Az Ördögnek nincsenek érzései.. [YOONGI x YN] ~BEFEJEZETT~

24. Fejezet

Yn szemszögéből:

Chris sátánista! Kibaszottul szereti azt az embert aki tönkretett! Most biztos hülyének fog nézni engem! Itt bőgök a konyha padlóján és biztos szánalmasnak tart!

-Te megidézted őt és ő eljött hozzád? - Kérdezte lenyűgözve

-Eljött, csak én nem kértem! - Néztem fel rá fájdalmasan.

-Elvett tőled valakit? - Kérdezte csodálkozva.

-Igen, elvette tőlem azt akit szerettem! - Ezzel a kijelentéssel nem hazudok! A sátán elvette tőlem a boldogságot! Yoongi kibaszottul boldoggá tett és utána megcsalt és elment!

-Oh.. Nagyon sajnálom kedves! - Gugolt le hozzám. - Segíthetek elfeledni ezt a személyt? - Simított oldalamra. Lágy hangjától és érintésétől megborzongtam, de nem a jó értelemben

-P-Persze.. - Néztem szemeibe.

-Akkor hadd mutassam meg hogy mennyire szeretlek! - Emelt karjaiba és bevitt a hálómba.

-Chris mit csinálsz? - Kérdeztem halkan. Egyre közelebb jött arcomhoz és megcsókolt.

Mohón falta ajkaimat, én is viszonoztam a csókját, ámbár nem vágytam rá! Soha nem lesz olyan édes és finom mint amilyen Yoongié volt. Soha..

Miért nem tudom elfelejteni őt? Már évek teltek el és még mindig rettenetesen fáj a hiánya és elmondhatatlan űrt érzek! Szükségem van rá!

-Ah de jó vagy! - Nyögött fel Chris mikor belém tolta magát.

Úristen! Mi most épp szexelünk?? Várjunk csak! Én, én még nem állok készen! Én nem szeretem őt! Úristen miért??

-Ne! Chris hagyd abba! - Próbáltam meg letolna magamról.

-Na végre megmozdultál! Úgy feküdtél itt mint aki meghalt! - Gyorsította a tempóját

Szemeimben könnyek gyűltek. Ő is olyan.. Ő is csak arra akar használni! Megint megtörténik! Megerőszakolnak!

-Neeh, menj innen! - Sikítoztam sírva. - Könyörgöm! - Próbáltan meg letolni őt, de nem sikerült.

A szoba hirtelen elsötétült és minden fény ami eddig volt, mintha soha sem létezett volna.
Chris is megilyedt, ám nem húzódott ki belőlem. Minden mozgást abbahagyott így megpróbáltam letolni magamról.

-Egy kis áramszünet nem fog betenni a hancúrnak! - Folytatta a mozgást. Én pedig tovább sírtam, ficánkoltam, rúgdalóztam.

Ekkor megrázkódott a szoba és apró piros fény nyílt. Hirtelen dögszag árasztotta el a hálómat és egy hatalmas tűzszerű valami terítette be fénnyel. Ahogy a tűz eltűnt, a dögszagnak is vége lett. Christopher egy kicsit megingott a cselekedeteiben de folytatta. Nem törődött semmivel. Hangosabban sírtam és éreztem magamon valami erőset, valami hihetetlen, megfogalmazhatatlant!

-YOONGI SEGÍTS! - Visítottam fel kétségbeesetten.

-Milyen Yoongi hah? - Csapott pofán ez a féreg.

Ebben a pillanatban pedig öblös morgás rázta meg a szobát. A vér is megfagyott ereimben.

-Yoongih kéhérlekkh! - Bömböltem mint valami kisgyerek.

-TAKARODJ! - hajította le rólam valami Christophert. Sőt, tudom hogy ez Yoongi volt, hallom ezen a démoni hangon az ő kellemesen mély orgánumát.

-M-MI A FASZ? - Puffant nagyot a földön Christopher.

Ekkor a lámpák visszakapcsolódtak és ott állt az ágyam mellett Yoongi vörösen izzó szemekkel, fekete szárnyakkal és hegyes fogakkal. Arca tele volt fekete erekkel, főleg szeme környékén.

-A poklomban fogsz elrohadni szörnyű kínszenvedések árán! Hogy mertél hozzáérni! - Közeledett hozzá és a levegőbe emelte őt a nyakánál fogva. Amíg a szobában tartózkodók nem figyeltek, gyorsan betakartam magam.

-T-Te vagy Lu-Lucifer? -

-Jobbat mondok, a srác akit Yn szeret! - Vigyorgott gonoszan.

-A-Arról nem volt szó hogy te a Sátánnal jártál! - Kiáltott nekem.

-Rajta van a gyűrű, még, mindig.. - Fordult felém és bűnbánóan megvillantotta mogyoróbarna szemeit.

-Szeretlek! - Suttogtam elhalóan.

-MI-MIVAN? - Sipítozott Christopher.

-Az van hogy Yn az enyém! Te meg most megdöglesz! - Roppantotta el a nyakát. A férfi teste lángbaborult és eltűnt.

Még mindig zihálva és szipogva takargattam magam, a falhoz simulva figyelem ahogyan Yoongi teste visszaalakul emberivé. Eltűnnek a hegyes fogak, a fekete vérerek, a szemei visszaváltoznak, a szárnyának pedig hűlt helye.

-Sajnálom Yn.. - Sóhajtott Yoongi mikor leült mellém. - Elbasztam.. - Ebben a pillanatban vettem észre hogy még rajta is ott van a gyűrű.
De azt levette, otthagyta nálam! Akkor...?

-Hogyhogy megvan a gyűrű? - Kérdeztem a kezére biccentve.

-Mert szeretlek.. Figyelj, meg tudom magyarázni.. Szeretnéd hallani? -

-Inkább azt mondd el hogy miért nem hallgattál meg, miért hagytál faképnél?? Annyira szeretlek basszameg hogy még így is hozzád akartam volna menni! Ott, akkor, is megbeszélhettük volna! - Simítottam kézfejére.

-Sajnálom, ha visszaforgathatnám az időt... Inkább téged teperlek le mintsem elmenjek máshoz! - Mondta rám nézve. - Nagy kárt tett benned az a nyomorék? - Érintette meg óvatosan melleim előtt tartott takarót.

-Nem tudom.. Még én sem ocsudtam fel teljesen.. - Motyogtam miközben engedtem hogy levegye rólam a testemet fedő anyagot. - El akartalak felejteni! Boldog akartam lenni nélküled is.. - Néztem szemeibe amik bocsánatkérően villogtak rám.

-A helyedben én is ezt tettem volna.. -

-Yoongi.. Magyarázd el nekem, miért tetted... - Hajtottam le a fejemet.

-Mert feltüzeltél, tisztán emlékszem hogy feszült a nadrágom! És tudom, a kezeiddel vagy a kecses kis száddal segíthettél volna, nem akartalak leteperni! Éreztem hogy nem tudom majd visszafogni magamat! - Simított melleimre. - És inkább elmentem. - Vette el onnan hűvös ujjait. - Nem élveztem, nem volt jó, és bűntudatom volt! Borzalmas volt, retkesnek éreztem magam.. Nem mertem visszamenni! Annyira sokkban voltam a saját tettem miatt, és annyira az volt a szemeim előtt hogy nem érdemellek meg, hogy te nem érdemelted ezt meg, hogy inkább elhagytalak! -

-Legközelebb, ha valami faszságot csinálsz, nézz vele szembe. - Adtam neki tockost. - De ugye tudod hogy megbocsájtok..? - Néztem szemeibe. - Fáj, de a szeretetem nagyobb mint az amit te tettél! - Mosolyogtam könnyes szemekkel.

-Olyan tökéletes vagy! Nem érdemellek meg! - Borult sírva a nyakamba. - Szeretlek! - Sírt tovább szorítva engem.

-Én is nagyon szeretlek! - Öleltem én is szorosan és belepusziltam rászkódó hajába.

-Jól áll a lila! - Kuncogott szipogva

-Oh köszönöm, neked meg jóláll a bocsánatkérés! - Pusziltam homlokára.

-Yn, én... Én szeretnék megint a párod lenni.. Szóval leszel a barátnőm? - Kérdezte bátortalanul.

-Igen! - Mosolyogtam rá és pillanatokkal később összetapasztotta ajkainkat.