Genshin Impact Oneshots

Thoma x Reader

Meghoztam az új részt alxakvc kérésre, remélem tetszeni fog ^^ <3 Álompali egy takarító mániásnak UwU

Thoma és én még a Kamisato házban ismerkedtünk meg. Én már ott dolgoztam nagyjából egy éve, mint takarítónő, mikor bekerült. Nem tűnt elesettnek, követte, amit mondtak neki és ügyes is volt már kezdetben is az új dolgokban. Csodáltam, hogy mindazt a sok dolgot, amit a nyakába akasztottak, mosolyogva csinálta végig, egy rossz szava nem volt soha, és még a testvérekkel is összebarátkozott. Én sem voltam rossz viszonyban Ayakával vagy Ayatoval, de ő lényegesen közelebbi barátságot kötött velük, mint én. Nem bántam, jól jött nekik a társaság, aki nem használja ki őket. 

- Jó reggelt!- kopogott be mosolyogva a szőke fiú a mosókonyhába, ahol épp tevékenykedtem, hogy mihamarabb végezhessek ezzel a feladattal is, s pucolhassam az ablakokat fényesre. Ezután következhetett a felsöprés, amit ugyan szinte már ki nem állhattam, de az azt követő felmosást ezer örömmel végeztem el. Fejem felkaptam a kora reggel is vidáman csilingelő hangra, s pozitív energiája az én arcomra is mosolyt csalt. 

- Neked is jó reggelt, Thoma - biccentettem felé, s folytattam a ruhák folteltávolítását. 

- Mára nem lenne túlzottan sok feladatom, szóval azt mondták, hogy segítsek be valakinek.

- Hányan küldtek el előttem?- eresztettem meg egy szomorú pillantást felé, de csak vállat vont.

- Hozzád jöttem elsőként, reméltem nem kell mást keresnem.

- Oh!- illetődtem meg.- Hát, valóban nem kell. Gyere, ketten hamarabb végzünk ezzel - álltam egy picit arrébb, ezzel is tudatva, hogy nem zavar és nem kell messzire mennie tőlem. Arcán megnyugvás látszott, de boldognak tűnt.

Aznap kezdődött szinte minden. Előtte is beszéltünk párszor, de egy egész napot még sosem töltöttem el vele. Meglepően kellemes volt a társasága, semmi kellemetlenség nem volt, mint mondjuk kínos csendek. Érdeklődő volt, mégsem tolakodó. Igazi úriemberként viselkedett, amikor új témába kezdett bele, figyelt minden rezdülésemre, hogy mi az, amiről nem beszélek olyan szívesen, s mi az, amiért majd' megvesztem, hogy szóhoz jussak. Így pedig nagyon hamar végeztünk mindennel, amit aznapra beterveztem, így késő délután munkátlanul, elégedetten néztünk körbe még egy alkalommal a hatalmas házban és környékén, hogy min lehetne még csinosítani. 

Végül nem váltak el ekkor az útjaink. Mivel az ebédet kihagytuk, annyira belefeledkeztünk a ház körüli munkálatokba, valamint a csevegésbe, hogy fel sem tűnt, hogy mindenki más tartott egy szünetet, hogy egyen. Így pedig beléptünk a konyhába, ahol maradék után kutattunk a pár órával azelőtti étkezés utánról, s szerencsére valaki gondolt ránk, mert lefedve találtunk két tányérnyi [kedvenc étel]-t. A beszélgetés pedig itt sem állt meg, két falat között tovább folytattuk a csevejt. Sok mindent megtudtam róla, amik a pletykákkal teljes ellentétben álltak. Mesélt az életéről, még amikor Mondstadtban lakott, a szüleiről és a barátairól. Érdekes volt, szinte ittam minden szavát. Ő is rákérdezett a családomra, én pedig ugyanúgy, megadva ezzel is a tiszteletet, beszéltem neki egy kicsit a hátteremről. Nem tűnt úgy, hogy untattam volna, még kérdezgetett is közben, így nem volt nehéz megnyílnom neki. Alap esetben nem bíztam meg ennyire idegenekben, de nem éreztem idegennek őt. Elvégre már jó ideje dolgoztunk együtt, beszéltünk is párszor, így már nem kezeltem új arcként. 

=====

Mindennek pedig már lassan két éve. Thoma már velem lakott együtt, lassan összespóroltunk egy takaros kis házikóra, közel a Kamisato család rezidenciájához. Így nem fenyegette egyikünket sem annyira az elalvás okozta késés, mivel futva is csak három percre éltünk a munkahelyünktől. Gyalog pedig csupán egy durván tíz-tizenkét perces séta volt, ami teljesen megfelelő volt mindkettőnknek.