*ੈ✩₊˚▐ ❛ Mindenki azt mondja, Konoha csendes városának akadémiája nagy neve mögött átlagos. Azonban senki sem tud semmit azokról a történetekről, melyek azokról az átlagos lányokról, a szerelemről, a nehézségekről, a barátaikról, a fiúkról, az élet...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Azt hiszem, még soha, de soha nem láttam Narutót ennyire várni semmit, mint a mai napot. Vagyis igazából a tegnapit, de legnagyobb bánatára ma délutánra kellett halasztanunk, mert egyszerűen nem éreztem magam abban a hangulatban, hogy elmenjek vele ... randizni. Szerencsre bevette a szokásos „tanulnom kell, mertnem végeztem mindennel" kifogásomat, így nem aggódtam.
Reggel szinte kipattant a szemem, és azonnal felkeltem, mert bár hullafáradt voltam, eszembe sem jutott henyélni. Csak vártam, hogy megírhassam azt az esszét törire, amit Asuma-sensei javításképpen felajánlott nekem a minap! Meg egy kicsit a délutánt is.
━ Suliba mentem ━ viharzottam le a lépcsőn, futtában a nyakam köré tekerve a vékony sálam.
━ Nem gondolod, hogy egy kicsit még korán van hozzá? ━ pislogott apa a reggelije fölött, és szerintem tényleg megkérdőjelezte, jól vagyok-e, hogy a szerdának örülve ennyire rohanok az Akadémiára. Azzal a tipikus, „ehhez sosincs korán" pillantással néztem rá, és szó nélkül hagytam. ━ A kávádat sem akarod meginni?
A kezem megállt a cipóm felvevése közben, míg mérlegeltem a dolgokat. Egy kávéazért belefér.
━ Rendben, azt még megiszom ━ sétáltam vissza a konyhába. Apa egy mindentudó mosollyal adta a kezembe a gőzölgő napindítóval teli bögrémet. Jól tudja, a kávé egyike azon kevés dolognak, amivel le lehet kenyerezni.
━ És, történni fog valami izgalmas mostanában az iskolában? ━ kortyolt bele az italába apa kíváncsian. Megvontam a vállam.
━ Nos, eltekintve attól, hogy Kakashi-sensei egyre többször emlékeztet minket arra, hogy közel az érettségi, és lassan itt a főiskolára való előkészítők kiválasztásának, azon kívül semmi ━ feleltem olyan hangsúllyal, mintha semmiség volna. Noha legbelül pont az ellenkezőjét éreztem ezzel kapcsolatban, és baromira zavart az, hogy még mindig ne tudtam, pontosan merre is szeretnék menni továbbtanulni.
Mielőtt elmentünk a nyári szünetre, az osztályfőnökünk megkért, hogy lassan, de biztosan kezdjünk el elgondolkodni azon, hol szeretnénk folytatni a tanulmányainkat. Nem kellett azonnal választ adnunk, de lassan itt az ideje, hogy leadjuk azt a listát, ami a kiválasztott előkészítőket tartalmazzák. Azonban én még mindig teljesen tanácstalanul állok előtte, hiába törtem rajta a fejem majdnem egész nyáron.
━ Az érettségi miatt nem aggódom, azt kirázod a kisujjadból ━ legyintett apa lazán, mire felé kaptam a fejem. ━, az előkészítőt pedig úgy válaszd ki, hogy végig gondolod, mi is illik hozzád pontosan. Rengeteg dologban tehetséges vagy, és megállnád a helyed több területen is, arról nem is beszélek, mennyire talpraesett lány vagy, [Név]. Ne stresszeld túl feleslegesen, azzal csak magadnak alkotsz újabb kétségeket ━ tette le a bögréjét a pultra, és felém fordult, miközben beletúrt sötét tincseibe.
