Genshin Impact Oneshots

Ajax x Reader

Itt is az új rész Karolina_Miklos kérésére, remélem tetszik ^^ <3

- Ajax!- kiáltottam vidáman, ahogy a tó felé kezdtem el kocogni. 

Nyár volt, tikkasztó volt a hőség, szinte már a ruhám anyaga is kegyetlen kínzásnak minősült a számomra. Nem éltünk a nagyvárosban, inkább egy kis tanyasi életet éltem a párommal, már jó néhány kellemes éve. Tizennyolc éves korunkban ismerkedtünk meg, s épphogy a húszat töltöttük, amikor készen lettünk a kis házikónkkal. A szüleim segítettek, ugyanis ők helyiek voltak, párom szülei viszont messze voltak jelenlegi élőhelyünktől, így nem számíthattunk rájuk. 

Lenge ruhám lobogott a szélben, ahogy kedvesem felé igyekeztem. A vörös hajú, szeplős fiatal férfi épp halászott, így amint a közelébe értem, lelassítottam, nehogy elijesszem a halakat. Szalmakalapot hordott, hogy ne kapjon hőgutát, inge ujjait felgyűrte, s egy almát fogyasztott éppen. Arca felragyogott, s széles mosolyra húzta ajkait, ahogy megpillantott. 

- Sikerült fogni valamit?- kérdeztem rá, ahogy körbefontam karjaim a nyaka körül, s nyomtam egy puszit arcára. 

- Egyelőre csak egy arany koi és egy gömbhal. Valahogy nem kapnak a csalira annyira..- húzta el a száját morcosan, mire sóhajtva vontam vállat, ahogy törökülésben mellé telepedtem. 

- Sebaj, ebből is lehet ebéd. Amúgy sem vagyunk híján élelemnek, szóval ha ma nincs kapás, akkor sem halunk éhen, ne aggódj - döntöttem fejem a vállára, mire ő az enyémre hajtotta sajátját.

- Tudom, csak egy kicsit zavar. Ha odahaza ennyivel mentem volna haza, kaptam volna bőven..- fújta ki frusztráltan a levegőt. Nem volt túlzottan rossz a kapcsolata a szüleivel, de ahogy egyre inkább nőtt fel, úgy nőtt a feszültség is közöttük. Ezért is költözött el olyan fiatalon, egy állás miatt. Persze a testvéreit mindig hiányolta, s bármit megadna azért, hogy velünk élhessenek, de belátta, hogy nem az ő feladta felnevelni a saját testvéreit csak azért, mert hiányolja őket. Természetesen sokan látogattak minket a kis törpök, így enyhített szíve fájdalmán ez.

- De nem a családi házban vagy, hanem velem - simítottam combjára kedvesen, mire aprót rándult felfelé a szája jobb sarka.

- Igazad van.. Itt jobb - lehelt apró puszit [szín] tincseim közé.- Meddig maradsz? Nem bánnám a társaságod, kislány - bökött meg játékosan a könyökével, mire elkuncogtam magam. Ez a becenév az első találkozásunk óta rajtam maradt, és nem volt hajlandó elhagyni, hogy így szólítson a nap nyolcvan százalékában. [...]

Pár órába beletelt, mire beláttuk, hogy nem igazán lesz aznap több sikeres fogás, így azzal a két hallal indultunk meg haza. Csendben voltunk mind a ketten, amit igazából nem értettem túlzottan, ugyanis az egy dolog, hogy én szívesen maradtam csendben, s hallgattam a lépteink zaját, a madarak csicsergését, a szellő süvítését, a fák susogását, de Ajaxra ez egyáltalán nem volt jellemző. Kezdtem aggódni, hogy ismételten visszaesett, s a kedve rohamosan csökken minden szempontból, de nem mertem rákérdezni. 

Viszonylag gyakori volt nála, hogy beütöttek neki a traumái, s ilyenkor nem volt beszédes, nem mosolygott sokat, illetve az érintkezést is kerülte, csak azért, mert félt attól, hogy esetleg eluralkodnak rajta a negatív gondolatok, s esetleg bántana, így ezt megelőzve inkább igyekezett minél inkább kerülni engem. Egy oldalról örültem ennek, hogy ennyire odafigyelt rám még ilyenkor is, s nem szeretett volna veszélybe sodorni, mert ha bántott volna valaha is, azt nem heverte volna ki. Más oldalról azonban eszeveszettül aggódtam érte, mivel nem volt hajlandó eljönni velem a Bubu Patikába, hátha Baizhunak lenne valami kotyvaléka ilyesmire. 

Mivel nem szerettem volna túlságosan tolakodó lenni, így csak a kisujjunkat akasztottam össze, s nézelődtem tovább. De pár pillanattal később már kellemes nevetést hallottam mellőlem, s Ajax megfogta rendesen a kezem, ujjainkat összekulcsolva. Érdeklődve pillantottam fel a kék szempárba, amibe kezdett visszakúszni az élet, s szertettől telve csillogott.

- Ne aggódj, most nincs bajom. Csak gondolkodtam, ennyi az egész. Hamarosan jön a születésnapod, de túl sok opcióm van, hogy mit vegyek vagy készítsek neked. Kicsit elkezdtem fejben leszűkíteni a választékot, azért voltam komor. 

- Már megijesztettél - kuncogtam fel megkönnyebbülten.- Annyira azért nincs vészesen közel a nagy nap, szóval igazából ráérsz. De ha már itt tartunk, a tiéd két hét múlva itt van. 

- És meg van már, hogy mit kapok?

- Meg ám - vigyorogtam.- Nagyon fogsz örülni, ezt előre garantálom - rebegtettem a pilláim kedvesen, mire mosolyogva felhúzta az egyik szemöldökét.

- Terhes vagy? Vagy megkéred a kezem?

- Hogy én? Ne legyél majom, nem - nevettem el magam.

- Pedig már elkezdtem felkészülni a fiúkérésre lelkileg, olyan gonosz vagy, hogy megfosztasz az élménytől...- sóhajtott drámaian, mire jóízűen elkacagtam magam.

- Retardált..!

=====

Mivel a fiú nagy napja hamarabb elérkezett, mint az enyém, izgatottan keltem ki az ágyból. Aznap is elküldtem őt reggeli után művelni kicsit a földet, így időt nyerhettem magamnak a meglepetéshez. A torta nem volt hatalmas nagy szám, az egyik barátnőmnél sütöttem meg vele az előző nap, így részben oda is igyekeztem. Epres csokoládés volt, amit Ajax nagyon megszeretett az utóbbi két évben, így nem is volt kérdéses, hogy mivel rukkolok elő. Azonban mielőtt még a hatalmas háznál kopogtattam volna, elugrottam a dokkokhoz, ahol egy specifikus hajóra vártam. Nem kellett túlzottan sokat várnom, a nagy család már felém is lépkedett. Az én ajándékom a páromnak nem volt más, mint az, hogy meghívjam hozzánk a testvéreit. Mind a két bátyját, a nővérét, két öccsét és az egy húgát meginvitáltam magunkhoz pár nap erejéig. Szívesen mentek bele a dologba, pláne Teucer, de a többieket sem kellett győzködnöm. 

- Helló, sziasztok!- Mosolyogtam vidáman a hat testvérre, akik vidáman köszöntöttek. A fiatalabbak mosolyogva rohantak felém, hogy megölelhessenek, amit vigyorogva viszonoztam, az idősebbekkel pedig csak egy kellemes ölelésen osztoztam. 

- Jó látni téged, [Név] - mosolygott rám Ajax nővére, ahogy végig nézett rajtam.- Az öcsém említette, hogy kegyetlenül szerencsés veled, de azt nem, hogy ennyire - bökött meg a könyökével kedvesen, mire kissé elpirultam a bóktól.

- Nos, azt hiszem nincs rossz dolga, de szerintem kicsit azért túlzott.

- Jajj, elég a szerénykedésből - paskolta meg az egyik bátyja a vállam.- Induljunk a tortáért, akarom látni a tökfilkót!- Vigyorgott vidáman, mire elmosolyodva biccentettem. 

Gyorsan elhoztuk barátnőmtől a tortát, amit ott hagytam, nehogy Ajax észre vegye odahaza, s már hazafelé is tartottunk. Nagyon izgultam, reménykedtem, hogy tetszeni fog neki az, amivel előrukkoltam. Elvégre ez az, amire a legjobban vágyott; a testvéreire. A hideg tájról érkező bandát a hátsó ajtón beengedtem, én pedig elindultam a veteményes felé, hogy rátaláljak a férfira.

- Már mindenütt kerestelek! Hova mentél?- Nézett rám érdeklődve.

- Az ajándékaidért mentem. Na, gyere szülinapos. Ideje felköszönteni - csókoltam meg röviden, majd kézen fogva magam után húztam.

- Remélem vissza megyünk az ágyba, az lenne a legjobb ajándék - vonogatta a szemöldökeit, mire elpirulva nevettem el magam.

- Azzal várj estig. Tádám! Boldog születésnapot, Életem!- nyitottam be a konyhába, ahol már ott volt mindenki, a tortán pedig égett a két gyertya is.

- Boldog szülinapot!- hangzott kórusban a többi snezhnayai lakostól, arcukon hatalmas mosollyal.

- Srácok...?- Nyúlt meg az arca a döbbenettől, s szemei vizesedni kezdtek.- Ez lenne az ajándékom?- pillantott rám hitetlenkedve, ajkai meg-megremegtek.

- Tetszik?- cirógattam meg a karját.

- Kegyetlenül.. Köszönöm - hintett a homlokomra egy csókot, majd ment egy hatalmas, csoportos testvéri ölelést adni a többieknek. Boldog voltam, hogy ő boldog volt. Minden földi jót megérdemelt az én szememben, így igyekeztem a legjobbat nyújtani számára. Kiérdemelte.