Az Ördögnek nincsenek érzései.. [YOONGI x YN] ~BEFEJEZETT~

22. Fejezet

Yn szemszögéből:

A pokol egy fertelmes hely! Mindenhol csak szenvednek az emberek! Jó, azért vannak itt mert ezt érdemlik.. De akkor is már nekem fáj látni hogy hogyan kínozzák őket!

-Baba, pár óra múlva visszamehetünk! - Mosolygott rám és egy puszit adott homlokomra.

-Az nagyon jó, már várom! - Ugrottam fel vidáman. - Yoo.. Megkérdezhetem hogy mi dolgod volt itt..? -

-Hát.. Csak meg kellett regulázni a zendülőket meg.. Meg az már nem fontos! - Puszilt ajkaimra.

-Yoongi, tudni akarom! -

-Nem adod fel igaz? -

-Nem! - Morogtam halkan és ölébe másztam.

-Arról volt szó hogy kitudódott hogy ember barátnőm van, a régi jóslatokat kellett tanulmányoznunk, meg hasonlók.. És.. Nincs rá semmilyen garancia hogy túlélnél akár csak egy aktust! Még az a kötés sem ad biztosítékot amiben bíztunk.. Csak földi alakodra láncoltad magad hozzám, de az nem hat miután meghaltál, az valójában nem véd meg attól amit ez, - mutatott ölére - csinálna veled.. -

-Szóval ha veled akarok maradni.. Nincs szex? - Kérdeztem szomorkásan. - Na sebaj, akkor is boldogok leszünk együtt! - Bújtam hozzá mosolyogva. - De könyörgöm, ne csalj meg! -

-Soha nem tenném ezt! - Motyogta halkan fejemre puszilva

Elhittem neki

Az esküvőnk már közeledett, nagyban tervezgettünk mikor is Namjoon állított be azzal az indokkal hogy ő ezt egyszerűen nem bírja és szeretne valakivel beszélni a lelki bajairól, hátha jobban lesz.

-Yn te pszichiáter vagy.. Segíthetnél nekem.. - Hajtotta le fejét. - Szerelmes vagyok, talán emlékszel is hogy említettem korábban.. -

-Igen Nam, emlékszem, de olyan dühös voltál és agresszívan tartózkodtál tőle hogy beszélned kelljen róla.. - Tettem vállára a kezem. - De hallgatlak! -

-Mondtam hogy egy olyan angyalba vagyok szerelmes aki már boldogan él együtt egy emberrel.. Jinről van szó.. - Halkult el a végére.

Nem kicsit sokkolódtam le. Nem az lepett meg hogy Namjoon is meleg, hanem az hogy pont Jin tetszik neki.. Tény, Seokjin jóképű és sok lánynak lehet az esete, de ez most megmagyarázna egy jó pár dolgot.. Pl azt hogy Namjoon azért tűnt el hónapokra miután bejelentették hogy Jina terhes, mert Jin családot alapított! Megértem ezt a reakciót, Namjoon tiszteletben tartja a férfi érzelmeit és magánéletét, nem szól bele és ez így van rendjén.. Sajnálom hogy Namjoon most szenved..

-Oh.. Semmi baj Nam.. Tovább fogsz tudni lépni.. - Simogattam hátát és egy zsebkendőt adtam kezébe mert elkezdett pityeregni.

Ekkor csengettek.

-Yoo kinyitnád? - Kérdeztem halkan szerelmemet aki lassan az ajtóhoz battyogott és kinyitotta azt. Nemsokkal később Jin és a 7 hónapos terhes Jina jelent meg.

-Ooh sziasztoookk! - Mosolygott legjobb barátnőm. Odamentem hozzá és jól megölelgettem őt.

-Mekkorát nőtt a pocid! - Simogattam meg majd beljebb invitáltam.

-Jujj ne is mond, nagyon fáj a hátam! -

-De ott vagyok és segítek neki mindig! - Puszilta meg Jin a lány kobakját.

-Én szerintem megyek! - Kelt fel Nam.

-Jajj nem kell elmenned, maradj kérlek te is! - Mosolygott Jina. Oh ha tudná Namjoon mennyire nem akar itt lenni most.. Sejtem mennyire feszéjezi ez a helyzet.

-Öhm rendben miért ne.. - Rántott vállat mintha semmit nem jelentene ez neki.

-Mesélj csak Namjoon, mizújs veled? -

-Semmi érdekes.. - Legyintett. - Hogy vagytok? Mi lett végül a baba neme? Hozzám nem jutott el az infó.. - Vakargatta meg tarkóját.

-Kisfiú! - Mosolygott Jin.

-Nagy gratuláció az apukának és az anyukának! - Nyújtott kezet Jinnek és kezete ráztak majd megsimogatta Jina hasát.

-Ha nem tudnám hogy ki vagy, nem gondolnám hogy gonosz démon vagy! - Rázta fejét Jin.

-Aucs.. Ez fájt! - Sóhajtott Nam.

-Yoo hova szöksz? - Fordultam a férfihez.

-Öhm.. Dolgom van.. - Lett frusztrált majd azonnal kifutott a házból.

Különös ez a viselkedés.. Az elmúlt egy hétben minden nap dolga van. De most bízom benne, nem előítéleteskedek, bízom benne!
Csak remélni tudom hogy nem esek pofára..

Ha azt akkor tudtam volna..
Nem kellett volna..

Jina még maradt, de Jin elment összerakni a gyerekágyat. Namjoon pedig addig a konyhába ment és besegített a vacsora késtítésben. Kicsit félve engedtem őt be a konyhába.. Tudva mekkora pusztító ereje van, balszerencsével megtoldva..

-Yn hallod találtam egy olyan cuki rúgdalózót! - Mutatta a telefonján a szürke és citromsárga pöttyös babaruhát.

-Valóban nagyon aranyos, de találtam egy nagyon vicces body-t! - Mutattam fel az én telefonomat amin egy fehér body volt és kék betűkel rá volt írva az elejére hogy: "Katona dolog"

-Amúgy, ha bele gondolsz.. - Kuncog. - Az apukák nagy része mindig azt mondja a fiának; katona dolog! -

-Pontosan ezért. - Mosolyogtam rá.

-Kész van a vacsi. - Jött ki a konyhából Namjoon.

-De ez műzli tejjel, micsináltál te a konyhában egy órán keresztül? - Néztem rá.

-Hát izé.. - Vakarta meg a fejét. - Ne beszéljünk róla.. Majd megtudod.. - Ült le és csendben enni kezdett.

-Öh... Jó.. - Kezdtem el én is elfogyasztani. Kezdek félni mit csinált..

-Na és Jina milyen érzés anyukának lenni? -

-Jujj Nam, olyan fájdalmas.. A hányás még néha előfordul, de már nagyon rutka, aztán a hátfájás elviselhetetlen! A bokáim is fel szoktak dagadni estére! Nézd meg most is milyen! - Szörnyülködött el. - Az is nagyon fáj amikor rúgdalózik! Kellene egy olyan póló neki amin az van hogy "Anya focista fia"! - Simított pocakjára. - De mindezeken túl.. Csodálatos érzés az hogy a szívem alatt hordozhatom Seokjin kisfiát.. A szerelmünk gyümölcse! -

-Ez aranyos! - Mosolygott Nmajoon.
Vajon mit érezhet most szegény fiú..?

-Na viszont értem Jin nemsokára itt lesz. - Mosolyodott el és felált.

-Rendben, én is megyek mindjárt! - Kelt fel Namjoon is majd kiment az ajtón egy viszlát után.

-Szia csajszi! - Ölelt meg Jina, ekkor Jin kocsija meg is ált a ház előtt.

-Oh itt is van az urad! Na indulj haza! - Nyitottam ki az ajtót és integettem a lánynak.

Yoonginak itthon kellene lennie.. Sóhajtottam halkan. Mindjárt éjfél és nincs itthon..

-Majd jön.. - Sóhajtottam és leültem a kanapéra a tévét nézni. Hátha megjon, megvárom.

De nem jött.. Még hajnali háromkor sem jött.. Bealudtam a kanapén és arra keltem hogy a telefonom lemerült én meg elkéstem a munkából, már tíz perce ott kelene lennem, Yoongi meg még mindig nincs itthon, nem is járt itt!