Az Ördögnek nincsenek érzései.. [YOONGI x YN] ~BEFEJEZETT~

23. Fejezet

Yoongi szemszögéből:

Megcsaltam.

Tegnap este eljöttem és megdugtam egy sarki ribancot egy bár mosdójában.

Nincs erre mentség, furdal a lelkismeret, nagyon bánom azt amit tettem.. Egyszerűen tegnap túlságosan kanos voltam, nem akartam Yn-nek rosszat.. Mármint, nem akartam kinyírni.. De most.. Hogy ezt tettem.. Olyan piszkosnak érzem magam mint még soha!

A ribanc meghalt a budiban, el is égettem, de ez mind nem változtat semmin.. Megcsaltam azt a lányt aki életem szerelme.. Úristen hogy tehettem ezt??

Egész este csak jártam az utcákat és megpróbáltam minnél jobban felkészülni, elrendezni a gondolataimat. Nem fogok Yn előtt titkolózni.. Azt is el mondom neki hogy nem mentem el!

Nem hiszed el...?

Tényleg nem mentem el, nem tudtam elélvezni annak a ribancnak a látványára és a hangjára. Ő persze élvezte, nagyon is, meg is döglött, de nagyon.

Kb hajnali fél hat volt és benyitottam a házba. Yn békésen szundított a kanapén. Ah istenem... Nincs szívem felkelteni őt.. Meg főleg nem ma reggel akarom neki elmondani.. Dolgoznia kell!

Sarkon fordultam és Namjoonhoz mentem. Elújságoltam neki mit is műveltem előző este, nagyon dühös volt! Teljesen jogosan. Sokat kiabált velem, majd megengedte hogy lefürödjek nála.

-Hyung.. - ültem le a kanapéra. - Mi van akkor ha elvesztem az érdeklődésemet Yn iránt? Mármint, szeretem, de már nem annyira.. Fontos nekem, de már nem annyira... Ne értsd félre, nem tetszik más, de már Yn se annyira, úgy érzem eltávolodtam tőle.. - Lehet azért van mert megcsaltam, de ezt magamnak sem szeretném beismerni.

-Hát, összetöröd, mégjobban. - Mondta rám se nézve. - Most van vége Yn munkaidejének, elmész érte hogy még az elmegyógyban elmondhasd neki hogy megcsaltad és már nem szereted, vagy virággal várod otthon és úgy mondod el neki! - Nézett rám lenézően.

-Jajj de kis vicci valaki! - Azzal bevágtam az ajtót és elviharzottam.

Yn házához mentem, minden nélkül. Összepakoltam a dolgaimat és épp távoztam volna amikor Yn hazaért.

-Yongi? - Nézte a csomagjaimat értetlenül.

-Megcsaltalak. - Nem köntörfalaztam neki, azonnal a közepébe! Nem érdemelte volna meg hogy ezt tegyem vele.. Szóval nem várok hogy megtudja. - Sajnálom.... És.. - vettem le jegygyűrűmet. - Már úgy gondolom hogy nem érzem ugyan azt mint régen! Mármint, szeretlek, de már nem annyira! És úgy gondolom nem érdemled azt hogy olyas valakivel légy aki megcsalt, vagy hazudott neked, te ennél jobbat érdemelsz! - Végignéztem ahogy szótlanul elsírja magát és könnyei végigfolynak arcán.

Meg se vártam hogy megszólaljon, azonnal kiléptem az életéből, faképnél hagytam.

Lementem a pokolhoz ahol már apám várt.

-Azért jöttél hogy elmond mennyire elkúrtam igaz? - Töltöttem magamnak egy pohár whiskyt.

-Igen, nagyon elszúrtad, de nem azért jöttem, hanem csak azért hogy megtudj valamit. Szükséged lesz erre ha jóvá akarod tenni a dolgokat, de csak akkor mondom el! - Nézett rám nyugodtan.

-Jó már mehetsz is! - Mondtam rá se nézve. A nagy fénycsóva apámmal együtt el is tűnt.

Most itt ülök egyedül, egy pohár wiskyvel a kezemben és nézek ki a fejemből. Ha belegondolunk.. Olyan gyorsan történt minden.. Szeretem Yn-t, már nem annyira mint mondjuk pár nappal ezelőtt, de szinte nem is voltam magamnál amikor megcsaltam! Megcsaltam.. Megcsaltam, ő ezt nem érdemelte volna meg! Kibaszottul nem kellett volna elmennem! Ha nem csalom meg akkor lehet hogy már jóval idő előtt oltárhoz rángatom! Én.. Én ezt nem értem! Miért csináltam? Mármint azt értem hogy kanos voltam, nem akartam Yn törékeny testét bántani.. De akkor sem értem magam...

"Szükséged lesz erre ha jóvá akarod tenni a dolgokat" vízhangzott a fejemben amit apám mondott.

Jóvá akarom tenni.. De nekem nincs szükségem apámra! Megoldom nélküle!

Felkeltem a fotelből és a poharat letéve mentem a hálószobámba. Yn biztos összetört hiszen szeret engem! Annyira bánom hogy ilyet csináltam, de mostmár nem tehetek ellene! Nem maradhattam mellette, nem érdemli meg hogy ilyet csináljak vele! És ahogyan azt sem érdemli meg hogy titkon kevésbé szeressem!

Igazából lehet hogy nem kevésbé szeretem hanem csak a megcsalás cselekedete vagy a tudata... Tett velem valamit! Ah.. Most olyan boldog lennék ha 3 nappal korábban lenne most.. Akkor minden rendben volt, soha nem mentem volna el lefeküdni valakivel! Akkor is csak az érdekelt hogy ne Yn-t bántsam, ám nem vettem figyelembe hogy így bántom őt a legjobban!

Fogalmam sincs mit tehetnék ezek után.. Baszki most veszem csak észre hogy ugyanannyira szeretem őt mint eddig! Csupán túlságosan is eluralkodott rajtam a tudat hogy megcsaltam! Nem is akartam mással lefeküdni! Basszus csak is Yn testére vágytam! Egy akkora paraszt tuskó vagyok!

2 és fél évvel később
*írói szemsz. *

Yn élete Yoongi után jelentősen megváltozott. A lány elköltözött, a barátait is elhagyta és nem reagált a hívásaikra. Teljesen elzárkózott és új életet kezdett! A haját is levágatta, befestette világos lilára, a stílusa is jelentősen megváltozott, ugyanis a sok fájdalom és csalódás igencsak meg tud változtatni egy embert, egy személyt.

A lány új életében rengeteg barátja lett és munkája is sokkal nyugodtabb az előzőnél. Egy általános iskolában vállalt munkát iskola pszichológusként és a gyermekek problémáit hallgatta meg, ő rajtuk próbált meg segíteni amíg még lehet!

Yn pár hónappal ezelőtt találkozott egy férfivel, közel kerültek egymáshoz, a lány úgy érezte ez a férfi más, vele boldog lesz majd. Még csak randizgattak, csak egy-két csók csattant el és nem feküdtek le egymással.

Közeledett a karácsony. A karácsony másoknak a szeretet ünnepe, Yn azonban nem kedveli ezt az ünnepet! Sok rossz emléke van ezzel az ünneppel kapcsolatban, s ugyancska próbál megfeledkezni róluk, nem megy neki. Az új srác az életében Christopher sem tudja felejtetni vele Yoongi emlékét.

-Yn ez a mézeskalács isteni lett, igazán jól főzöl! - Mosolygott Chris az asztalnál ülve.

-Oh igazán köszönöm! - Mondta Yn egy enyhe pírral az arcán. - Chris, mondd csak, hiszel Istenben? - Kérdezte a többi süteményt pakolgatva.

-Aha, de nem szeretem. Igazság szerint a Sátán létezése és követése jobban érdekel! - Bólintott elgondolkodva.

-Ah... Hát ő ne érdekeljen, nincsen semmi extra ebben a lényben! - Motyogta halkan.

-De miért? Mi bajod vele? -

-Csak nem szeretem.. -

-De miért? -

-Nem akarok róla beszélni! - Lábadtak könnybe szemei.

-De miért baszki? Semmi nincs ebben! Csak válaszolj! Úristen most úgy viselkedsz mint aki találkozott már vele és fosik a démonoktól! -

-Én nem félek a démonoktól, sem pedig "Lucifertől"! - Kiáltott fel Yn sírva. - Egyszerűen csak utálom őt! Utálom, egyszerűen elrontotta az egész életemet, összetört és magamra hagyott ahelyett hogy meghallgatott volna és mellettem maradt volna! - Sírt a földre esve.