Lelkünk köteléke Legolas Ff

27.

A nap égette az arcomat. Lassan kinyitottam a szememet de be is csuktam mert nagyon világos volt így elsőre.

Egy fa tövében feküdtem. Felültem és végignéztem magamon. Az egész ruhámat vér és sár keveréke fedte be. Nem tudtam hogy az én vérem-e vagy csak a csatából tapadt rám.
Jobbra néztem és láttam hogy a többiek már elmentek kivéve Taurielt és Lindirt akik szintén egy közeli fa tövébe ültek.
- Eolin- szaladt hozzám Tauriel amint észrevette hogy fölébredtem- hogy vagy?
- Mi történt?- néztem rá.
- Hát mi sem tudjuk csak azt hogy megsérültél és kidőltél- guggolt le mellém.
- Szuper- fogtam a fejemet.
- Ideje lenne vissza menni- mondta Tauriel- fel tudsz állni?
- Hát majd meglátjuk- szóltam majd Taurielbe kapaszkodva feltápászkodtam.
Egy pillanatra meginogtam de utána már biztosan álltam a lábamon.
- Jól vagy Eolin?- lépett hozzám Lindir is.
- Hát még élek- mosolyodtam el.
- Azt látjuk- nevetett Tauriel majd átkarolta a derekamat és így meg is indultunk.

- Nem fáj sehol?- kérdezte Lindir félúton.
- De az oldalam szörnyen fáj- sóhajtottam- az egyik rondaság megvágott
- Ha visszaérünk egyből a gyengélkedőre megyünk- nyugtatott Tauriel.

Nemsokára vissza is értünk és a palotába belépve a gyengélkedőbe siettunk.
Hirannis egyből hozzám szaladt.
- Mostmár elég a sérültekből- mondta amint odaért hozzám- gyere ülj le ide- mutatott egy ágyra ami Legolas ágya mellett volt.
- Mi történt?- nézett rám a szőke aggódva.
- Semmi különös- legyintettem- te hogy vagy?
- Sokkal jobban- szólt.
- Ennek örülök- mosolyogtam majd leültem az ágyra. Ahogy kissé összerándult a testem felnyögtem a fájdalomtól.
- Dőlj el- szólt Hirannis. Eleget téve a kérésének óvatosan hanyatt dőltem.
Hirannis felhúzta a pólómat majd vizsgálni kezdte a sérülést.
- Annyira nem súlyos- mondta- de bekötöm, mindjárt jövök- szólt majd elszaladt.
Legolas felé fordultam ám mellé épp Aranis ült le.
- Hogy vagy?- nézet rá a tündelány.
- Már jobban- mosolygott rá Legolas.
- Hoztam neked teát- rakott le az éjjeliszekrényre egy bögrét a vörös.
- Köszönöm- ült fel Legolas hogy inni tudjon.
- Csupa kóc a hajad-mondta Arannis majd elkezdte igazgatni Legolas frizuráját.
Szúrós szemmel néztem rá. Nem mintha ennyire féltékeny típus lennék de nem tetszett a lány viselkedése.
- Majd megoldom- szólt Legolas majd felém sandított.
Arannis is követte a pillantását.
- Ohh te is itt vagy- szólt nem éppen kedvesen.
- Igen téged is jó újra látni- mosolyogtam rá.
Attól a tudattól hogy a közelbe vagyok Aranis visszavett egy kicsit.
- Megnézzem a sebedet?- kezdte felhúzni a pólóját a vörös.
- Nem nem kell- fogta meg a kezét Legolas- nagy kérés lenne hogy most kettesben tudjak lenni Eolinnal?
- Ohh nem- állt fel kissé sértetten Aranis majd otthagyott minket.
- Azta- néztem magam elé- ekkora egy fruskát hogy csúnyábbat ne mondjak
- Az elmúlt pár napban végig ezt csinálta- sóhajtott Legolas- de holnap szabadulok
- Igen- vigyorogtam hiszen már nagyon vártam az ünnepséget és persze anyát is- remélem én is
- Persze holnapra már felépülsz- ért vissza közbe Hirannis- csak ahhoz mihamarabb el kell látnom a sebeidet
Leült mellém az ágyra majd elővett egy üvegcsét.
- Ez egy kicsit csípni fog- szólt Hirannis majd felhúzta a pólómat és az üvegcse tartalmát a sebemre öntötte.
Felsziszentem fájdalmamban ám rosszabbra számítottam.
- Rendben ezzel megvolnánk- mosolygott Hirannis- még bekötöm aztán békénhagylak
Így is lett. Miután a kötés is rajtam volt Hirannis kettesben hagyott minket.
- Nagyon fáj a fejem- sóhajtottam egy kis idő eltelte után.
- Nem akarsz aludni egy kicsit?- nézett rám aggódva a szőke- nagyon keveset pihentél az elmúlt időben
- Lehet jót tenne- sóhajtottam.
- Majd felkeltelek ha ég a ház- nevetett Legolas.
- Úgy legyen- bújtam be a takaró alá és egyből elnyomott az álom.
Álmomban egy ismeretlen erdőben futottam. Körülöttem magas fenyőfák álltak akárhová is léptem. Ösvény az nem volt így a bokrok között törtem magamnak az utat. Halottam hogy mögöttem jön valaki ám még nem tudtam hogy ki.
Csak rohantam előre egy fehér palota felé.
- Eolin állj meg!- halottam Legolas hangját mögülem.
Nem hallgattam rá csak futottam.
Hirtelen a palotát fekete felhő lepte el.
Az én szememre is árnyék települt majd egy sárgán izzó szemet láttam.
És felriadtam.

Meg voltam izzadva és a szívem borzalmasan gyorsan dobogott. Az első dolog amit megláttam miután kitisztult a látásom az Legolas és Hirannis aggódó arca volt.
- Jól vagy Eolin?-halottam tompán Hirannis hangját.
- Még nem tudom- mondtam halkan- mi történt?
- Több órán keresztül csak forgolódtál és nyöszörögtél- világosított fel Legolas.
- Igen nagyon ijesztő volt- mondta Hirannis- nem tudtunk felkelteni nagyon sokáig
- Hát sajnálom- motyogtam- nem álmodtam kifejezetten rosszat
- Mi volt az álmod?- fogta meg a kezem Legolas.
- Ház futottam egy fehér palota felé- kezdtem el mesélni- és mikor odaértem volna ellepte egy fekete felhő majd egy sárgán izzó szemet láttam- amint kimondtam a felismerés arcon csapott.
- Sauron- suttogta Legolas- de az nem lehet
- Biztos csak egy régi emlék még azokból az időkből- mondta Hirannis.
- Valószínűleg- helyeseltem.

Sokáig voltunk csendben. Mindenki a gondolatába merült. Hirannis egy kis idő után elment lefeküdni és Legolas és elaludt mellettem.
Nem tudtam hogy újra el tudok e aludni. Féltem hogy megint ezt fogom álmodni.
Végül a fáradságom úrrá lett a félelmemen és én is ismét elaludtam.

Sziasztok sajnálom hogy sokáig nem raktam ki új részt csak nincs ihletem nagyon. Meg próbálom összeszedt ni magam és a hibákra próbálok figyelni.