Genshin Impact Oneshots

Kamisato Ayato x Reader

Itt is az új rész Anime_fan1359 kérésére, remélem tetszik ^^ <3 Illetve mindenkinek boldog karácsonyt kicsit megkésve is <3

Ahogy reggel kinyitottam a szemeim, szinte pattantam is ki az ágyamból. Ilyesmi évente nem sok alkalommal fordult elő, csak fontos személyek születésnapján és karácsonykor. Ez a nap pedig az utóbb említett miatt volt különleges a számomra. Mindig is imádtam ezt az ünnepet, ugyanis szenteste összegyűlt minden szerettem, másnap pedig a barátaimmal és a párommal tölthettem egy kis közös időt. Persze huszonnegyedikén is találkoztam a többiekkel, pláne a Kamisato rezidencián, de ilyenkor csak összefutunk maximum egy órára, mert mindenkinek rengeteg dolga volt. Így amint felébresztettek a Nap sugarai, máris ugrottam a szekrényemhez, hogy felvegyem a kedvenc ruhámat -persze csak fürdés után-, majd kifésültem a hajamat, egy leheletnyi sminket kentem az arcomra, és már indultam is az étkezőbe, ahol a szüleim és a cselédek -akiket én csak késői családtagoknak hívok- már reggeliztek is. Voltak alkalmak, amikor együtt ebédelt az egész ház minden dolgozója velünk, de ezen a napon hagyomány volt, így meg sem lepődtem, amikor nekem vadásznom kellett szinte az ülőhelyet a hatalmas asztalnál. 

- Szép jó reggelt mindenkinek - mosolyogtam, miután nyomtam anyám, és apám feje tetejére egy puszit, s leültem falatozni. 

Mindenki viszont kívánta nekem, hogy kellemes napom legyen, és próbáltak bevonni a megkezdett beszélgetésbe. Habár őszintén szólva engem nem igazán érdekelt az, amiről ők csevegtek, ugyanis csak azon járt az eszem, hogy mikorra érhetek oda jó barátnőmhöz és a bátyjához. Ebből kifolyólag pedig amint behabzsoltam a tálamra szedett ételt, és legurítottam a finom üdítőt, már siettem is cipőt húzni a lábamra, hogy rohanhassak azokhoz az emberekhez, akiket majdnem a világon a legjobban szerettem. Nem törődtem sokat azzal, hogy a családom nevét mennyire kéne fenn tartanom azon a napon, így a csinos séta helyett sprinteltem a ház felé. Az emberek sorra köszöntek nekem, én pedig vagy visszaköszöntem nekik, vagy széles mosollyal integettem, de egy pillanatra sem álltam meg. A kapu előtt kezdtem el lelassítani, így pihegve intettem és köszöntem az ott tartózkodó személyzetnek, majd már sétáltam is be a jól ismert útvonalon a házba, ahol a két testvér és a külföldi szőke is megtalálható volt. Volt egyfajta megérzésem, hogy hol lesznek, és nem kellett csalódnom: sakkoztak. Pontosabban Ayato és Thoma, Ayaka pedig az asztal harmadik oldalán foglalt helyet és nézte őket. Mivel ő ült az ajtóval szembe, így ő is vette észre elsőként, hogy odaértem.

- [Név]!- állt fel vidáman, és amint közel értünk egymáshoz, szorosan megöleltük egymást. Ayakával már azelőtt jóban voltunk, hogy a fivérével közel kerültünk volna egymáshoz. Eleinte miatta jártam át, ha nem hivatalos ügyben küldtek el engem a szüleim, és meg merem kockáztatni, hogy én voltam a legelső igaz, és nem érdek barátja. 

- Sziasztok!- mosolyodtam el szélesen, miután elengedtem a lányt.- Csinos vagy, jól állt ez a ruha - néztem végig rajta, mire kecsesen megpördült.

- Köszönöm, nekem is tetszik - mosolygott szelíden.

- Boldog karácsonyt, [Név] - intett Thoma.

- Neked is - biccentettem felé mosolyogva. Hiába kedveltem őt, és igyekeztem igazi baráti viszonyt felállítani közöttünk, ő nem tágított az elve mellől, miszerint mivel magasabb ranggal rendelkeztem mint ő, ráadásul Ayato barátnője is vagyok, így inkább nem adna ölelést és igyekszik formális maradni felém.- És neked is, Ayato - ültem le mellé, hogy adjak az arcára egy puszit. 

- Kellemes ünnepeket, Kedvesem - fogta meg a felé eső kezemet, hogy a szabad mancsával léphessen az egyik bábuval, amivel ki is ütötte a szőke egyik gyalogját.