Az Ördögnek nincsenek érzései.. [YOONGI x YN] ~BEFEJEZETT~

4. Fejezet

Yn szemszögből:

-Szia Bang Yn vagyok! - Hajoltam meg az idegen előtt. Mindenki bemutatkozott és megismerkedtünk egy cseppet.

-Tehát, Yn te akkor ateista vagy? - Kérdezte döbbenten.

-Igen. - Mondtam nemes egyszerűséggel. Hiszen, mégiscsak ateista vagyok! Minek tagadjam le?

-Nagy hiba! - Jegyezte meg majd hátatfordítva elindult és intett hogy kövessük.

-Jin és mondd csak, te mit dolgozol? - Kérdezte Jina. Ahogy ránézek látom rajta, hogy érdekli őt ez a fiú, látszik a szemében a szerelem csillogása.

-Én... Hát lényegében nem is dolgozom semmit.. - Vont vállat. Eltáltott szájjal néztem rá. - Ne értsetek félre... Nem munka kerülő vagyok! Csak engem sehova nem akarnak felvenni! - Hajtotta le a fejét.

-Ah.. Ez szomorú! - Simogatta meg Jina.

-Öhm.. Nem akarsz esetleg eljönni Soulba és beköltözni Jinahoz? Jinanál tudnál lakni és tudnál munkát is keresni! Soulban több lehetőség van! És biztos vagyok benne hogy élveznétek egymás társaságát! - Húzogattam szemöldököm a végén, bár halál komolyan gondolom azt amit mondtam.

-Yn! Ne legyél ilyen! - Morrant fel. - Mármint én örülnék a társaságnak, ne vedd magadra! Csakhát nem tudom... Még teljeden idegenek vagyunk és gondol annyira őrült azért nem vagy hogy beköltözz egy számodra vadidegen lakásába! Meg abszurdnak tűnik! - Mondta. Szép mentés csajszi!

-Jajj ugyan! Majd lesz valahogy! De azért nem mond egyikőtök se hülyeséget! - Mosolygott majd elindukt tovább, a templomban az emeletre.

-Wow! Innen hatalmas kilátás nyílik! Wooooaw! Az egy igazán gyönyörű falfestmény! Mit ábrázol? - Nézett körül hozzáértő szemeivel.

-Az a festmény azt ábrázolja, amikor egy ember az ördögbe szeret. - Mondta keserűen, rám pillantott egy kis időre de gyorsan el is kapta rólam íriszeit.

-Az baj ha szerintem hüoyeség ez az egész? -

-Yn! Nem hülyeség! Te se halucináltál az éjjel!! - motyogta nekem.

-Mi történt az éjjel?? - Fordult felénk ilyedten. S ekkor vettem észre hogy az idegenvezetőnk nincs itt. Jina azonban elmesélte azt amit tudott.

-És én szentül hiszem hogy az Ördög volt az! - Sírta el magát a végére. Jin ilyedten ölelte magához.

-Jó nagy a baj, ha ez előjött! Miben sántikálhat?? - Motyogta de mi hallottuk.

-Mivan? - Kérdeztem totál értetlenül.

-Nem kellene nektek elmondjam a dolgokat... De Jina tudom hogy te nem leszel majd kiakadva, annyira mint Yn! Te.. Nos szerintem kezelnéd saját magad! - Mondta majd hátrált. - Nézzétek! - Fordult hátra. Majd kitárta szárnyait. - Tudjátok.. Angyal vagyok! - Hallatszott hogy mosolyog és hihetetlen fényt árasztott.

Ez lehetetlen! Beteg vicc az egész! Ilyen nincs! Szárnyas emberek nincsenek! Könnyek szöknek szemembe és másra se vágyom csak otthonom melegére és saját igazságomra.

-Yn ha az ördög beszélt veled.. Ha sokszor figyelmeztetett arra hogy nincsenek érzései és engedd el már most, akkor ezek szerint sok fájdalmat fog okozni neked! - Mondja a szemembe nézve.

-Jin basszuskulcs! Úgy beszélsz mintha már láttam volna az arcát, mintha szeretném! De az Isten szerelmére! Soha nem lennék szerelmes az ördögbe! Ráadásul ő csinál elmekárosodást! Legalábbis a megnyomorodtak nagyrészéért ő a hibás!! Soha nem lennék boldog vele! Soha nem akarnék ilyen mérgező kapcsolatot! Ráadásul tuti megcsalna! -