Freedom Mashine-Jikook fanfiction HUN

1

Yulukah elkezdtem írni főnök 😉😋

Srry a helyesírásért, ragad az ,,e" billentyű

Jungkook pov.

A víz él. Amint elmerülsz benne beléd mar a milliónyi karmával. De nincs okod félni. Csak vájj egy rést a vízen az ujjaddal és bújj át rajta. Ha már benn vagy, kezdj el csapkodni. A víz majd gondoskodik rólad.

Mindig is imádtam úszni. A víz kékség hívogatott. Rajongtam érte. A felnőttek mindig azzal viccelődtek, hogy kopoltyúm van. Az pedig, hogy veled úszhattam, megkoronázta az egészet. Olyan voltál, mint a sellők királya. Amikor a víztükör alatt siklottál, mintha nem is e világi lennél...teljesen elmosódtál és hirtelen a medence túloldalán bukkantál fel. Együtt jártunk versenyre. Mindig nyertünk. Nyaranta lejöttünk a busani tengerhez. Ez is egy ilyen nyár volt. A nap gyönyörűen sütött, a víz csodásan csillogott. Sehol nem volt egy felhő sem. Belegázoltunk a hűs kékségbe. Úsztunk egyre beljebb és beljebb. A part már egészen elmosódott, de nem érdekelt minket. Élveztük a szabadságunkat. Először csak dörgött egyet az ég. Figyelmeztetett minket. A sötét felhők eltakarták a napot. Aztán jött a szél. Hatalmas hullámok gerjedtek. Elmerült a fejed, hosszú pillanatokig nm bukkant elő. Majd amikor feljöttél köpködtél és ziháltál. Megragadtam a karodat. Szorosan fogtam, és tudtam: ki tudlak vinni a partra. Én erős vagyok kettőnk helyett is. Riadtan néztél rám. Elkezdtem erősen tempózni, de ekkor jött egy hatalmas, a többinél sokkal, de sokkal nagyobb hullám. Haragosan sújtott le ránk. Még egyszer utoljára rám néztél, a szemeiddel könyörögtél, hogy mentselek meg. Elmerült a tested a háborgó mélységben, engem pedig messzire sodort a víz. A hullám nekivágott engem egy part közeli sziklának, fájdalom hasított a karomba. Nyilvánvalóan eltörött.

Két nappal a vihar után a víz a partra sodorta a testedet. Borzasztó volt nézni az ázott, élettelen tested. Ernyedten feküdtél az arany homokban. Pár pillanattal később befutott az anyukád és az apukád. Haragudtak. Nem rád...rám.

-Ha olyan jól tudsz úszni miért nem mentetted meg a fiunkat?!

-Miért hoztad őt ide?

Miért.

Miért.

Mi a kénköves francért?

Miért kellett meghalnod?

Még a temetésed napján is haragudtak rám. Talán az én hibám, hogy aznap bevágtad a lábadat a kád szélébe és alig tudtál ráállni? Miattam van, hogy aznap olyan szép volt a víz? Az én hibám a hullám, a vihar? Nem. A picsába is, nem!  Az egyetlen amiről tehetek az az, hogy elengedtem a karodat. 

Azon a napon a nagy kék király haragosan sújtott le két irgalmas szolgájára, csodálójára. 

Azon a napon megfogadtam, hogy soha többé nem leszek szabad. Nem úszok soha többé. 

Namjoon hyung, sajnálom. Így vezeklek érted. 

A nyár óta két hónap telt el. Fel vagyok mentve a tesi alól. A víz csábítóan kacsintgat rám. Behunyom a szemeimet és hallgatom az uszoda zajait. Mint egy gép zakatolása.

Placcs,

placcs,

placcs.