Számkivetett || Fred Weasley ff.

Prológus

A vonaton sétáltunk csomagjainkal, üres fülke után kutatva. Sok keresés után végre találtunk egyet és beültem Dracoval együtt. Egymással szemben foglaltunk helyet és némán egymás szemébe bámulva ültünk síri csendben. A vonat lassan indulni kezdett én pedig továbbra is csöndben ültem ikertestvéremmel szemben. Pár perc után végül ő törte meg a csendet.

- Mi bánt ennyire? - kérdezte aggódó tekintettel.

- Miből gondolod, hogy bármi is bánt? - kérdezem felvont szemöldökkel.

Persze hazudtam. Igenis bánt valami. Ami nem más mint a beosztás. Rossz előérzetem van, nagyon rossz. Konkrétan az ikertesóm ellentéte vagyok. Ő tökéletesen beleillik a mardekáros, rossz fiú szerepébe, de én? Én teljesen más vagyok. Nem ítélkezek senki felett, még a mugliszületésűek felett sem. De Draco igen, és ezt nagyon nem szeretem benne.

- Onnan, hogy ismerlek! - közli az igen egyértelmű választ. - Na, mond mi bánt?

Akár különbözünk, akár nem. Ismer. És tudja, hogy ha valami baj van.

- Hát, nem is tudom... - kezdtem el beszéni. - Mi lesz ha nem a mardekárba kerülök? - kérdeztem félve. - Elítélnél? És szerinted apánk, hogy reagálna? - kezdtem aggodalmaskodni.

- Hé, hé, nyogodj le! - próbált nyugtatni. - Malfoy vagy! Biztos, hogy a mardekárba fogsz kerülni! - biztatott egy mosollyal. - De ha mégsem akkor sem ítélnélek el! A testvérem vagy! - mondta nyogtató hangon.

- Köszönöm, Draco! - mondtam neki őszintén.

Azonban nem kerülte el figyelmemet, hogy az utolsó kérdésre nem válaszolt. De valahol legbelül tudom, hogy mit tenne velem ha nem a mardekárba kerülnék. Elítélne. Megvetne. Kitagadna.

A vonatút többi része csendben telt el, néha néha beszélgettünk egy-két dologról. Plussz egy kócos barna hajú lány egyszer benyitott és valami varangyot keresett amit egy Nevill nevű fiú hagyott el.

A vonat szépen lassan bedöcögött a Roxfort állomására és szépen sorban mindenki leszállt. Egy óriási ember állt az allomás végén, és hangosan kiáltani kezdett.

- Elsősök! - kiáltotta. - Elsősök, ide hozzám! - kiáltott mégegyszer.

Az összes elsős oda battyogott az óriáshoz és elindultunk a kastély felé. Csónakokba ültünk, én Dracoval voltam egy csónakba és még két masik lánnyal.

Mikor megérkeztünk az óriás a kapuhoz kísért minket majd átadott egy idős boszorkánynak.

- Meghoztam az elsősöket, McGalagony professzor! - kezd beszéni az óriás.

- Köszönöm, Hagrid! - köszöni meg tiszteletteljesen. - Elsősök, kövessetek engem!

Mi szó nélkül követjük a professzort. Majd megállunk egy szép díszes ajtó előtt.

- Most fogjuk önöket beosztani a házaikba, a griffendélbe, a hugrabugba, a hollóhátba és a mardekárba. - mondja el házakat mire az utóbbira Draco egy fél mosolyt ereszt.

Lassan, de biztosan elindultunk a nagyterembe. Beérve csodálatos látvány tárult elénk. Rengeteg gyertya lebegett a levegőben illetve a tető elvolt varázsolva így olyan volt mindha a csillagos ég alatt sétálnánk.

Odaérve az emelvény elé megálltunk majd McGalagony ismét beszélni kezdtett.

- Olvasom a neveket, és akiét olvasom az kijön majd fejére teszem a Teszlek süveget ami beosztja őt egy házba. - mondta el, hogy mi fog történni. - Hermione Granger.

Az a lány indult meg az emelvény felé aki a varangyot kereste.

- Griffendél! - ordította a süveg.

- Susan Boan.

- Hugrabug! - ordította újra.

- Ronald Weasley.

- Griffendél.

Elsorolt még jó pár nevet, volt aki mardekárba került, volt aki hollóhátba, griffendélbe és persze hugrabugba. Aztán meghallottam egy nevet amire rögtön felkaptam a fejem.

- Draco Malfoy.

Draco magabiztosan ment ki az emelvényre és ült le a székre. Konkrétan a süveg hozzá sem ért a fejéhet máris ordította a ház nevét.

- MARDEKÁR!

Ki gondolta volna? Egyre jobban félek ettől és kezd nagyon rossz előérzetem lenni.

- Harry Potter! - hangzik fel ismét McGalagony hangja.

A teremben sírí csend lett úrra és egy kissé szeppent fiú lép ki a tömegből majd az emelvényre lép és leül a székre.

A süveg elég sokat gondolkodott rajta majd egy pár perc után végre kiböki a háza nevét.

- GRIFFENDÉL!

Szépen fogynak a nevek majd egy szempillantás alatt megfagy körülöttem a levegő. Ugyanis a nevemet hallom.

- Sarah Malfoy.

A termeben ismét síri csönd és peidg Draco felé pillantok aki egy biztató mosolyt kült felém. Óriáis félelemmel megyek a szék felé majd ráülök és a fejemre helyezi a Teszlek süveget.

- Hmm... érdekes! - mondja a süveg. - Bátor, azt látom és esze is van, és ravaszis, de nincs benne rossz indulat. - kezd elmélkedni a süveg. - Egyszerre kedves és bátor, viszont nincs benne sötétség. - hallottam a süveg szavait. Majd hirtelen elkiáltotta magát. - GRIFFENDÉL!

Azt hittem rosszul hallok. A fejem zúgni kezdett és, úgy éreztem, hogy menten leesek a székről. A teremben síri csönd lett és nem bírtam mozdulni. Dracora néztem, aki egyszerre döbbent és dühös arckifejezéssel nézett vissza rám. Szépen lassa felálltam a székről és a griffendél asztala felé vettem az irányt.

Leültem egy lány mellé és némán bámultam magam elé. Foggalmam sem volt, hogy ezek után mi lesz és, hogy lesz. Egy dolgot tudtam, hogy apám megfog ölni!