Genshin Impact Oneshots

Childe x Reader

Meg is hoztam az új részt alxakvc kérésére, remélem tetszik ^^ <3

Nem volt nagy rangom a fatuinál, egyszerű beszedő voltam, ami sokszor jelentette azt, hogy vér tapadt a kezemhez, ha az emberek nem tudták visszafizetni a kölcsönkért összeget. Nem mondom, hogy nem sajnáltam őket, de nem éreztem magam túlságosan rosszul esténként, nem forgolódtam álmatlanul a bűntudat miatt. Élveztem a munkámat, a vele járó pénzt pedig még inkább. Jó érzéssel töltött el, hogy nem kellett szűkölködnöm, s a legtöbb dologra jutott pénzem a fizetésem miatt. Egy nap azonban meglepett a főnököm, amikor magához hívatott az irodába.

- Jó napot, keresett engem. Sajnálom, hogy csak most tudtam jönni, igyekeztem így is minél rövidebb idő alatt teljesíteni a feladatot - ültem le a felettesemmel szemközti, csodaszépen kézzel faragott székbe. Kényelmesen elhelyezkedtem, ezt pedig ő meg is várta, majd belekezdett:

- Egy ideje már figyelünk téged, pontosabban azt, hogy a munkád hogyan végzed el. Nem azért hívtalak ide, mert nem vagyunk megelégedve, mielőtt önmagad védelmére kelsz - intett le, mivel látta, hogy nyitottam a szám. Megnyugodva ernyedtem vissza a székbe, egy apró sóhajt kiadva magamból. Nagyon megijedtem, hogy esetleg lefokoznak, vagy ne adja isten, még ki is dobnak a szervezetből.- Bizonyára ismered, még ha személyesen nem is, de Tartagliát. Vele egyeztettünk, ő pedig beleegyezett a kérelmünkbe, miszerint a héten vele fogsz dolgozni. Nagyon fontos kémkedési feladatról lenne szó, úgyhogy ne nagyon legyél láb alatt, csak kövesd az utasításait, és játszd jól a szereped. Menni fog?

- Hogyne, Uram! Köszönöm a lehetőséget, nem fogok csalódást okozni senki számára - hajoltam meg, ahogy felkeltem a székből.

- Nagyon remélem, mert ha mégis, akkor túlórákat kell elvállalnod, és egy évig nem kapsz szabadnapot, de még a lebetegedést sem fogadom el.

- Értettem, Uram! Nos, akkor...

- Odakint vár már. Ma kezdesz egyből.

- Rendben. Kellemes napot!- Azzal megfordultam, s kimentem az ajtón. Érdeklődve pillantottam elsőnek balra, majd jobbra, de sehol nem láttam ismeretlen arcot, így inkább csak a falnak dőlve vártam a tőlem jóval feljebb való férfira.

- [Név]! Kislány, itt vagyok, bocs a késésért!- Integetett a folyosó végén bekanyarodva, amint észrevett.

- Semmi probléma, nem esett nehezemre a várakozás. [Teljes Név] vagyok, habár ezt már biztosan tudod.

- Ahogy mondod, de értékelem a bemutatkozást. Az én nevem Tartaglia, de hívhatsz Childenak is, ha az jobban tetszik. Na gyere, elintézzük a szállásunkat elsősorban. Mennyire vagy képben azzal, hogy mit kell csinálnunk?

- Nekem csak annyit mondtak, hogy kémkedni fogunk. Részletekbe nem avattak be.

- Az csak egy része lesz a hétnek, pár nap alatt letudjuk majd - legyintett.

- Tessék? De akkor mi mást fogunk még csinálni?- Zavarodtam össze. Nem értettem, hogy miért kértek ki egy teljes hétre, hogyha két, esetleg három nap alatt végezni tudunk. Még talán ennyi idő sem fog kelleni ennek a fazonnak, elvégre csak jót hallottam róla. Tisztában voltam vele, hogy eszes és erős, ahogy a többi harbinger is vele együtt.- Vagy egyáltalán én minek kellek?

- Te azért, hogy tanulj, ha a ranglistán felfelé akarsz haladni, és azért egy hét, hogy kicsit tudj pihenni. Én kértem ezt az időt, mert ők kevesebb ideig akartak elengedni, de gondoltam jó lenne, ha kikapcsolódnál. Sokat dolgoztál az utóbbi időben, és jól is csináltam, szóval szerettem volna egy kis kikapcsolódással szolgálni - mosolyodott el.