Az Ördögnek nincsenek érzései.. [YOONGI x YN] ~BEFEJEZETT~

5. Fejezet

Yn szemszögből:

Karácsony van ám mégis bejöttem dolgozni. Miért? Az elmegyógyintézetben a betegek is megérdemlik, hogy karácsony számukra is legyen!

Éppen végeztem egy bordenline személyiségzavaros betegemmel mikoris behoztak egy férfit. Az ápolók végig tolták őt a folyosón egyenesen hozzám. A férfi az ágyra volt láncolva kényszerzubbonyban. Kiabált torka szakadtából, meg volt riadva.

-ENGEDJENEK EL! NEM VAGYOK ŐRÜLT! NEM VAGYOK FOGYATÉKOS! ENGEDJENEK EL!! NINCS SEMMI BAJOM! - Üvöltött. Ez a férfi meglehetősen jóképű, ám mégis agyilag mint aki nincs rendben.

-Nyugodjon le kérem! - Mondták az ápolók. A kiabáló beteg nem akart lenyugodni. Szabadulni próbált ám az ápolók, halál nyugodtan a nyakába nyomtak egy tűt amiben nyugtató volt. - Ő Min Yoongi. Két napja került be. Ezennel gondjaidra van bízva. - Adtak át egy aktát, és hagyták mellettem a nyugodtan pislogó, mostmár csendes beteget.

-Ooohh Fuck.. - Sóhajtottam és betoltam Yoongit a kis szobácskámba.

-Mmh nem vagyok őrült.. - Ásított egyet. - Hinnie kell nekem. - Nyammogott.

-Yoongi szerintem most aludj egy keveset és utána majd beszélünk, rendicsek? - Mosolyogtam rá kedvesen.

-Jó.. De akkor se vagyok őrült.. - Hunyta le szemeit. Hajába simítottam és csak néztem kisimult arcát.
Nagyon jóképű meg kell jegyeznem...

Várj csak!! Jézusom Yn! Térjél már magadhoz!
Rázom meg fejem. Teljesen elveszi az eszem ez a csávesz. Nem kéne ilyeneken gondolkoznom, akkor sem ha így van!

-Aish.. - Fordultam meg és egy kávét kezdtem el csinálni.

Leültem meginni kávémat és felhívtam Jinat.

-Sziaaa! - Kiáltott boldogan a telefonba. Messengeren hívtam szóval a boldog pofája ugrott az én arcomba.

-Csajszi hallod új beteget sóztak a nyakamba! - Sóhajtottam nyúzottan.

-Mivan? Megint? Kit és mi a baj szegénnyel? -

-Nem tudom még. De Min Yoongi a neve. Jóképű de az agya nem oksi. - Mondom a hajamba túrva.

-Bele fogsz szeretniiiiii! - Mosolygott szemöldökét húzogatva.

-Kérdezd meg róla Jint nehogy még valami démon legyen! - Hadonásztam szemforgatva.

-Nem rossz ötlet! - Gondolkozott el.

-Jahj istenem.. - Sóhajtottam és Yoongira tekintettem. Kíváncsian fürkészett engem. Kissé megilyedtem.
-Egy pillanat Jina.. Yoongi felébredt szóval én megyek! - Nyomtam ki.

-Milyen démon? - Kérdezte az első logikus dolgot. Ám vigyorgott.. Ez kissé rémisztő volt.

-Nem rád tartoznak a baráti vicceink. De az már sokkal fontosabb, hogy miért szinte üres az aktád!? Ha már több mint egy napja itt vagy már tudnunk kellene sok mindent, lennének már tippjeink vagy diagnózisaink a problémádról! Mégsincs semmi! Min Yoongi felteszem neked a kérdést, hogy kerültél te ide? - Kérdeztem idegesen.

-Ch! - Nevetett fel cinikusan,kissé flegmán. - Jajj doktor nő! -

-Komolyan kérdeztem! Nincs itt! - Nyitottam ki a füzetet.

- Doktor nő.. - Kuncogott fejét csóválva. - Amint kiléptem a pokolból és emberi testet öltöttem, megkérdeztem merre van a legközelebbi elmegyógy. Azt mondták ez lesz az. Idejöttem. Kérdezősködni kezdtem,bekaszlisztak ebbe kibaszott ágyba! Kettő napja nem ettem, nem ittam és a legkellemetlenebb, hogy budin se voltam. Szóval kimehetnék? - Vigyorgott pimaszul.