Freedom Mashine-Jikook fanfiction HUN

8

Jungkook pov.

-Honnan tudtad?

-Ugyan már kérlek, annyira nyilvánvaló vagy. Azt hitted nem veszem észre, hogy minden edzését végignézed? Olyan szemekkel nézel rá, mintha ott helyben le akarnád teperni. Szinte vibrál körülötted a levegő. Mint hallhattad elég sokat tudok, úgyhogy ideje kitálalni!-fonta karba a kezeit. Komoly arccal nézett rám, de szemei mosolyogtak.

-Minden versenyemen ott volt.-éreztem, hogy elpirulok.-Először fel sem tűnt, de mindig a lelátó utolsó sorában ült. Az első versenyem óta. Emlékszel, hogy az első versenyemen hogy kikaptam?-Jin alig láthatóan bólint.-De ő állva tapsolt.-elkalandozok, ahogy felidézem a régi emlékeket, melyek cseppet sem koptak meg.-Először kíváncsi voltam rá. Ki az? Ki lehet az, aki mindig, minden körülmény között ott ül? Ül, és tekintetével engem bíztat. A versenyek után sokszor vizesen a tömegbe nyomultam, de soha nem találtam. Bosszantott, mérgelődtem, aztán rájöttem: szerelmes vagyok. Szerelmes voltam egy emberbe, akinek az arcát csak elmosódottan láttam, akinek az alakja olyan picinek tűnt a medencéből nézve. Most biztosan bolondnak tartasz.-nevetgéltem idegesen.

-Miért tartanálak? A szerelemnek sokszor nem kell különösebb ok. Csak megtörténik. Jimin ott volt, bíztatott, büszke volt rád, akkor is ha felsültél. Nem meglepő, hogy szerelmes lettél. Jimin kedves, kitartó és szeretetteljes. És persze jó a segge.-Vág oldalba.

-Na!

-Nyugi, nem csapom le a kezedről.-nevet könnyeden.-Az a te feneked, szerezd meg!-elönti a pír az arcomat.

-Borzasztó vagy sunbae.

-Bizony. És ez a borzasztó sunbae egész nap téged pesztrált. Apropó, kis hajléktalan, talán szedd a cuccaidat!-tapsolt kettőt, amitől a füleim csengeni kezdtek. Nemtörődöm mozdulatokkal dobáltam a ruháimat a bőröndömbe.

***

Aprót kopogtam, mire Jin sunbae átnyúlt a vállam felett és szabályosan dörömbölni kezdett Jimin ajtaján. Mérgesen hátrafordultam, de már csak a hátát láttam, ahogy rohanva elhagyja a tetthelyet. Az ajtó kinyílt, Jimin meglepődve nézett rám.

-Hát te?-egy rövidnadrágot és egy fehér pólót viselt. A póló kinyúlt nyaka rápillantást engedett Jimin mellkasára. A nadrágban pontosan látszottak izmos lábai. Minden reggel fut, igaz? A haja kócosan állt szerte-szét, de volt benne valami elképesztően vonzó. Ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy megcsókoljam. Vajon milyen ízűek az ajkai?

-Jungkook?-kérdezte, miközben az arcom előtt integetett. Kizökkentem a bambulásból.

-Kilakoltattak.-Jimin angyalian felnevetett, fejet hátravetve hahotázott. Amikor meglátta, hogy nem nevetek hirtelen megkomolyodott.

-Várj, tényleg?!

-Mhm.

-Gyere be, biztosan nehezek a csomagjaid!-tessékelt be a lakásba. Leraktam a táskáimat a sarokba és leültem a kanapéra.

-Szóval mi is történt pontosan?-ült mellém törökülésben, amitől nadrágja felgyűrődött, szabadon hagyva bársonyos combjait.

Megköszörültem a torkomat és mindent elmondtam: hogy átépítik a bérházat, hogyan keveredett el a levél, mennyi a kárpótlás. Mindent. Fél szemmel Jiminre sandítottam, aki mosolyogva nézett engem.

-Gondolom nincs hol laknod.

-Hát...nincs.

-Heti kétszer porszívózás, és hétvégén teregetés. A hűtőben címkézd fel a te kajádat, és spórolj a melegvízzel! A rezsibe amúgy meg beszállsz.

-Tényleg maradhatok?

-Miért küldenélek el? Van hely.-mutatott körbe a szobában.-Pakolj ki, rendezkedj be, addig csinálok valami uzsonnát!-paskolta meg a vállamat és kiment a konyhába. Hátradőltem a kanapén és mélyen magamba szívtam a lakás illatát. Itt minden Jimin-illatú. A levegő megtöltötte tüdőmet, az illat egészen az agyamig kúszott. Jeon Jungkook, kibaszottul szerelmes vagy...

Bocsánat a késésért! Vizsgaidőszakom van, ma szóbeliztem, minden visszaáll a normál kerékvágásba. Igyekszem tartani a heti egy részt 💜