagott.
- A hajam is érzi hogy jön a tavasz és kivirágzott - mosolyogtam mire Tauriel még jobban nevetni kezdett.
- Szerintem nagyon megy a szemedhez a rózsaszín- halottam egy hangot a hátam mögül. Egyből felismertem és elöntötte a szívemet a boldogság.
Megfordultam és felkaptam a mögöttem álló Eolint.
- Óvatosan- nevetett miközben a levegőben pörgettem- még egy kicsit fáj a sebem
- Bocsánat- mosolyogtam majd leraktam.
- Látom neked már kutya bajod sincs- nézett végig rajtam.
- Hát azért még a szúrás nem gyógyult be teljesen- böktem a szóban forgó részre.

Eolin szemszöge
- Pont jókor jöttél- nézett rám Tauriel- segíthetsz felrakni a füzéreket
- Örömmel- fogtam meg egy füzért.

Lentről pipiskedve akasztgattuk a füzért a fák alsó ágaira.

- Ahj nem igaz- halottam Tauriel hangját mellőlem. Lábujjhegyen próbálta az egyik ágra felrakni a füzért de sehogy sem sikerült neki.
- Segítek- léptem oda hozzá. Én is próbálkoztam egy ideig ám én se jártam sikerrel.
- Bízd rám- lépett mögém Legolas. Miközben kivette a kezemből a díszt másik kezével a derekamra simitott. Érintésétől kellemes bizsergés járta át a testemet és arcom körülbelül egy érett paradicsom színét vette fel.
- K-köszönöm- dadogtam.

- Jól vagy?- nézett rám Tauriel- az arcod pirosabb mint a virág a füzéren
- Na vajon miért?- motyogtam mire Legolas nyomott egy puszit a fejem búbjára és hátrébb lépett.

***

Egészen sokáig díszítettünk és még a palotába is bementünk segíteni.
- Na lassan le megy a nap úgyhogy ideje lenne készülődni- szólt Tauriel amikor kész voltunk a nagyterem csinosítgatásával.
- Igen és mindjárt jön anya- virultam.
- Na akkor mindenki menjen a saját útjára és akkor este találkozunk- mosolygott Legolas.

Mind elmentünk a szobánkba és nekiálltunk a készülődésnek.

Sziasztok! Sajnálom hogy sokáig nem volt rész csak táborban voltam és nem tudtam kirakni
Készülök most egy új könyvel is ami szintén egy fanfiction lenne csak Lokival
Ha tetszik az ötlet akkor kérlek jelezzétek
Remélem ez a rész is tetszeni fog és a hibákra próbálok figyelni!