*ੈ✩₊˚▐ ❛ Mindenki azt mondja, Konoha csendes városának akadémiája nagy neve mögött átlagos. Azonban senki sem tud semmit azokról a történetekről, melyek azokról az átlagos lányokról, a szerelemről, a nehézségekről, a barátaikról, a fiúkról, az élet...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
[tizennegyedik fejezet / [név] szemszöge]
* ❝ If I could draw a line around myself If I could be invisible no one could hurt me now If I would never need nobody else But its too late ❞
Az őszi szél langyos fuvallata lágyan fújt be a majdnem teljesen kinyitott ablakon, miközben meg-megtépázza a kinyitott történelem füzetem lapjait. Nagy levegőt vettem, úgy igazítom meg jó öreg fehér fülesemet a fülemben, mialatt kinéztem az üvegen keresztül, le a diákoktól népes udvarra.
A zene a fülemben szól, miközben magamban átismétlem mindazt, ami a mai felelésre szükséges lehet, nem lehet tudni, Asuma-sensei milyen kedvében lesz ma, de szerintem feleltetős, úgyhogy előre gondolkoztam inkább. A mellettem lévő üres helyre pillantok, mivel most nem volt kedvem lemenni az udvarra, Naruto a barátaival ment le, így elég kevesen maradtunk most a teremben. Azok, akik tulajdonképpen készültek órára, azaz én, Hinata, Shikamaru és Sakura.
Tenten-től még előző nap este tudtuk meg, hogy ma nem lesz suliban, mert egy kisebb gubanc adódott náluk otthon, szóval megígértettük vele, hogy majd mindenképpen értesítsen minket, ha tudnak valami újat a beteg nagymamája állapotáról. Ezenkívül Uehara-san se jött ma suliba, állítólag a fotózása miatt, amivel kapcsolatban már az első perctől kezdve éreztem valahol, hogy valószínűleg nem erről van szó, mindenesetre azért sok sikert kívántam neki, és Naruto kedvéért, ha már ó ajánlott be neki, megígértem, hogy lefotózom majd neki a jegyzeteimet, hogy a fontosabb tananyagok meglegyenek neki, és ne maradjon le ennél is jobban.
– Szerinted mire számítsunk a mai órán? – sétált a padom mellé Sakura a füzetével a kezében. Kihúzom a fülemből a fülesem, és kikapcsolom a zenét. – Én a felelésre szavazok.
– A legutolsó órán leírt anyag elég fontos része az érettséginek, még jó hogy kikérdezi – csatlakozott hozzánk Shikamaru, unottan lapozgatta a füzetét maga előtt.
– Azt hiszem, az osztály bizonyos része azt sem fogja tudni, hol van, amikor visszajön. Nagyot fognak nézni, amikor Asuma-sensei a névsort böngészi, Naruto akkor fogja lerágni a körmét is, nehogy sorra kerüljön – vetítettem előre az óra első öt percét.
– Vajon miért – nevette el magát Sakura Hinata-val összenézve, mire mindannyian jót szórakoztunk ezen.
– Mindig ez megy, ez már evidens – emelte égnek a tekintetét Shikamaru.
– Ő a tökéletes példa arra, hogyan lehet valaki szerencsés az életben anélkül, hogy bármi különös dolgot tenne érte. Nézzétek meg, alig tanul valamit már általános óta, mégis bejutott az Akadémiára – jegyezte meg a rózsaszín hajú barátnőnk, ami osztatlan sikert aratott.
![[tizennegyedik fejezet / [név] szemszöge]](https://img.wattpad.com/bac7e5accbe382410bfd8be02eeb87f75c3b9755/68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f502d764e6e446259553843592d773d3d2d313330393538313334342e313761653035363937393466353064333638343239323633313735312e676966?s=fit&w=720&h=720)
