Freedom Mashine-Jikook fanfiction HUN

4

Jimin pov.

Másnap reggel halk kopogásra keltem. Egy pillanatig azt hittem, hogy álmodok. Zavarodottan kibotorkáltam az ajtóhoz és kinyitottam, majd a mozdulatban meg is akadtam. Jungkook állt az ajtóban és félve rámmosolygott.

-Jó reggelt!-mondta halkan.

-Helló!-biccentettem ügyetlenül. Inkább el sem merem képzelni milyen látványt nyújthatok. Érezhetően kezdett kínos lenni a helyzet, így sután beinvitáltam a lakásba.

-Bejössz?

-Á, köszönöm. Bocsánat a zavarásért.-belépett az ajtón és levette a cipőjét.

-Hát, üdv nálam. Az a szoba a nappali, helyezd magad kényelembe.-mutattam a nappali felé.-Én addig összekészülök. Nyugodtságot magamra erőltetve visszamentem a szobámba és bezártam az ajtót. Nekem túl korán van ahhoz, hogy ezt felfogjam. Mit keres Jungkook nálam? Miért jött? Na, nem mintha bánnám, felőlem most rögtön be is költözhet. De eddig úgy hittem, hogy nem vagyunk olyan viszonyban, hogy egymást látogassuk. Én mindig csak távolról figyeltem őt. Minden versenyén ott voltam a tömegben. De csal a tömeg része voltam. És nem sokat beszéltünk azután sem, hogy átigazoltam az úszókhoz. Tehát miért van itt?
Felöltöztem a ruhákba, amiket Eun Yooval vettünk. Hogy is mondta Eun Yoo? Imponálni akarok? Hát, akkor most itt az ideje. Egy utolsó pillantást vetettem a tükörképemre és kiléptem a szobámból. A konyhába mentem és megpucoltam egy almát, majd az almával a kezemben lehuppantam Jungkook mellé.

-Kérsz?

-Köszönöm.-elvett egy darabot és óvatosan beleharapott, mintha félne attól, hogy összekoszol valamit, vagy rosszat tesz.

-Hé, engedd el magad! Rossz nézni, ahogy feszengsz. Nyugodtan dőlj hátra, helyezkedj el kényelmesen! És egyél annyit, amennyi jól esik! Ha összekoszolsz valamit, majd feltakarítom. Szóval nyugi.-paskoltam meg a fejét bátorítóan. Jungkook láthatóan felengedett és egy halvány mosolyt is megengedett magának.

-Akkor...veszek még egy szeletet.-nyúlt újra a gyümölcs felé.

-Kérsz vizet?

-Nem köszönöm.

-Tehát, minek köszönhetem a látogatást? És honnan tudod a címemet?

-Ah, bocsánat, ha megijesztettelek! Mivel elvállaltam, hogy segítek neked edzeni aut gondoltam futhatnánk együtt suliba. A címedet Jin hyung adta meg. Tudod, ő a klub elnöke, mindent tud a hoobaeiről. (hoobae jelentése: olyan nálam fiatalabb ember, akit tisztelek, vagy a példaképem)

-Óh, szóval az edzés miatt jöttél?-kérdeztem csalódottan, amit igyekeztem palástolni. Persze. Mi másért jött volna? Mert közeledni akar felém? Dehogy is! Hirtelen nagyon nevetségesnek érzem magamat. Jungkook megköszörülte a torkát, mire ismét neki szenteltem minden figyelmemet.

-Úszni nem fogok. Ezt leszögezem. Hosszú történet, hogy miért, és egyetlen kellemes perc sincs benne. De segíteni fogok.

Amint ezt kimondta olyan elszántság lett úrrá rajtam, mint még soha. Ha az úszás az egyetlen kapocs köztünk, ám legyen. Akkor pedig mindent bele fogok adni. Felpattantam a kanapéról.

-Gyerünk!

-Mi?-nézett rám kérdőn.

-Fussunk!-megragadtam a karját és rohanni kezdtem. Lehet, hogy megbolondultam. Dobogó szívvel fogtuk egymás kezét, és ugyan nem mondtuk ki, de mindketten tudtuk hova megyünk.

Amikor az egyetem bejáratához értünk elengedtük egymás kezét.

-Bocsánat, elragadott a hév.-szabadkoztam

-Semmiség.-mosolygott rám, de kerülte a szemkontaktust. Vajon kellemetlen helyzetbe hoztam?

Jungkook pov.

-Semmiség.-válaszoltam. Igazából magam sem vagyok biztos abban, amit teszek. Új nekem ez a pörgés, de tetszik. Mióta Namjoon hyung meghalt, elég sokáig úgy éreztem, mintha megállt volna minden. És most, mintha minden apránként újraindulna. Idegen ez az izgalom, de jól akarom csinálni. Át akarom adni minden tudásomat. Hyung, megérdemlem, hogy újra boldog legyek?

Jimin elkezdte levenni a ruháit. Elkaptam a fejemet, hirtelen úgy éreztem nem bírom tovább nézni hófehér bőrét. Mintha bűn lett volna akár csak egy pillanatig elvesznem a látványban. Jimin emlékeztet valakire, aki valaha tetszett nekem. Nem tudtam a nevét, nem láttam az arcát. De valahogyan minden meccsemen ott volt. Bőrén a fény hasonlóan csillogott, mint Jiminnek. Minden meccs után a távozó tömegbe rontottam, hátha megtalálom a rejtélyes idegent de újra és újra elvesztettem szem elől. Csak neked meséltem róla hyung. De ahogy téged, úgy az idegent is elveszítettem.

Jimin ruhái egy kis kupacban csücsültek a medence szélén. Bemászott a vízbe és onnan nézett fel rám. Majd huncutul rámkacagott és kiszőkített fürtjei a víz alá merültek. Amikor feljött kipirosodott arccal kapkodta a levegőt.

-Jimin, kijössz egy kicsit a vízből?

-Mi? Ja, persze.-mondta könnyed hangon. A medence szélére támaszkodott és kiemelkedett a vízből. Testét azonnal apró libabőr fedte.

-Rossz helyre lélegzel.

-Tényleg? Van helyes módja a légzésnek?

-Úszásnál mindenképpen.-a tenyeremet óvatosan a hasára helyeztem. Óvatosan megtapintottam a hasszáját.-Ide vedd a levegőt!-látszott rajta, hogy nagxon koncentrál, de nem érti mit kéne tennie. Felhúztam a pólómat és selymes kezeit a hasszájamra fektettem. Mélyen beszívtam a levegőt.-Érzed?
Most Jiminen volt a sor, hogy megfogja a kezemet és a hasára helyezze. Mély levegőt vett és kérdőn nézett rám. Elmosolyodtam és bólintottam.

-Jó lesz.-most én borzoltam össze a vizes haját. A hasam furcsán, mintha liftezett volna. Jimin feje egészen közel volt hozzám, szempilláin kis vízcseppek csücsültek, mintha gyönygyök lettek volna.
Valami furcsa érzés gomolygott bennem, de nem tudtam behatárolni. Bementem a védőnő szobájába, végigdőltem az ágyon, és ellógtam a délelőtti edzéseimet.