Az Ördögnek nincsenek érzései.. [YOONGI x YN] ~BEFEJEZETT~

28. Fejezet

Görcsösen szorongattam 12 szálból álló vörösrózsa csokromat ami a fehér dízspapír és gyöngyös szallagok fokságában gyönyörűen mutatott.

-Nyugi, gyönyörű vagy! - Mosolygott rám Jina.

Kellemesen libbenős barackvirág színű szoknyát viselt és fekete haja gyöngyökkel díszítve volt összekötve.
Mosolygott, úgy ragyogott mintha ő menne férjhez.

-B-Biztos..? - Fordultam felé bizonytalanul. - Nagyon félek.. Nem biztos hogy kész vagyok én erre... -

-Hugi indulu..... - Tört be az ajtón Chan, azonban amint meglátott a lélegzete is elakadt. - Azta picsa! - jött közelebb és újra végigmért. - Gyönyörű vagy hugica! - Nyújtotta a kezét jelezve indulnunk kell. Remegő kezemmel belé karoltam és kiléptünk az ajtón. A folyosón végighaladva egy hatalmas faajtó előtt megálltunk.

-M-Mielőtt oda kimegyünk, mondanom kell valamit, te vagy a legjobb nagytestvér akit valaha is kíváni lehet! - Néztem bátyámra akinek már most könnyesek a szemei.

-Kussolj és mondj igent a lovagodnak! - Azzal meghallottuk a bevonulót, kinyílt az ajtó és elindultunk.

Elől Elizabeth ügyesen szórta a rózsaszirmokat mi pedig bátyámmal mentünk utána, utánunk pedig a lányok vonultak.

Ahogy végignéztem az összegyűlteken megakadt a szemem azon hogy anyu az első sorban sírdogál. Mosolyogva törölgette könnyeit és bólogatva nézett szemeimbe. Elkaptam tőle a tekintetemet és vőlegényemre néztem akinek a szája is tátva maradt, úgy bámult a szemei majd kiestek. Mellette a pap vigyorgott majd ahogyan Yoongira pillantott halkan elnevette magát és mutató ujjával feltölta Yoo állát ezzel összezárva a férfi száját.

Ahogy egymás szemeibe néztünk, a csillogás csak erősebb lett, ez egy újabb forduló pont az életünkben, egy újabb fejezet nyílik meg számunkra, a boldogság fejezete!

-Most pedig halljuk a fogadalmakat! - Lépett hátrébb egyet a pap. - Előbb a vőlegény. -

-Nem készültem semmivel, mert tudtam, hogy bármit is tervezek majd mondani, nem jut majd eszembe amit összeírtam, mert olyan gyönyörű leszel! És most szóhoz sem jutok... - Veszett el íriszeimben. - Elmondhatatlanul szeretlek, és olyan sok minden áll már mögöttünk, csak arra vágyom, hogy örökké veled lehessek! Te vagy a jövöm, te vagy minden amim csak van! Fogadom hogy örökké hűséges leszek hozzád! - Szemeim könnybelábadtak, már lassan ki-ki csordulgatnak.

-Ez gyönyörű volt.. - Hajtottam le fejem zavaromban, ez viszont nem volt túl jó ötlet mert könnyeim kicsordultak és lassan folytak végig arcomon. - Most pedig én jövök.. - Néztem fel szemeibe, s teljesen elveszve örömkönnyes íriszeiben kezdtem mondandómba. - Min Yoongi te vagy az a személy akit soha sem tudtam elfeledni bármennyire is próbáltam, te vagy az aki nélkül most nem lennék itt, te vagy az aki megmutatta nekem a világ legnaposabb és legcsodálatosabb oldalát, a pokoklban is éjszakáztam, s napokat töltöttem ott az édes szenvedésben! De teljesen megérte! - Már mindketten sírva, szipogva álltunk egymás előtt, kézenfogva. - Veled szeretném eltölteni az örökkévalóságot, csak veled, senki màssal! Fogadom hogy hűséges leszek hozzád, utolsó lehelletemig! -

-Megcsókohatjátok egymást! - Csuklott el a pap hangja, hallatszódott hogy ő is megkönnyezte.

Yoongi derekamra fogva közelebb húzott magához, én tarkójába kapaszkodva tapadtam ajkaira. Lágyan, lassan és szerelmesen csókoltuk egymást az örök szerelmünk jeleképp. Ujjongás, tapsvihar és füttyszó ütötte meg fülemet, de nem tudtam rá figyelni. Csak Yoongi és Én, Örökké

A lagzi után gyorsan érkezett el az mikor a nászútra indultunk, s a csillagos ég alatt kocsikáztunk. Ahogy látom az erdőbe tartunk.

-Yoo, az erdőbe? - Húztam fel szemöldökömet. Nem mondta el azóta sem hogy hol lesz a nászút.