*ੈ✩₊˚▐ ❛ Mindenki azt mondja, Konoha csendes városának akadémiája nagy neve mögött átlagos. Azonban senki sem tud semmit azokról a történetekről, melyek azokról az átlagos lányokról, a szerelemről, a nehézségekről, a barátaikról, a fiúkról, az élet...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
━ Mit szeret egyáltalán egy olyan lány, mint Ino? ━ kérdezte Naruto, miközben ketten kéz a kézben sétáltunk a bevásárlóközpontban, és benéztünk minden üzlet kirakatába, amik mellett elhaladunk.
━ Nem tudom, ezért van szükségem a segítségedre ━ válaszoltam aggodalmasan, miután megnéztem a karórámat, és rájöttem, hogy már csak másfél óra van hátra a bevásárlóközpont éjszakára való zárásáig, és nem lesz mit adnom a barátnőmnek a születésnapján.
━ Miért nem adsz neki ajándékutalványt? ━ javasolta Naruto.
━ Ó, az olyan ciki! Semmiképpen nem adnám neki, ez egyáltalán nem szívhez szóló. Ki kell választanom neki valami különlegeset.
━ Ruhák?
━ Nem.
━ Könyvek?
━ Szerinted olvas? Már nem rosszból.
━ Valami cicomás dolog?
━ Rengeteg ilyen cucca van, eredeti akarok lenni.
━ Hát akkor nem tudom! ━ Naruto elkeseredett vereségében felemelte a kezét maga elé, közben néhány érdekes pillantást kapott a többi vásárlótól. Sóhajtva a szememet forgattam, és kétségbeesetten néztem be egy másik a kirakatokba.
━ Nem hiszem el, hogy ilyen sokáig vártam, hogy ajándékot vegyek neki. Azt fogja hinni, hogy én vagyok a valaha volt legrosszabb barátnő ━ nyögtem be, és a tenyerembe temettem az arcom.
━ Dehogyis, ne mondj ilyet! Ismered Inót, ő nem ilyen ━ szólalt meg a barátom, és megnyugtatóan átkarolt, bár némán biztos ő is azt kérdezhette magától, miért hagytam az utolsó pillanatra az ajándékvásárlást, ha mindent szeretek minél előbb elintézni. Nyilvánvaló volt, hogy kezdek ideges lenni, ezért szerintem Naruto alaposan átgondolta, pontosan miért is jött el velem ide, mikor lenne jobb dolga is ennél szombat este.
Ino születésnapjáig már csak pár nap volt hátra, azon a napon, pontosan pénteken, mindannyian hatalmas meglepetésbulit tartunk neki, illetve Shikamarunak, természetesen a tudtuk nélkül. Sok minden történt az elmúlt néhány nap alatt; a bulit tervezgettük például már kora reggel a buszon, tartani kellett magunkat ahhoz, hogy az Akadémián is mindent beleadunk, én a tanulással rendesen le voltam foglalva, és azon is töprengtem, mit csináljak magammal a jövőben. Írtunk megint pár dolgozatot (matek, angol, töri, biológia), amelyik mindegyike szerencsére az osztályból egyike lett a legjobbaknak, Hinatáéval és most már Uehara-sanéval egyetemben, mely azért nyugtalansággal töltött el.
Eleinte szerettem volna barátkozni vele, mert pont olyan elveszettnek tűnt, mint amikor az első napon idekerültem, láttam, de most ránézve már tudom, hogy többé nem. Beszédesebb, mosolygósabb lett, és megláthattuk a szociálisabb és pezsgő oldalát, amit korábban nem ismertünk. Mindenkivel kedvesen bánt, velem is, de nem tudtam nem azt éreztem, hogy leplezni akarjam mindenki előtt, milyen bizonytalan vagyok valójában, amikor ha van szó. Nem tetszett, hogy ilyen jóban lett a barátaimmal, a barátommal is egyre többet láttam.
