Lelkünk köteléke Legolas Ff

23.

Nagyon szerettem ott lenni főleg ebben az időszakban.
A napsugarak még gyengék voltak lágyan törtek át a vékony faágak között melyeken már apró zöld rügyek csücsültek. Már csak foltokban volt egy kis hó bokrok vagy fák alatti árnyékos részen. A tisztáson apró színes virágok nyíltak.
A vízesés már vidáman csobogott a sziklák között.
A tó melletti nádasból újra lehetett hallani az állatkák hangját.
A szél lágyan lengette a hajamat és a fák ágait.
Lassan belemerültem a könyv olvasásába amim mellesleg egy szerelmes párról és a kalandjaikról szólt.
- Lassan jönnöd kéne- zökkentett ki egy lágy hang az olvasásból- mindenki rád vár
Lenéztem és láttam hogy Legolas áll közvetlen az ág alatt.
- Már megyek is- mosolyodtam el és amint leraktam a könyvet leugrottam az ágról.
Mivel nem volt olyan magas könnyedén landoltam Legolas előtt.
Ő felém lépett majd nyomott egy puszit az arcomra. Kezét lassan az én kezemre csúsztatta és ujjait rákulcsolta.
- Csinos vagy- mosolygott.
- Te is- szóltam. Legolason egy egyszerű vadászruha volt- kell menned valahova?
- Hát majd gyakorolni szeretnék - mondta majd elindultunk vissza.

A palotába besétálva egyből a nagyterem felé vettük az irányt.
A hosszú asztal már meg volt terítve és tényleg mindenki már csak rám várt. Emiatt kissé kínosan mosolyogva a szokásos helyemhez sétáltam majd miután leültem mindenki nekilátott a reggelinek.

Én megint nem ettem sokat. Egy szelet mézes kenyeret és néhány gyümölcsöt ettem csupán.

Reggeli után a szobámba mentem és átvettem a vadász ruhámat és hajamat egy lófatokba kötöttem.

Kedvet kaptam én is edzeni.

Az íjamat és egy tegez nyilat is magamhoz vettem majd a kedvenc tisztásom felé vettem az irányt.

Ott volt pár fa amiken régebben is gyakoroltam most is azokat vettem célba.  Az összes talált. Próbáltam a fák ágain ugrálva is célozni és abból is a legtöbb pontos volt. Éppen egy fán kapaszkodva pihentem amikor egy madárkát láttam meg egy előttem lévő ágon.
Arról eszembe jutott hogy hamarosan újra látom anyát.

Kicsit közelebb csúsztam a madárhoz és onnan figyeltem.
A hasa fehér volt háta pedig világos barna. Homlokán fehér alapon kicsi fekete pöttyök voltak. Farka és szárnyának egy része kék volt. A szárnya fekete fehérben pompázott kivéve egy tollat ami vöröses volt és sötétkék.

Valószínűleg egy szajkó volt. A madárka egy ideig billegett a faágon majd egy másik szállt hozzá. Az ágon ülő felröppent és elszállt a másikkal együtt.

Ez is egy jele a tavasz közeledtének.

Még gyakoroltam amikor éreztem valamit az arcomon. Egy esőcseppet. És azt az egyet követte a többi. Hirtelen szakadni kezdett az eső. Gyorsan összeszedtem az ellőtt nyilakat már amennyire láttam a vizfüggönytől. Az esőcseppek közé lassan hópelyhek is keveredtek. Az eget hatalmas fehér és szürke felhők takarták el. Néha hallottam mennydörgést is ám a villámot nem láttam.

Gyors léptekkel siettem vissza az erdőből.
A palotában egyenesen a szobámba mentem és átvettem a vizes ruhámat a reggelire. A vadászruhámat felakasztottam száradni hajamat pedig egy törülközőbe csavartam. Leültem az ágyamra majd kinéztem az ablakon. Még mindig ugyanúgy szakadt. Hallottam hogy nyílik az ajtó úgyhogy oda fordultam.
- Jaj de jó azt hittem kint maradtál- sóhajtott Hirannis amint meglátott.
- Nem de engem is elkapott a zápor- mondtam.
- A lovak nagyon nyugtalanok- ült le mellém az ágyra Hirannis.
- Hát a helyükben én is az lennék- szóltam.

A havas eső nagyon sokáig nem állt el. Már ment le a a nap és még mindig ugyanúgy zuhogott. A szél is haragosabban fújt és már villámok is cikáztak a sötét felhők között.
Thranduil aggódott a palota és az erdő épségéért.

Legolas azon a véleményen volt hogy ez nem természetes vihar. Ezt apjának mondta is ám ő nem értett egyet.

A vihar éjszaka sem csillapodott és már én is elgondolkodtam azon amin Legolas mondott.

Csendben bámultam az ágyamban plafont a gondolataimba merülve egy darabig majd végül elnyomott az álom.