Az Ördögnek nincsenek érzései.. [YOONGI x YN] ~BEFEJEZETT~

14. Fejezet

Yoongi szemszögből:

Hajnalok hajnalán ébredtem, iszonyatos merevedésre! Yn nyugodtan alszik, mit sem sejtve róla, hogy a szép kis feneke olyan közel volt hogy felállt a faszom rá! Hát akkor go fürdőszoba és intézzük el..

Óvatosan kimásztam mellőle és álló farokkal nehézkesen de kijutottam a fürdőbe. Azonnal kulcsra zártam és letoltam egy kicsit a gatyámat, hogy hozzá tudjak férni tagomhoz. Ráfogtam ami megjegyzem már most remegést okozott, Yn olyan szexi.. Istenem én ezt nem bírom id fogok spiccelni! Gyorsan verem magamnak mintha csak az életem múlna ezen, mondjuk egy pöppet igen..

Yn-re gondolva szépen kielégítettem magam és miután rendbeszedtem a külsőmet, visszamentem.

Yn még békésen szuszogott, szóval remélem nem hallotta a szóhajaimat és nyögéseimet! Visszabújtam és szoosan magamhoz húztam. Majd lassan vissza aludtam

Reggel arra ébredek, hogy Yn a derekamon ül és néz rám. Hát mégis mit keres itt? Kuncogva derekára fogok és egy jóregglt csók után le is szált onnan.

-Minek köszönhetem ezt az ébresztést? - kérdeztem a szemim dörzsölve, iszonyat álmos vagyok!

-Úgy feküdtél itt mint aki megdöglött, egy icipicit megilyedtem... - mutatta ujjain az icipicit.

-Ja én így alszom! - Nevettem el magam. - De nagyon aranyos vagy! - Húztam magamhoz.

-Hogy aludtál? - Kérdezte arcát a nyakamba fúrva, érzem hogy mosolyog, micsináltál te? Huh?

-Egész faszán! - Szorítottam derekára. - Hát csak nem valki arra gondolt hogy volt-e baj a pici Yoongival? - Martam fenekébe mire felnyögött.

-ÁÁ nem.. -

-Ah! - Horkantm fel. - Hazug! - Csaptam fenéken. - Tudom hogy te tehetsz róla! - Suttogtam fülébe. - De amúgy hajnalok hajnalán kimentdm lerendezni szóval hatàsos volt a kis bosszúd! - Nevettem el magam.

-Nem vagy fair! - szenvedett.

-Mm dehogynem! - Nevettem fek majd ajkaira tapadva hívtam szerelmes csókba.

-Mm Olyan mintha szomorú lennél! - Simít aggódva arcomra. - Vissza kell menned ugye? - Folyik le egy könnycsepp arcán.

-Muszáj lesz.. Én vagyok a Sátán! Gonoszkodnom kell! De rád vigyázni fogok és egy olyan kb négy vagy öt nap múlva visszajövök! - Döntöttem össze homlokainkat.

-Az nagyon sok idő! - Folyt le mégegy könnycsepp.

-Tudom.. - Kezdtem el én is sírni.

A napunk többi része csendben telt. Nagyon elkeseredettek voltunk, de nem volt mit tennem.. Este azonban egy hosszú csókot nyomtam ajkaira a ház ajtajában majd kicsaptam szárnyaimat és elrepültem.

Könnyeim egy ideig folytak arcomon majd egyszercsak egy halk sóhaj után leszálltam a pokolba. Alatvalóim az alvilágban térdre borulva vártak rám. Hogy miért félnek és tisztelnek? Mert tanúi voltak ahogy majdnem elpusztítottam a teremtőt, egyedül. Fosnak tőlem. Nem mernek velem szembeszálni!

-Uram... Látogatója érkezett.. - Suttogta egy démon majd lehajtott fejjel elcsoszogott.

-Ah ki faszom az? - Morogtam dühösen majd becsörtettem a terembe ahol Tae ált.

De jó.. Hozzád se volt kedvem.

-Yoongs te kajak szereted! - Mosolygott rám. - Sokáig! - Kacsintott.

-Csak.. Kuss! - Mondtam majd egy erős italból két pohárral is lehúztam.

-Csak lassan! - Tette vállamra a kezét. - Szeretném ha józan maradnál addig amíg mondok neked valami fontosat! Aztán.. Ne nagyon gyilkolássz odafenn.. - Mondta és leült egy fotelba. - Kezdhetem? -