Az Ördögnek nincsenek érzései.. [YOONGI x YN] ~BEFEJEZETT~

6. Fejezet

Yoongi szemszögéből:

Belépve a büdös pokolba, morgolódva kezdek el szobámba lépdelni.
Hát persze hogy Seokjinnek is most kellett megjelennie! Simán bevette volna hogy egy nagyon megháborodott skizofrén vagyok!

Szárnyak suhogását hallom és valaki földetér mögöttem, puhán és halkan ugyan de ezer közül megismerem ezt.

-Taehyung. - Fordulok felé. - Hát mit keres a pokolban az angyal segged? Ja nem bocsi azt valaki megkúrta már, az idevalósi. Na szóval mit keresel itt? - Morgom neki.

-Ne légy ilyen! - Fakad ki. - Csak azért mert én boldog lehetek egy halandóval nem az én hibám! Te voltál az aki apánk ellen lázadt! Most itt vagy a pokolban! Ez a te helyed! Ülhetsz itt a trónon, ó nagyságos Ördög! Nem szeretnéd esetleg Lucifernek hívatni magad? - Morog csípőretett kézzel.

-Ohh angyali öcsém, sok dolgot nem tudsz! - Döntöm fejem oldalra.

-Ugyan! Szerelmes vagy abba a skizofrén és bordenline személyiség zavarra specialziált pszichológusba! Mi is a neve? - Kezd tettetett tudatlanságba.

-Yn. Bang Yn. - Mondom halál nyugodtan. - Amúgymeg Jin is egy halandóba szerelmes! Mi van itt bassza meg? - Forgatom a szemem. - Amúgymeg! - Emelem fel mutató ujjamat. - Kurvára nem vagyok szerelmes a dokiba! Oksi! Dr. Bang Yn csak egy újabb áldozatom! Hülyíteni akartam hetekik, hónapokig vagy talán évekig, el akartam érni hogy belém szeressen, többször is megbasznom majd megcsalom! Elérem hogy a saját poklában szenvedjen! Összetöröm hisz ez a buli az életemben, csak szex és mások lelki fájdalmai, amit persze én okozok! Ugyan úgy mint a szürke 50 árnyalatában! Én nem szeretkezem, én baszok! - Mondom töltve magamnak egy kis whisky-t. - Amúgy lelátogatok Adolf bàcsigoz, megnézem hogyan szenved, jössz te is vagy fölmész dugni, khm bocs te szeretkezel! - Nevetem el magam.

-Egy féreg vagy! -

-Tudok róla! - Nevetek mégjobban.

-Én leléptem! - Fordul meg és ellibben.

-Hahj geci! - Törölgetem könnyeim vihogva.

Hitler cellája felé lépkedek hogy megnézzem szenved-e a második világháborús faszságai miatt. Ahogy odaérek látom hogy bőre lefejtve, vére szétfolyva, könyörög a bocsánatért. Diik csak azt már nem kapja meg!

Büszkén tovább sétálok a bűnös lelkek és démonok közt. Vannak akik meg is hajolnak előttem. Hű alatvalók. Mm mára eleget láttam, megyek szusszantok egyet.

Hálószobámba beérve ledobom magamról az összes ruhámat csak az alsómat hagyom magamon. A tükör elé lépve kitárom szárnyaim.

Mindenki azt hiszi, hogy az ördög vörös bőrű, kistermetű, szarvas, démoni alak. Ez azonban koránt sem igaz. Úgy nézek ki akárcsak egy ember, egyetlen külömbséggel, a fekete szárnyaim.

Belegondolva abba amit pár hete mondott nekem apa mikor legutóbb alászált a poklaimnak... Egyedül vagyok.. De nagyon egyedül.

Mindig adventkor leszáll hozzám és elkezd arról előadást tartani hogy egyedül vagyok és bár ellenszegültem, rosszat tettem és teszek, megérdemlem a boldogságot. Hiába mondtam neki hogy én így tökéletesen boldog vagyok, azt mondta ez álca.

Végülis az.. Belül vágyom valamire.. De én a titkos élvezetek, a vágyak, a bujaság, az erőszak, a halál angyala nem tudja mire vágyik a leges legjobbna. Hm irónia. A fater szeret velem kibaszni, szentbeszéddel köríti meg azt hogy azt akarja hogy kérjek tőle bocsánatot és visszafogad, azt akarja hogy bánjam meg! Ohhooo nem nem! Én aztán soha! Az a lázadás, a valaha volt legnagyobb legelismerésreméltóbb dolog az egész világon!