Az Ördögnek nincsenek érzései.. [YOONGI x YN] ~BEFEJEZETT~

2. Fejezet

Yn szemszögéből:

Jina val való sorozatnézés után úgy döntöttünk, hogy most haza megyek, összepakolom a bőröndöm és kiveszek a főnöktől szabit jövő hétre.
Majd holnap indulunk is. Ő meg a szállást már amúgy lerendezte.

-Akkor szia Yn! - Ölelt meg az ajtóban.

-Szia Jina! - Viszonoztam ölelését majd egy holnap tali után elindultam a kocsimhoz.

Az autóba ülve egy idegen szám hívott. Nem szokásom idegenekkel beszélni de lehet hogy valaki csak szórakozik. Ezért felvettem hogy kiderítsem.

-Igen, tessék? - Szóltam bele monotom a telefonba.

-Hallo...Yn!- Hallatszott egy rekedtes hang. Ez egy teljesen idegen csávó hangja volt!!

-T-Tessék?? Ki az? - Bontotta a hívást.

-E-Ez.. Meg mi a faszom volt? - Dőltem hátra ilyedten, majd körbenéztem.

Ezt szerintem jobb ha barátosném nem tudja meg! Hazaindultam majd otthonomba érve vettem egy forró, habfürdőt, kék nyugtató fényvilágítással és szokásomhoz híven az eső hangját is betettem, hogy könnyebben tudjak relaxálni!

Olyannyira sikerült is ez a hadművelet hogy elaludtam és most hajnali 2 van. Teljesen szétfagytam és inkább köntösömbe bújva írtam egy emailt hogy szabin lennék jövő héten, majd inkább csak felöltöztem és mamuszomba bújva egy kardigánt is magamra kaptam. Egy teát készítettem a konyhában és lefeküdtem aludni.

Egy szörnyű rémálom gyötört egész éjjel...

Egy férfi alakja áll alőttem, nekem háttal. Hatalmas fekete szárnyait kitárva takarja el előlem a tájat.

-Az Ördögnek nincsenek érzései, Yn.. Engedj el. - Amint ezt kimondta féltérdre ereszkedve rúgaszkodott el a földtől.

Egyre csak száll.. Messzire tőlem. Míg egyszercsak meg nem hallok egy kiáltást, s két kar ölel szorosan.

-Semmi baj Yn.. Ő is szeret.. Vissza fog jönni.. - Hallom meg egy fiú hangját.

Hátrafordulva látom hogy ragyog és fehér szárnyait védelmezőn tárja felém. Haja szőke, de arca úgy árasztja a fényt hogy nem látom. Csak sírni tudok.. Csak azt érzem hogy fáj..

Majd hirtelen minden eltűnik és lent egy hatalmas ilyesztő helyen találom magam.. Sikolyok, ilyesztő alakok, tűz, és fertelmes bűz. Körbenézve egy hatalmas tűztrónt látok s rajta ül Ő. Fekete szárnyait most nyugalmi állapotban behúzva tartja. Csak ül.

Izzadva ülök fel s nézek körül szobámban. Volt már hogy a betegek megrázó állapota miatt szörnyűeket álmodtam, ám most ez nem épp valószínű. Lehet az is hogy csak megrémültem, attól a hívástól!

Igen! Biztos..

Azonnal kiugrottam az ágyból és kávét főztem. Közben random ruhadarabokat szedtem ki a szekrényből. Bevallom nem rossz.

Leültem meginni kávémat és egy nagy táskába elkezdtem ruhákat tenni. Belenyomtam a mamuszom, a köntösöm, a fogmosó cuccomat, a telefontöltőmet, s máris indultam.

Bevágódtam a kocsiba s dolgozó táskámból előhalászva telefonom hívtam Jinát.

-Szia! Hát te? -

-Mindjárt ott vagyok! -

-Há az jó lenne! 20 perc múlva indulnunk kéne, ha estig odaakarunk érni és becsekkolni a szállóba! - Mondja idegesen.

-Nemsokára nálad vagyok! - Tapostam bele a gázba majd letettem.

13 perc múlva ott is voltam Jinánál.