*ੈ✩₊˚▐ ❛ Mindenki azt mondja, Konoha csendes városának akadémiája nagy neve mögött átlagos. Azonban senki sem tud semmit azokról a történetekről, melyek azokról az átlagos lányokról, a szerelemről, a nehézségekről, a barátaikról, a fiúkról, az élet...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Reggel kipihenten és meglepően nyugodtan léptem át a főbejáraton a lányokkal az oldalamon, és csakígy általánosságban körbe néztem, ahogyan a szekrényembe pakoltam. Minden rémálmom és bennem meglapuló kételyem elárasztotta a szívemet, amikor láttam, hogy az összes körülöttünk álló diák feszült csendben van, egyedül a sutyorgás törte meg a folyosó alapzaját, és felém néztek. Konkrétan úgy éreztem magam, mint egy csapdába esett vad, nem láttam, merre tudnék elslisszolni innen, ez pedig még inkább rám hozta a frászt. Az sem könnyítette meg a helyzetet, hogy a barátnőim éppen el voltak foglalva a pakolással, Naruto pedig éppen ezt a pillanatot választotta arra, hogy beforduljon a sarkon, és egyenesen az irányomba lépkedjen.
Lazán átdobta a vállán a táskáját, és üdvözlésképpen nyomott egy gyors puszit a homlokomra.
━Milyen volt a reggeled? ━ érdeklődött, amikor megfogta a kezem.
━ M-minden rendben volt ━ felelte nehezen, miközben igyekeztem kizárni mindenkit magunk körül.
━ Azt hittem, hogy még az este tudunk kicsit beszélni ... ━ szorított rá az ujjaimra, míg én vadul kattogó aggyal lestem felé, hátha gyorsabban ki tudok találni valami kifogást, miért nem vettem fel neki a telefont, ahelyett hogy elmondanám neki az igazat, miszerint újra a továbbtanulásomon pörögtem, eredménytelenül. Nagyot nyeltem, úgy zártam ki azt az enyhe csalódottságot, amit leolvastam az arcáról.
━ Tanultam egy kicsit ━ közölte egyszerűen. Komolyan, ennél jobbra nem futotta?
━ Mégis mit tanultál te? ━ röhögött ki nemes egyszerűséggel. Az agyam azonban máshol járt.
Nem tudom, miért izgat ennyire nagyon ez a kérdés már hónapok óta, egészen addig a pontig, hogy nem alszom miatta rendesen, és felfújom. Egy kicsit lelassíthatnék, és hagyhatnám, hogy sodródjak az árral, ahogyan például sokan tennék a helyemben. Nem azt mondom ezzel, hogy nem gondolnak a jövőjükre, csupán nem görcsölnek rá annyira, mint én. Mégis ... valahogyan képtelen vagyok rá.
Ahelyett, hogy meséltem volna a tanulásomról, láttam, hogy tulajdonképpen annyira nem is érdekli, így óvatos mosollyal néztem a szemeibe.
━ Igazából nem is tanultam, ismételtem, amit persze te nem szoktál – válaszolt a fel nem tett kérdéseimre.
━ De szoktam ... ━ kezdte, de aztán megakadt. ━ Vagyis, valamennyire szoktam ━ javította magát, de felhúzott szemöldökömet látva inkább elhallgatott.
━ Ma angoltézé van mindkét csoportnak ━ váltottam inkább témát.
━ Igen? ━ kérdezte furán. Üvöltött róla, hogy fogalma sincs róla.
━ Igen ━ mosolyodtam el a fejemet csóválva. Kemény szünetek várnak rám, legalább az anyag felét a fejébe kell verjem valahogy. Ezt nem is kommentálom.
